- Üüühhh... - legyezek az orrom előtt a bűz hatására, mivel a bukéja vetekszik a néhai Haynie Zefronéval a barlangban...
- Jól van, bátyja, csituljon most már, és jöjjön velem.

Közelebb hajolva, még halkabban mondom:
- Ha értékes, amit tud,kicsit többet is fog kapni, mint alamizsnát, azt megígérhetem.

Majd visszamegyek a bácsival a többiekhez, és kicsit arrébb megállítom:
- Itt várjon, kérem!

Majd a többiekhez fordulok:
- Megtudtatok valamit? Ez az "illatos" bácsi itt mögöttem, bár látszólag vak, ő az egyetlen, aki legalább hajlandóságot mutatott, és tudhat valamit, talán csak érdekből, vagy sem, meglátjuk.
- Vigyük el biztos helyre, hogy elmondhassa mondandóját - fintorodok el.

Fordulok a kísért papok felé is egyben:
- Tisztelendő Atyák, és Anyák, a konklávé ügyében mi legyen? Ez némiképp módosít a terven, nemde? :\
This message was last edited by the player at 19:22, Sun 23 Apr 2023.

Jalinnak

Jalin összehúzza a szemét a jelenségre és pár másodpercet vár. Gyorsan végig pörgeti a látottakat  a fejében majd unottan kinyitja a tanácsterem kapuját, mutatva a főpapoknak, hogy tessék lehet jönni;

- Tisztelendők úgy látom lesz mit átbeszélni. - mondom unottan. Nem kíván tovább foglalkozni az öngyilkossággal, sőt úgy érzi értékes perceket pazarolt a semmire. Nincs kedve tovább ácsorogni a tűző napon, és holmi zakkant jelenséggel hadakozni aki hohér-poéta kedvében volt.
A Darton főpaphoz szólok: - Öngyilkosság. Kérem intézkedjen hogy a tetem - mutatok a földre - és a lelke - bökök magam mellé - is nyugalomra legyen téve. Ezután az ügyet lezártnak tekinti.

Vállat vonok Jalin kijelentésére:
- Ha te mondod...bár engem érdekelne, miért lett öngyilkos. Az ő helyzetében ennek lehet jelentősége, bár sosem biztos amíg a végére nem jártunk. - mondom és ezzel bekísérem Kyel felkentjét a tanácskozásra.

Fraienhez:
- Az öngyilkosságra főleg 2 dolog jellemző. Kilátástalanság és magány. Amikor nem talál valaki kiutat és nincs kihez fordulnia. Egy papnál ez többszörösen elszomorító mert ez azt jelentené hogy hiteve- vagy kegyvesztett lett istene szemében is. - mondom, mintha csak egy könyvet idéznék.
- Ha releváns, legfeljebb felvesszük új napirendi pontnak a megbeszélésen. - Jalin elég rideg, hisz megveti a gyáva öngyilkosokat akik ha a élet problémás egyszerűen feladják... ez olyan mintha valaki kisétál egy lakomáról mert nem ízlik neki a leves.
A verset megjegyzi magának de nem szándékozik filozofálni rajta egyelőre, most csak árnyékot szeretne.

Niddin felkel a holttest vizsgálódásából és a papnőt maga mellett terelve Venoritumhoz sétál.
- Nagyon fura, olyan, mintha a saját ujjai fúrták volna át a mellkasát a bordái között, dehát ez nem valami kivitelezhetőnek látszik, hacsak nem valami mágia van a dologban.
Megrántja a vállát, jelezvén ahhoz neki fingja sincs.
- Hogy lehetne már öngyikosság? Mármint, hogyan lett volna képes leszúrni magát a saját ujjaival?
Óvatosan betolja a rá osztott papnőt az épületbe és keres egy futárként funkcionáló szolgálót, akit elküldhet értesíteni a helyi hatóságokat.
This message was last edited by the player at 13:58, Mon 24 Apr 2023.

