Két hét telt el azóta, hogy Venoritum és Fraien visszatért Sokorosából. Az ígért jutalmakat és a béreket, valamint eltávozott, de nem elhunyt társaitok hagyatékát rendben megkapjátok. A fennmaradó időt rengeteg edzéssel, tanulással és egyéb hasznosnak tűnő dologgal töltitek, aztan megkapjátok a hívást, hogy gyülekező van az ún. pihenőben, ahol nagyságrendileg lluxus körülmények között relaxálhattok egyet, mielőtt megkapjátok az aktuális feladatot. Ahogy mentek a Papi Szék épülete felé, észreveszitek, hogy Della kegyeltje egy nagy kövön ül az épület mellett, maga elé réved és énekelget egy furcsa, melankolikus dalocskát:

Csend van bennem és emlékezem
Képe a múltnak ím, megjelen
Úrnőm fátylas arca, ami rút,
Szája mégis a tudáshoz a kút

Csend van bennem és emlékezem
Hangja a múltnak ím, megjelen
Hallom dalban istenem szavát
Életem útján így vezet át

Csend van bennem és emlékezem
A semmi fogad, ha behúnyom a szemem
Űr van most ott, hol dal és tánc volt
Ki tudja, miért, tán ami élt, most holt

Aztán bementek az épületbe. A társalgóban a főnökötök, Nyikolaj Yarost mellett egy húszas évei közepén járó, széles hátú, erősen tagbaszakadt, jóképű, borotvált arcú férfi áll. Rövidebb sötétbarna haja a homlokára lóg, de a szemébe éppen nem lóg bele. A szürkéskék szeme szinte világít, színe szinte megegyezik az elöl összegombolható szürke tunikájával. Térde alá érő sötétkék köpenyének egy része a nyaka előtt van átvetve, mint egy vállára félrecsapott nyakkendő, melyen ezüstös díszítő elemek vannak egy csíkban. Nadrágja a tunikájához hasonlatosan szürke és letisztultan elegáns, nincs rajta sok díszítőelem a kidolgozott, fodrosabb ruhagombokon kívül. A csizmája kényelmes, de előkelő viselet, kissé hegyes pontban végződik az orra. Nyikolaj megszólal:

- Arklan és Wolfrick áthelyezési kérelmet adott be felém, amelyet elfogadtam és új megbízást adtam nekik. Két új társat rendeltem mellétek, akik segíteni fogják a munkátokat. Ő itt Sir Niddin Semarianis, aki kivételes harci tudásával érdemelte ki a helyet az ügynökségben. A másik személy... nos... tanulhatna némi pontosságot...

Ebben a pillanatban kitárul az ajtó.
Belibben egy nagyon, kívánatos kecses teremtés. Nagyjából 175 cm lehet, könnyed már libbenő mozgással érkezik. Haja hosszú, éjfekete és egyenes, ami a combjáig érne alapból, de egy ízléses konty miatt, amiben díszes hajtűk találhatók, most csak épp a derekáig ér. Szemei zöldek, arca lágy vonalú. Szája vörösen, szeme sötéten kicsit kihúzva kis sminkkel. Ez remek kontarasztot ad szinte porcelánfehér bőréhez képest, amiből csak az arc, a nyak kis része és a kezek tűnnek elő a ruha alól. Ráncnak nyoma sincs sehol. Látszik, hogy az illető nem a tűző naphoz szokott. Ezt megerősíti a nála tartott fekete ernyő is, amit a tiszta napos idő ellenére is magánál tart.
Jalin testét északi népek, főleg Tiadlan divatjának megfelelő köntösruha fedi, ami kecses alakjára simul, de mégis kicsit bőnek tűnik, így semmit nem árul el hordozója valódi alakjáról, csak annyit, hogy vékony. A ruha is éjfekete, de sárgás, aranyló, misztikus motívumokkal van díszítve. Derekán egy szatén sál szolgál övként, ami kiemeli ízlélesen a mellkast és a csípőt. Ahogy lép, néha kilibben egy pillanatra egy fehér boka és lábszár, de amilyen gyorsan mejelenik, úgy tűnik is el a lepelként szolgáló hosszú talárszoknya alatt. Az idili képet csupán egy dolog zavarja, az pedig a Jalin arcán lévő kellemes, de egyértelműen hamis mosoly, ahogy szemével végigpásztázza a termet és a szeme megakad a csapaton. Majd gyorsan a másik kezéből előkap egy legyezőt és az arca elé kapja, könnyed legyező mozdulatokat imitálva. Lágy alt hangon szólal meg, miközben a legyező felett szórós szemmel a csapatot figyeli.

