Chapter 2
Két hét telt el azóta, hogy Venoritum és Fraien visszatért Sokorosából. Az ígért jutalmakat és a béreket, valamint eltávozott, de nem elhunyt társaitok hagyatékát rendben megkapjátok. A fennmaradó időt rengeteg edzéssel, tanulással és egyéb hasznosnak tűnő dologgal töltitek, aztan megkapjátok a hívást, hogy gyülekező van az ún. pihenőben, ahol nagyságrendileg lluxus körülmények között relaxálhattok egyet, mielőtt megkapjátok az aktuális feladatot. Ahogy mentek a Papi Szék épülete felé, észreveszitek, hogy Della kegyeltje egy nagy kövön ül az épület mellett, maga elé réved és énekelget egy furcsa, melankolikus dalocskát:
Csend van bennem és emlékezem
Képe a múltnak ím, megjelen
Úrnőm fátylas arca, ami rút,
Szája mégis a tudáshoz a kút
Csend van bennem és emlékezem
Hangja a múltnak ím, megjelen
Hallom dalban istenem szavát
Életem útján így vezet át
Csend van bennem és emlékezem
A semmi fogad, ha behúnyom a szemem
Űr van most ott, hol dal és tánc volt
Ki tudja, miért, tán ami élt, most holt
Aztán bementek az épületbe. A társalgóban a főnökötök, Nyikolaj Yarost mellett egy húszas évei közepén járó, széles hátú, erősen tagbaszakadt, jóképű, borotvált arcú férfi áll. Rövidebb sötétbarna haja a homlokára lóg, de a szemébe éppen nem lóg bele. A szürkéskék szeme szinte világít, színe szinte megegyezik az elöl összegombolható szürke tunikájával. Térde alá érő sötétkék köpenyének egy része a nyaka előtt van átvetve, mint egy vállára félrecsapott nyakkendő, melyen ezüstös díszítő elemek vannak egy csíkban. Nadrágja a tunikájához hasonlatosan szürke és letisztultan elegáns, nincs rajta sok díszítőelem a kidolgozott, fodrosabb ruhagombokon kívül. A csizmája kényelmes, de előkelő viselet, kissé hegyes pontban végződik az orra. Nyikolaj megszólal:
- Arklan és Wolfrick áthelyezési kérelmet adott be felém, amelyet elfogadtam és új megbízást adtam nekik. Két új társat rendeltem mellétek, akik segíteni fogják a munkátokat. Ő itt Sir Niddin Semarianis, aki kivételes harci tudásával érdemelte ki a helyet az ügynökségben. A másik személy... nos... tanulhatna némi pontosságot...
Ebben a pillanatban kitárul az ajtó.
Belibben egy nagyon, kívánatos kecses teremtés. Nagyjából 175 cm lehet, könnyed már libbenő mozgással érkezik. Haja hosszú, éjfekete és egyenes, ami a combjáig érne alapból, de egy ízléses konty miatt, amiben díszes hajtűk találhatók, most csak épp a derekáig ér. Szemei zöldek, arca lágy vonalú. Szája vörösen, szeme sötéten kicsit kihúzva kis sminkkel. Ez remek kontarasztot ad szinte porcelánfehér bőréhez képest, amiből csak az arc, a nyak kis része és a kezek tűnnek elő a ruha alól. Ráncnak nyoma sincs sehol. Látszik, hogy az illető nem a tűző naphoz szokott. Ezt megerősíti a nála tartott fekete ernyő is, amit a tiszta napos idő ellenére is magánál tart.
Jalin testét északi népek, főleg Tiadlan divatjának megfelelő köntösruha fedi, ami kecses alakjára simul, de mégis kicsit bőnek tűnik, így semmit nem árul el hordozója valódi alakjáról, csak annyit, hogy vékony. A ruha is éjfekete, de sárgás, aranyló, misztikus motívumokkal van díszítve. Derekán egy szatén sál szolgál övként, ami kiemeli ízlélesen a mellkast és a csípőt. Ahogy lép, néha kilibben egy pillanatra egy fehér boka és lábszár, de amilyen gyorsan mejelenik, úgy tűnik is el a lepelként szolgáló hosszú talárszoknya alatt. Az idili képet csupán egy dolog zavarja, az pedig a Jalin arcán lévő kellemes, de egyértelműen hamis mosoly, ahogy szemével végigpásztázza a termet és a szeme megakad a csapaton. Majd gyorsan a másik kezéből előkap egy legyezőt és az arca elé kapja, könnyed legyező mozdulatokat imitálva. Lágy alt hangon szólal meg, miközben a legyező felett szórós szemmel a csapatot figyeli.
- Jalin sosem késik, uraim. És korán sem jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor érkeznie kell.