Válaszolok Niddinnek:
- Ez fizikailag is bonyolultul néz ki, de lelkileg is...mármint...ha tudatánál volt, akkor hogy nem gondolta meg magát már a legelső ujjak behatolásnál a fájdalomtól... ehhez idő kellhetett, mert ezt gyorsan...hogy??

- Brr... - rázom meg a fejem.
(Habár eszembe jut, hogy nemrég a Zefron lányoknál is volt szívkitépés, más körülmények között...talán itt is valami hasonló...? Hmmm... )

- Talán kapunk erre még választ, de mindenképpen kísérjük a felkenteket biztonságba, és bent folytassunk bárminemű fejtegetést.

- És még előtte ezt a szegény fickót is meg kéne kérdezni, bár vak, és bűzlik, de érdekes módon csak ő jelentkezett, kíváncsi vagyok mit tudhat.

Niddinnel hátrafordulok a koldushoz, és mondom neki, hogy kövessen, ha kell, természetesen néha karon fogom, hogy segítsem.

Odamegyünk Krad papjához:
- Uram, elnézést a kellemetlenségért, javaslom, hogy menjünk be mihamarabb.

Jalin naaaagy távolságot tart a koldustól és ügyel hogy közte és az illető között minimum 3 ember legyen. Kis parfümjét többször is használja magán a felszabadult kezében pedig a legyező szép fordulatszámmal dolgozik...csak nem magát legyezi hanem a levegőt magától elfele, miközben szaporázza a lépteit a tanácsterem felé. 'Nope, Nyet, nada! Nem az én gondom' gondolja és szinte már repül a díszes folyosón a cél felé.

A főpapok, amíg beléptek az épületbe, szó nélkül követnek titeket, a koldus folytatja a siránkozást. Ahogy becsukódik mögöttetek az ajtó, a szerepeket mintha kicserélték volna. A koldus látszólag megfiatalodik: kacska végtagjai kiegyenesednek, tartása kiegyenesedik, meghajol felétek és a főpapok felé, és megszólal:

- Hölgyeim és uraim, fertályóra múlva meglátogatom önöket a kihallgatóban. - Megfordul, határozottan elindul az egyik folyosón és az ott közeledő három szolga közül az egyiknek odakiált: - Wilfred, egy fürdőt az öreg Vaksi Hansinak, kérlek! - Az egyik szolga bólint, majd megfordul és visszamegy a folyosón.

A főpapok viszont szinte felbolydulnak. Ellana papnője szörnyülködni kezd az egykori Della-főrend szörnyű végzetén, Darton papja arról motyog, hogy az öngyilkosság micsoda gyalázatos gyávaság, Krad papja pedig azt próbálja bizonygatni társainak és nektek, hogy ez a haláleset nem lehet véletlen, kell hogy legyen jelentősége és jelentése. Egyedül Kyel felkentje az, aki némán a levegőbe írja istene szent jelképét, az ikerkört, jelezve, hogy a földi és a túlvilági lét, amelyik a születéskor elválik egymástól, a halálban ér újra össze, hogy újrakezdje a ciklusát.

Niddin: megérkezésetek után alig pár szívdobbanással a másik két szolga odaér hozzátok, és az egyik, egy bizonyos Norion nevezetű, vállalja, hogy elviszi az üzenetedet az uweliták központjába.

Míg a "koldus" visszatértét várom, azon gondolkodom, hogy ki lehetett ez...hátha emlékszem vele kapcsolatban valamire...

In reply to Fraien (msg # 47):

Egy kicsit azért elképedek, főleg, hogy így sebtiben magyarázat nélkül távozik, de a bukét tekintve, ez jobb is így, nem tartóztatom. No meg ez némiképp vígasztaló, hogy elvégre így biztos lesz magyarázat később, ha visszatér.