- Jalin sosem késik, uraim. És korán sem jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor érkeznie kell.

Pár másodperces néma csönd utám egy kaján mosollyal magában deklarálja:
'Tökéletes belépő~ a sok pupák meg sem tud szólalni.Már megérte otthon kicsit tollászkodni' (Karizma:21)

A legyezőjét maga előtt tartva folytatja útját a pihenőben kihelyezett asztal és a rajta lévő finomságok és frissítők felé. Kiválasztja az egyik jól párnázott fotelt... aztán visszanéz de mivel még mindig csak bamba tekintetek követik, egyértelmű hogy nem tolja alá a fotelt senki... így sóhajtva kényelmesen belehuppan az ülőalkalmatosságba, lábait keresztbe teszi, hogy féloldat legyen az asztalnak.

Ezután Pszichonikusan maga elé reptet egy tányért rajta némi gyümölccsel és sajttal, miközben vezényel a mutatóujjával az éteknek. A tányér után érkezik egy jó fajta Predoci is, ami átsiklik az asztal felett és a borospohár mellet foglal helyet.

Ismét visszanéz a társaságra: Még minidig semmi... egy apró kuncogást hallat és rákacsint a csapatra. Ezután a bal mutatóujjával a mellette lévő még zárt borosüvegre mutat jobb mutatóújját az ajkaira helyezi majd lágyan kérve megszólal:
- Lenne valaki olyan gavallér hogy tölt nekem?
Itt vár egy kicsit, hogy a mondat vajon felébreszti-e a társaság tagjait.
This message was last edited by the player at 14:49, Mon 17 Apr 2023.

- Yarost uram. - (Biccentek tisztelettel.) -  Dicsértessék Pyarron!

Jalin belépőjére az arcomon megjelenő arcpírt igyekezve letessékelni magamról én ravaszul elvigyorodok, mint aki összedörzsöli a tenyerét, szememben a "Yess / Ezaz!" kifejezéssel.

Hogy bár sok társunknál a hölgy híre eltérő reakciókat okoz, pozitív, és negatív értelemben egyaránt, engem megerősít abban, hogy bárhová indulunk, várhatóan az átlagnál érdekfeszítőbb, izgalmasabb kifejletekben lesz részünk:

- Háh! Hello Jalin! :D - Nyugtázom érkeztét enyhén fintorgó mosollyal, és egy laza kacsintással, majd szintén pszi-vel töltök neki bort, majd magamnak is egy decit, amit a hirtelen inger hatására fenékig iszok, (brrr) majd érdeklődve figyelek a főnökünkre.

- Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő küldetésünk, ha épp Téged küldtek! :D
This message was last edited by the player at 07:27, Wed 19 Apr 2023.

Felnézek az érkezőre majd a tegezés után kicsit kutatnom kell az emlékeimben.
'Ki a fene ez a fickó? Wolfrick mit is mondott? Vonalas...Veritas...nem...aha megvan!' Gondolja magában amíg a friss nedű a poharába nem kerül. A kelyhet elveszi és a megillatozza a bort, de nem iszik még belőle. Helyette a férfihez fordul és ugyanazzal a mosollyal amivel bejött kérdezi:
- Szervusz Vändel - kezdi meleg üdvözléssel - Mondd csak! Merre van én hálátlan tanítványom aki üdvözlés nélkül úgy lelépett, mint kurva a slezlonyról...hm?
A mondat végére bár a mosoly a régi és a hang is lágy, de Jalin szeme olyan hideget áraszt mint Elisa jégkastélya. Kezében a pohár mozdulatlanul áll és a tekintetével élesen a szemedbe néz válaszra várva.