- Vaksi Hansi... na szép! Egyébként egy fürdőt amúgy is akartam volna neki ajánlani, ha már így bátorkodott mesélni, akkor is, ha csak kicsit értékes a mondandója, de nem kint, mert akkor fürdethettük fél Pyarront... Megtisztulás, mi? -.-
- Na de így legalább szinte biztos, hogy kapunk némi többletinformációt, hogy mi történt odakint!

Fraienhez fordulok, és hogy a többiek is hallják:
- Nem ismerős neked egy kicsit ez a kép? A Zefron lányok mellkasa is üreges, szívtelen volt Sokorosa mellett a hegyen. Bár ott valami démoni eredetű rituálét emlegettek, ami itt nem tudható, de mégis...gyanús, hogy nem először látok ilyesmit, rövid időn belül...

Jalin kényelembe helyezi magát a kihallgatóban, a kísérőknek fenntartott helyen, közel Darton papjához hogy figyeljen a rábízott személyre. Kicsit még macskásan nyújtózkodik.
Közben kutat az emlékeiben hogy a álcázott ember... aki valószínűleg a kuncogás forrása volt a kapu előtt kicsoda, milyen rangban? Majd várja a fejleményeket.

Jalin: nem rémlik, hogy ismernéd vagy láttad volna. Vagy csak az ilyen "aljanépen" automatikusan átsiklik a szemed, mert alapvetően méltóságodon alulinak találod, hogy bármiféle szociális interakcióba bonyolódj velük.

- Hát nem tudom Veno, lehet a két esetnek kapcsolata...nem tudom. Az ilyesmihez nem értek. - megcsóválom fejem - nem bánnám, mert az az eset még hagyott megválaszolatlan kérdéseket maga után.

Figyelem a felkenteket, hogy mire jutnak vitájukban.

Niddin a papnő mellett haladva besétál a többiekkel a kihallgatóba. Nem árzi úgy, hogy értelmesen hozzá tudna szólni társai beszélgetéséhez, így csak a védelmezettje közelében martad és lassan fel -alá sétálgatva nézelődik a teremben, mint egy kilométerhiányos biztonsági őr.
This message was last edited by the player at 05:46, Wed 26 Apr 2023.

Bevonultok a kihallgatónak nevezett helyiségbe, amely inkább egy kényelmes tárgyalóteremnek tűnik, mint vallatóhelyiségnek. A főpapok végül megegyeznek abban, hogy nem értik a dolognak a mibenlétét, illetve a versikét sem, egyelőre. Valószínűnek tartják, hogy majd fény derül a dolgok mibenlétére - Della papjai állítólag az őrületüknek köszönhetően korlátozott mértékben a jövőbe látnak -, de egyelőre, amíg nincs mihez kapcsolni ezeket a dolgokat, kár rajta rágódni.

Közben megérkezik Uwel paplovagjainak nagymestere is három lovagja kíséretében, akik amint bekísérték a mesterüket, vissza is fordulnak intézkedni a holttestről. A nagymester csatlakozik négy másik társához a várakozásban.

Nem kell kivárnotok a negyedórát, kb. 10 perc múlva megjelenik a koldus immár rendezett ruhában, illetve csodálatos módon a szeme is jónak tűnik, eltűnt róla a fehér hályog. Kényelembe helyezi magát az egyik karosszékben és beszélni kezd.