- Iiigen, egy orrát fennhordó, jéggel bélelt papnő, és társainak hatékony legyőzése, és szó szerinti "megtörése" után hamarabb elváltak útjaink, határozott okkal. Az Ibarába rendelte a Papi Szék, ahová elkísérte Arklan társunkat az útján, egy másik küldetésre. No nem taglalta túlságosan ennek miértjeit, gondolom fontos, és bizalmas...
Majd talán egyszer elmeséli...

Kicsit oldalra biccenti a fejét és sandán Yarost-ra néz:
- Szóval RENDKÍVÜLI és bizalmas küldetés... - mondja elgondolkodva az ital felett - és pont az Ybarában... nahát, nahát~ Akkor nincs mit tenni, igaz?
Ezután a boroskelyhet ajkához emeli, de a tekintete egy pillanatra sem hagyja el Yarost' Kommunikáció gyorsan lezajlik köztük, Pszy sem kell ide: (Tudom mit tettél, de túl elfoglalt vagyok hogy izgasson...)

Pár korty és néhány falat után Jalin elkényelmesedik a fotelben és várja hogy mi sül ki ebből a kis találkozóból.
Hamár jó teát tuti nem fog kapni... akkor kénytelen a Beérni az Ó-borral.
Dehát néha-néha áldozatot kell hozni jó ügyért ~na.

Niddin rezzenéstelen arccal figyeli a beérkező két férfit. Határozott rövid biccentést intéz feléjük a fejével, amitől lecsúszik a vállára dobott sálszerű díszes köpeny darab. Gondosan visszateszi és precízen megigazgatja még egy kicsit, pont ekkor toppan be a csapat negyedik tagja. A csinos női alak láttán az izompacsirtának tátva marad a szája és ahogy előrehajol döbbenetében megint leesik a széles válláról a páváskodást szolgáló sötétkék díszítőelem.
- Üdv!
Bátortalan hangon köszön és felmutatja a tenyerét Jalin felé fordulva. Majd óvatosan leül a közelében lévő ülőalkalmatlanság szélére, ami hatalmasat nyikorog a férfi súlya alatt. Kelletlenül nyúl a palackért, hogy töltsön a hölgynek, de az váratlanul felemelkedik és ellebeg a keze elől.

Vändel válasza után és miután kényelembe helyezkedik Jalin gondolatban számot vesz:
'Szóval itt a Citerell-kölök... aztán Fraien, kinek a humorérzéke halva született és az unalom szó élő megtestesítője... no, de hoppá~ mivan itt?' néz a baljára ahol a megtermett férfi még félig kinyújtott karral ül. Látszólag Vändel jól megtréfálta a borosüveggel lovagias alakot.

Jalin kezében ismét kinyílik a legyező és az arcához emelkedik. Mint egy finom húsvéti sonkát jól végig pásztázza az ismeretlent tetőtöl-talpig, majd elmosolyodik 'Ha már így megjárta szegény, ráfér egy kis vígaszdíj' gondolja.
Leteszi a legyezőt és az asztalról elveszi a kelyhet, amiből csak párat kortyolt. Az ölébe veszi majd egy kis kendővel letörli a rúzsfoltot a kehely széléről és utána a férfi még kinyújtott kezébe helyezi.
- Remek ital, de nem az én ízvilágom. Kár volna pazarolni...

Ezután ismét a fennmaradó két alak felé fordul. Így hogy mindkét oldalán egy-egy férfi van aki kész kiszolgálni sokkal jobban érzi magát, de valami még hiányzik.
Baljával Fraienre mutat aki eddig úgy áll mint valami sóbálvány az arcára vésett fintorral.
- Fraien~! Nem csatlakozol hozzánk~? Van itt számodra még egy hely - Jalin mutatóujjával itt  a lábai elé, a földre mutat, a már megszokott 'kedves' mosollyal.

- Jó napot Nyikolaj Yarost uram - köszöntöm főnökünket - Sir Niddin Semarianis üdvözletem magának is!

Csendesen várom a hiányzót és azon gondolkodom hogy ki az aki mindig késik...kiváncsi vagyok ki lesz az, nem mintha túl sok jelölt lenne.