- Na szép, hová fajulnak a dolgok a Városban! Elég amatőr bandát sikerült összehozni. "Látszólag vak", mi? Így becsülitek meg a beépített embereiteket? Ha bukom az álcámat, ti fogjátok fizetni a nyugdíjamat, mert úgy itthagyom ezt a melót, hogy csak úgy füstöl! Vagy visszamegyek a Szürkecsuklyásokhoz, azok legalább nem cseszik ez az ember évek alatt felépített imázsát. Mondjuk a fürdés kellemes volt, de így este mehetek vissza szarban fürdeni, hogy holnap megint hitelesen tudjak visszaülni a helyemre. Legalább még a preparált marhahólyagból van néhány pár tartalék hályogom...
Szerencsétlen nagyasszonyra visszatérve elég szörnyű látvány volt végignézni, amit művelt. Már korán reggel kiült a kapu mellé azon a szívszaggató hangon énekelni, zsákruhában, amit meg is szaggatott néha. Legszívesebben odamentem volna hozzá megvigasztalni, de NEKEM volt annyi eszem, hogy ne buktassam le magam, úgyhogy úgy tettem, mintha nem látnék semmit. Aztán nem sokkal dél előtt leszaggatta a felsőtestéről a ruhát, elkezdte kaparni a mellkasát a kezével. Először csak véresre vakarta a körmével, aztán a húst kezdte szétszaggatni. A járókelők közül többen próbálták megállítani, de valami láthatatlan erővel visszataszajtotta őket, nem tudtak hozzá közel érni. Aztán megbűvölte valahogy a tömeget, mindenki, aki csak meglátta, megállt és nézett, mint aki azt sem tudja, hol van. A nagyasszony meg egyre jobban széttúrta a mellkasát, és a vérével felírt valamit a kapura. Hogy mit, azt nem tudom, maguk gondolom jobban tudják. Aztán megint átírta ugyanazt, aztán megint. Aztán egyszer csak összeesett. A bűbája viszont még hatott egy jó darabig, mert senki nem ment el onnan, addig-addig gyűlt a tömeg, amíg teljesen el nem takarták a szemem elől. Akkor lassanként elkezdett kitisztulni a fejem, aztán megérkeztek maguk és majdnem lebuktattak. Még jó, hogy az emberek még részben a bűbáj hatása alatt voltak, így talán nem fognak emlékezni arra, hogy bejöttem magukkal. Úgyhogy most elmegyek enni-inni, ma estére szabadnapot veszek ki, kiduhajkodom magam, aztán holnap hajnalban ülök vissza a tér sarkába a csajkámmal. De ha jót akarnak, maguk sem fognak emlékezni rám. Remélem. Ha van kérdésük még, most válaszolok rá.

Mikor befejezte az oltogatást felszólalok:
- Khm...na álljunk meg egy szóra!
- Én intéztem a felhívást, maga jelentkezett, önszántából! Ezért jött be velem, hogy kihallgassuk, még koldus formájában!
- Különben is, miért ne tituláljuk magát büdös árulónak, ha magának fontosabb volt a szó szerint a mocskos kis álcája, mint hogy üzenjen mondjuk szellemnyelven a nem beépített társainak, hogy lépjenek közbe a hosszú órák alatt!
- És ha jót akar, bocsánatot kér, mert ha nem, emlékezni fogok magára, és napi rutinom lesz, hogy leköpjem a tér sarkán!!

- No akkor tényleg álljunk meg, de nem csak egy szóra. Maga intézett egy felhívást, én jelentkeztem, mert ez a dolgom. Ezért fizetnek. Cserébe maga majdnem kinyírta az évek alatt felépített álcámat, amit nem két nap felépíteni, főleg hogy akár hiszi, akár nem, ennek a melónak valójában NEM az alamizsna a lényege, hogy napi pár rezet összetarháljak, hanem az, hogy figyeljek. Nézzek, halljak. Ha van valami, amit érdemesnek tartok megosztani a munkaadómmal, akkor azt továbbadjam. És nem úgy, hogy a vak, sánta koldus egyszer csak isteni csoda hatására felpattan és bevágtat a papokhoz, hanem diszkréten, hogy ne áruljam el magam, hanem másnap is hatékonyan tudjam végezni a munkámat. És ha figyelt, most mondtam el, hogy meg voltam bűvölve, mint ahogy az a csomó ember is odakint, akik nem véletlenül nem rohantak Uwel atya lovagjaihoz. Őket nem akarja árulásért letartóztatni? Miért csak engem? Mellesleg bár tudok shadoniul, pyarroniul, nomádul, még egy kicsit gorvikiul is, a szellemekkel nem tudok beszélni, nem vagyok se vajákos, se pap. Csak egy egyszerű beépített ember, akit kis híján a maga amatőrsége kiépített a rendszerből. Szóval ennyi erővel maga is bocsánatot kérhet nemcsak tőlem, hanem az egész Titkosszolgálat vezetőségétől, de lássa, kivel van dolga, én nem tartok rá igényt, mert nem akarok ilyen kicsinyes dolgokkal vesződni. Csak a munkámat akarom végezni.

- Áhh - mosolyodok el -  maga a "látszólag vak" -on van kiakadva! Hát igen, láttam nem egy koldust, aki csak tettette magát vaknak, hogy emiatt nagyobb sajnálatot ébresszen! Ehhez nem kell a titkosszolgálat tagjának lenni.

- Nézze, én végig koldusként kezeltem, és akármi is lehetett volna gyanús, nem lett, ez szerintem nem indokol ekkora ribilliót!

- Az álcája olyan jó volt, hogy mi is alig gondoltuk, hogy beépített lehet, az átlag, megbűvölt pórnépnek kötve hiszem, hogy ez egyáltalán megfordult a fejében...

- Szóval ha egyetért, térjünk a lényegi gondra...
This message was last edited by the player at 07:17, Wed 26 Apr 2023.

Jalin az arcát a tenyerébe temeti (facepalm) a közjátékot látva.
Aztán elege van és felnéz: - Uraim!! - szólok és megvárom hogy a két pöffeszkedő befejezze és rám figyeljen.
- Úgy érzem ez a vita most a legkisebb gondunk! - jelentem ki erélyesen.
Ügynök! - szólÍtom meg lágyabban az illetőt. - Köszönjük eddigi szolgálatát. Senki nem várja el magától hogy jártas legyen a misztikus művészetekben, és SENKI - nézek körbe társaimon, pillanatra tekintetem megáll Vändelen - nem fog vádaskodni! Ha lenne viszont kedves válaszolni pár kérdésemre nagyra becsülném. Nem probléma ha nem tudja a választ minden kérdésre.
Felteszem kérdéseket:
A nagyasszony mutatott-e aggasztó jeleket az elmúlt időszakban?
Megváltozott-e a viselkedése hírtelen az ön tapasztalatai szerint?
Egyedi eset vagy a többi Della-pap hasonló melankóliában szenved?
Maga kuncogott a felszólításomra a tömegben?
Lenne-e további hozzáfűzni valója akár az esettel kapcsolatban vagy olyan hír ami sűrgőssége miatt, itt most a tudomásunkra hozna?

This message was last edited by the player at 07:24, Wed 26 Apr 2023.

A koldus sóhajt egyet és Jalin felé fordul. Aztán elkerekednek a szemei, pár pillanatba beletelik, mire felveszi ismét a pókerarcát és válaszol.

- Della követőinél mi számít aggasztó jeleknek? Gyakran énekelgetett, de mivel a művészetek istennőjéről van szó, ezen nem lepődtem meg. Hogy mit énekelgetett, nem mindig értettem, mert olyan nyelveken is énekelt, amiket nem ismerek. Általában szomorú szövegei voltak a dalainak: beteljesületlen szerelem, árvaság, elhagyatottság, csalódás, elválás, halál. Ha ez aggasztó, akkor voltak ilyenek, de ez a tendencia már hónapok óta folytatódott. Előtte sem volt egy életvidám teremtés, de mivel a Fátylas Hölgy évszázadok óta nem vállal közösséget a többi halhatatlannal, ez nem meglepő. Ő a testi szépség ellenében a lélek szépségét tartja fontosnak. Papjai, papnői között elenyészően ritkán találni szemrevaló férfit vagy nőt. Vagy tudnak valamit, amit más nem, vagy csak istennőjük helyez rájuk olyan terheket, amelyeket csak ők tudnak elhordozni, de mindegyik gondterheltnek tűnik egytől egyig. Ami azt a kérdést illeti, hogy én kuncogtam-e, a válaszom határozott nem. Semmi nevetségeset nem találtam a helyzetben, amely odakint kialakult. És hogy hozzáfűzni valóm lenne-e, azt hiszem, mindent elmondtam amit ott láttam. Biztos vagyok benne, hogy a papnő nem szimpla megőrülésből ölte meg magát, mint ahogy abban is, hogy annak az írásnak, amit felkent a kapura, nem kis jelentősége van, ha már az életét adta azért, hogy felírja azt oda. Őszentsége minden bizonnyal istene utasítására tette azt, amit tett, még akkor is, ha egyelőre csak ők tudják, hogy miért.