Jalin műsorát látva halkan sóhajtok...(Öreg vagyok én ehhez...)

- Remélem, hogy akció közben azért nem tartasz nekünk semmilyen műsort. - ezzel leülök az asztal mellé, az épp kézre eső ételből fogyasztok is pár falatot. - Látom, nem sokat változtál az utolsó küldetésünk óta. Igaz, alig telt el azóta némi idő...tán ha 10 év, perc az csupán.

- Te viszont annál többet Fraien~! Még komorabb lettél mint a dúláskor, ha ez egyátalán lehetséges. No, ne légy durcás~ Az nem tesz jót a ráncoknak. A túlzott északázás pedig a bőrnek~ itt Yarost-ra néz. - Természetesen  önmagamat fogom adni hisz ugyebár azér lennék itt; mert nélkülem nem boldogulnátok -thehehe~! (apró kacaj) Bár meg kell mondanom hogy megtisztelő és csábító a gondolat, hogy Ser Nyikolaj hiányolta kis személyemet és csupán látni szeretett volna s ezért hivatott...de attól tartok hogy nem ez a helyzet.

Jalin ruhálya felső részében a dekoltázsánál elkezd kotorászni majd előhúz egy pergamentekercset amit az asztalra tesz a többiek elé. A cím jól olvasható: Jelentés a Tiszteletteljes Pyarroni Papi széknek Sokorosa, és az eltűnt papnő ügyében

- Inkább úgy tűnik hogy valaki az Istenek dolgaiban kontárkodik - a hangsúly és a kép, hátborzongatóan más mint a többi. Az utolsó mondat mintha egy teljesen más személy szájából hangzott volna el. A Hang jeges, kissé monoton és súlyos. Jalin arcán mosolynak nyoma sehol, tartása egyenes és pajkosság sehol. Figyelme egyértelműen Yarost-ra irányul, kezeit maga előtt összekulcsolva magyarázatot/eligazítást várva.
This message was last edited by the player at 19:54, Tue 18 Apr 2023.

Niddin széles kezében szinte gyerekjátéknak tűnik a kehely, ahogy lepaszolják neki. Kérdőn felhúzza A jobb szemöldökét, majd szinte észrevehetetlenül apro mozdulattal megrántja a vállát és a szájához emeli az edényt. Köszönetmondás képpen kurtát biccent Jalin felé, majd a tekintete a Fraienre ugrik, amint megszólal. Niddin arcán rövid mosoly fut át, kicsit arrébb húzódik a bútoron olyan nagy nyikorgások közepette, hogy félő beszakad alatta. A maga mellett felszabadított helyre gesztikulál nyitott tenyerével Fraienre nézve, majd továbbra is Yarost figyeli feszülte, hogy mikor kezdi már el az eligazítást. Közben a szájához emeli a poharat és egy aprót szürcsöl a benne lévő nedüből.
This message was last edited by the player at 08:31, Wed 19 Apr 2023.

Yarost fáradt mozdulattal lehunyja mindkét szemét, mintha ólmos lassúsággal pislogna egyet, aztán végignéz rajtatok:

- A felkérés rutinmeló, és a kedvencetek, különösen neked, Jalin - vigyorodik el egy pillanatra, majd ugyanolyan komolyan folytatja. - Néhány szentatyát és szentanyát kell elkísérnetek a konklávéra. Niddin, te Ellana kegyeltjét kíséred, Jalin, te Darton kegyeltjét, Venoritum, te Kradét és te, Fraien, Kyelét. A lakcímeiket megtaláljátok ebben - dob egy borítékot az asztalra elétek -, ha esetleg még nem jegyeztétek volna meg őket. Dél után három órával kezdődik a konklávé, és állítólag valami soron kívüli, rendkívüli ügyet fognak megtárgyalni, ami adott esetben heves vitákat generálhat, úgyhogy ügyeljetek arra, hogy tettlegességig ne fajuljon a dolog, semelyik oldalról.

Azzal megfordul és magatokra hagy titeket. (Délelőtt 10 óra körül jár az idő.)