Jalin feláll és kurtán meghajol.
- Köszönjük, válaszait. Egyetértek hogy az írás okkal került oda ahol van. Fontosabb viszont hogy valaki a tömegben érkezésünkkor, akár csak maga józan fejjel bírt. A felhívásomra miszerint 'utat Darton nevében' Valaki határozottan gúnyos kuncogást hallatott. Óvatosságra intem ha visszatér a helyére.
Szólok komolyan majd szávaimat a papokhoz intézem: - Szentatyák és szentanya, kérdéstek van-e még ügynökünkhöz vagy kezdhetjük a mélyebb témát? Javaslom a tanácskozás végén térjünk vissza a kint történtekhez. Van pár gondolatom de inkább a konklávé végén szeretném megosztani azokat.
Visszaülök a székembe jelezve hogy végeztem a felszólalással. Ha senki nem kíván felszólalni akkor jelzem az ügynöknek hogy elmehet. - Köszönjük. Elmehet. További jó munkát... - itt előkerül a legyező ismét - és élvezetes estét!
This message was last edited by the player at 11:26, Wed 26 Apr 2023.

A koldus feláll, szó nélkül meghajol, vet még egy szúrós pillantást Venoritum felé, majd távozik. Amint becsukódott mögötte az ajtó, Ellana papnője is feláll (meg mindenki más is, ahogy megigazítja a dekoltázsát), és megszólal:

- Kedveseim, azt hiszem, ideje mennünk. Várnak minket, és nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen tragédia eltántorítson minket a dolgunktól, amit égi patrónusaink bíztak ránk.

Azzal maga után inti Niddint és ő is kimegy. A többiek is beállnak az általuk kísért pap mögé és elvonultok a tényleges Tanácsterembe. A többi főpap és főpapnő is már ott vár titeket, így ahogy elfoglaljátok a helyeteket a 14 ágú csillag alakú teremben, amelynek egy-egy ágában egy-egy főrend ül, ti pedig mögöttük állva vigyázzátok a rendet hét másik kollégátokkal együtt - Orwella ága ugye hagyományosan üresen marad, mióta csak a csarnokot megépítették, Antoh és Della ága pedig jelenleg szintén üres.

Az ülést Dreina főpapja, egy jól öltözött, kellemes modorú középkorú férfi nyitja meg:

- Kedves kollégák, sajnos nem teljes létszámmal tudjuk megtartani az ülést, mivel Della nagyasszonya, Cosander de Wela-Shaggititz tragikus és meglehetősen sokkoló módon távozott az élők sorából. Ennek részleteinek kiderítésén még dolgoznak az illetékesek - bólint Uwel felkentje felé -, amint ismerni fogjuk azokat, az újabb ülés előtt új főpap megválasztására fogjuk felkérni Della egyházát. Továbbá Antoh küldötte is jelezte távolmaradási szándékát, ő nem indokolta döntését. Így most jelenleg tizenegyen veszünk részt a tanácskozáson. Ez azt jelenti, hogy minden érvényes döntéshez hat szavazat kell majd. A mai napirendi pont egy meghallgatás, amelyet egy magát egyelőre megnevezni nem szándékozó személy kért. Kérem, vezessék be!

A Tanácsterem ajtaja kinyílik és besétál egy mattfekete teljesvértes, rövid fekete hajú férfi, hátán kampókon rögzített pallossal, arcán pimasz félmosollyal. Egyik kezével a sisakját tartja a hóna alatt, a másikkal egy zsákot lóbál hanyagul, amiben valami gömbölyded tárgy lehet. Kollégáitokkal együtt ti is ugrásra készen várakoztok, hiszen nem megszokott dolog, hogy rajtatok kívül fegyveres személy lép be a Tanácsterembe. Amikor a terem közepére ér, harsány hangon megszólal:

- Arnil dhu Agron vagyok, a Kard Testvériség nagymestere. Ajándékot hoztam a Tanácsnak. Íme, Sylirian Erosa, Orwella főpapnője - azzal megfordítja a zsákot, amelyből egy alvadt vérrel borított női fej esik ki. - Őt hoztam, hogy cserébe elfoglalhassuk a helyünket, ami megillet, istennőmet és engem.

Azzal odasétál Antoh főpapjának üres székéhez, átviszi az üres Orwella-ágba és leül. A papok felzúdulnak, pár pillanatra csak hangzavar hallatszik, majd Darton főpapjának szinte károgásszerű kiáltása harsogja túl a zsivalyt:

- Miért fogadnánk vissza Orwellát? Amióta csak létezik, csak halált és pusztulást hozott, amerre csak betette a lábát!

A paplovag vállatvon, majd ugyanolyan hangerővel, határozottan válaszol.

- És Darton mit hozott? És Kyel Vak Arca mit hozott? A pusztulás az élet velejárója, ugyanúgy, mint a születés. Ha viszont a halál nem lesből támad, hanem ismeritek, szembe tudtok nézni vele, akkor messze nem olyan ijesztő, mint ismeretlenül. Lovagrendem elpusztította az áruló papnőket, akik tévútra vezettek minket istennőnkkel kapcsolatban. Most kiléptünk az árnyékok közül, visszatértünk, hogy vállaljuk azt, akik vagyunk. Szövetséget ajánlunk az eddigi ellenségeskedés és ármánykodás után, amiben mindkét oldal hozzá méltatlan eszközökkel háborúzott feleslegesen, holott rengeteg vérontás elkerülhető lett volna, ha egymás elpusztítása helyett megérteni igyekeztünk volna egymást. Mellesleg láttam a kis versikét a kapun, amikor bejöttem, nagyon megható, és abban is arról van szó, hogy a tékozló visszatér, és a Szent Síkok megnyugszanak. Nem én írtam oda, de úgy gondolom, hogy igaza van. Fogadjatok vissza minket, és véget ér ez az évezredes felesleges háború.

A zsivaj újból felerősödik, majd Dreina főpapjának hangja harsogja túl ismét:

- A Papi Szék visszavonul döntéshozatalra! A kísérőket kérem, hogy maradjanak itt a vendégünkkel!

A főrendek ugyanolyan zsibongással kirajzanak egy belső teremben, ti pedig ott maradtok a paplovaggal. Ő kényelmesen elhelyezkedik a széken, unottan elővesz egy tőrt az oldalán lógó hüvelyből, piszkálja egy darabig vele a körmét, majd elteszi, és egy népszerű pajzán nóta dallamát kezdi fütyülni. Semmi gyanús hirtelen mozdulatot nem tesz, cserébe látványosan unatkozik. Ti némán várjátok a papokat, akik jó tíz perc elteltével visszaszállingóznak. Dreina híve szólásra emelkedik és kijelenti:

- A Papi Szék megvizsgálta a kérést, és döntést fog hozni. Kérem a Tanács tagjait, hogy nyilvánítsák ki a szavazatukat!

Azzal leül, majd a papok egyenként szólásra emelkednek.

- Adron nevében: ellenzem.

- Alborne nevében: támogatom.

- Arel nevében: támogatom.

- Darton nevében: támogatom.

- Dreina nevében: ellenzem.

- Ellana nevében: támogatom.

- Gilron nevében: támogatom.

- Krad nevében: ellenzem.

- Kyel nevében: ellenzem.

- Noir nevében: támogatom.

- Uwel nevében: ellenzem.

A végén Dreina főpapja újfent szólásra emelkedik és nem valami nagy lelkesedéssel az arcán összegzi a dolgot:

- A Tanács döntése öt ellene és hat mellette szavazattal: elfogadjuk a javaslatot, Orwella kegyeltje helyet kap a Tanácsban. Az ülést berekesztem.

A főpapok felkelnek a helyükről, majd kisorjáznak a bejáraton. Ti is kikíséritek a rátok bízott személyeket, vissza a szállásukra, majd visszatértek a Titkosszolgálat központjába. Ott egy levelet adnak át Niddinnek, amiben sietős kézírással ennyi áll: "Jalin, Fraien, Niddin és Venoritum ügynökök napszállta utáni lámpagyújtáskor legyenek a Szelíd Zarándok fogadó különtermében."

(A fogadó a Papi Szék vendégeit hivatott ellátni és elszállásolni, és híres a diszkréciójáról, valamint a központotoktól alig két saroknyira áll, nem sokkal a Tanácsterem mellett.)

Amikor a papok kivonulnak 'döntést hozni' Jalin lassan megközelíti a terem közepén hagyott fejet. FelVont szemöldökkel vizsgálja (Pszy - Felfedés 2E - Alap erősítés: érzelmi sík érdekel, a fejé - illetve hogy a fej tényleg valódi és nem valami tákolmány, és a lovagé érzelmi rezdüléseket figyelnék, esetleg hogy valami mágikus fonalak vannak-e körülötte amik befolyásolják tetteit. (kérdés hogy mekkora pszypajzsa van ugyebár) ) majd a feketepáncélos muksót is. Aztán lassú, enyhe tapsba kezd - Nolám~, csupán egyszer láttam az atyákat ilyen gyorsan, hasonlóan vörös fejjel távozni egy teremből... meggyőző~
Egy pillanatnyi félmosoly jelenik meg a legyező mögött ami olyan gyorsan tűnik el hogy tán igaz sem volt. Majd lehajol és a fejet szemrevételezi és ha biztonságosnak találja vág egy tincs hajat róla és ügyelve hogy bőrével ne érintse egy rongyzsebkendőbe csavarja:
- Nem mintha nem hinnénk, önnek... de ugye azért nem bánja ha ellenőrizzük az állítását miszerint, ez itt - mutat lefele - valóban az akinek mondja, kedves Arnil dhu Agron? Olyan ismerős a hangja... nem találkozunk már valahol?

(Válaszra várva)

Kis közjáték után Jalin folytatja: - Ne értse félre, bizon látom hogy ön daliás férfi... de ha nem csalnak emlékeim, Úrnője jelentősen nagyobb hatalmommal szokta 'megáldani' női követőit. Mégis hogy sikerült eme remek, már eposzba illő tettet végrehajtani... és mit szóltak ehhez a többiek, ha meg nem sértem? - a legyező működik folyamatosan. Jalin folyamatosan próbálja elemezni a férfi viselkedését, és fenntartani a Felfedést. - Ugyebár a hatalmat nem elég megszerezni, azt meg is kell tartani.

Beszédet igyekszik hamar lebonyolítani viszont:
AMIKOR A LEGKISEBB JELÉT IS ÉSZLELI HOGY A PAPOK JÖNNEK VISSZA: MACSKAUGRÁSSAL A HELYÉN TEREM ÉS ÚGY TESZ MINTHA SEMMI NEM TÖRTÉNT VOLNA NEMHOGY TÁRSALGÁS.
This message was last edited by the player at 14:09, Thu 27 Apr 2023.