Taikq Hevonen, az korosifjú elf varázsló azt hitte, hogy ismét a szokásos délutáni uzsonnáját tölti majd Nauryl nemes, rövidebb éltű barátjánál, elbeszélgetve a világ dolgairól,  új praktikákról beszélgetnek a mágikus praktikák iránt lelkesedő nemessel, ám ehelyett Nauryl-el-Naden gondterhelt ábrázattal fogadta, a kezében egy cifra, de annál lesújtóbb levéllel.
Miután megosztotta vele annak tartalmát, ennek az aggódásnak az oka világossá vált.

Suhadar városának egy másik, kereskedésben érdekelt, és járatos nemese, és egyben Nauryl kevés barátjának egyike, Sindje Ferenghi,  kétségbeesésében fordult hozzá segítségért, mert nem tudott sehogy a két fiának nyomára akadni.
Mi több, a helybélieknek sem sikerült, akiket a befolyása alapján segítségül hívott, azóta nekik is nyomuk veszett.
Egy örökös elvesztése is meglehetősen fájdalmas, hát még kettő.

Így hát úgy döntött, hogy sokat látott, északról érkezett, világutazó barátjához fordul, hátha valami új szemlélet segít, hátha valami új módszerhez fordultok, ami által még viszontláthatja szeretett fiait. Természetesen nem lenne hálátlan, egyéb előnyök mellett fejenként 30 aranyat, illetve Taikq-nak még a közbenjárását egy nemesi címért is felajánlja a segítségért cserébe.

Amit eddig tudni lehet, hogy a két siheder Suhadarból indult volna útnak Shadlekbe, Shadonba, úgy egy hete. Céljuk részben a kereskedelemben szerzett tanulmányaik gyakorlása volt, illetve már néhány évtizede családi hagyomány, hogy a nemesi házak három évente találkozzanak, és ápolják a gyömölcsöző viszonyt.

Habár az út arányaiban hosszúnak számít, még egy hét után sem érkezett levél, megerősítvén az érkezést. Pedig a fiúk lóháton indultak útnak, és legalább egy galambpostának meg kellett volna érkeznie a céltól, hogy szerencsésen megérkeztek. De feltételezhetően nem ez történt.

Most, a levél átvételét követő napon, Ferenghi úr házában vagytok, melegen üdvözöl mindkettőtöket, frissítőkkel fogad, és kér titeket, hogy bátran tegyétek fel kérdéseiteket.
This message was last edited by the GM at 17:37, Sat 15 Apr 2023.

- Az első kérdésem az lenne Ferenghi uram, hogy a fiuk milyen kísérettel és milyen árukkal-értékekkel indultak útnak? - kezdek bele - majd a pontos útvonal is érdekelne.

- Rendkívül sajnálom, hogy ilyen gondoknak van kitéve, Ferenghi uram. Remélem, hogy a fiúk eltűnése csak ideiglenes, és éve, mitöbb sértetlenül megkerülnek. A magam részéről viszont pontos személyleírást kérnék a fiúkról, esetleg ha van róluk portré, akkor azt is szeretném megnézni. Könnyebb úgy keresni őket, ha tudjuk, hogy néznek ki... illetve a jellemükről, viselkedésükről is szeretnék kérni egy rövid összefoglalást.

Frissítőket hoznak nektek, közben a házigazda válaszol:
- Óh hogyne, hogyne! Készséggel rendelkezésre bocsátok mindent, ami segíthet, hogy rájuk találjanak!

- Na igen, az útvonal. Shadlekbe indultak, Shanderol vitéz nemesúrhoz, Shadlek kereskedőnegyedébe, a Csalogány út 7-be!
(Előhoz egy térképet…)
Az út viszonylag jól kiépített, és széles, dél-délkeletnek megy, bár egy nap alatt túl hosszú lenne, így többször terveztek megszállni.
Elsőként a határnál, a Pajkos Palota nevű fogadónál terveztek megszállni,
aztán Shan Alionban a város központjában, a Bordó Gazellában,
aztán a Namman-Mocsár mellett a Vigyorgó Alligátorban,
utána Aresithában a Hétfejű Kolibriban.

- Aztán lássuk csak, óh igen, egy pillanat!

Majd feláll, és a háta mögé siet, ahol egy díszes falon két nagy portré látható.

- Ők az én drága fiaim, Sebastian, és Lukas Ferenghi!

Majd lehajol a képek alatti kis komódhoz, aminek a fiókjából egy kisebb köteg, nagyobb férfitenyérnyi pergament vesz elő, a nagy festmények szinte tökéletes másolatával, ebből kettőt-kettőt átad nektek.

- Egyébként is évente készítünk egy képet a helyi piktorunkkal a fiainkról, de tekintettel a helyzetre, ezekkel is készültem, vigyék nyugodtan magukkal.

Termetre azt látjátok, hogy az egyik magas, nyúlánk, a másik alacsony, köpcösebb.
Az alacsonyabbnak, Lukasnak, széles, kunkori bajsza van,hátul összefont, hosszú haja, és pirospozsgás arca, a magasnak, Sebastiannak jó mellkasig érő szakálla, és összenőtt szemöldöke, "gomba"haja.
Megfigyelitek még, hogy bár ezt a házigazda nem emeli ki, jó nagy fülük van, kb. 1,5-szerese az átlag emberinek, de az elfekkel ellentétben ez formára is emberi…

- Amit kiemelnék, és ezeken is látható, hogy oldalt, halántékukon van egy pici, pillangó forma apró anyajegy mindkettejüknek, aztán a jobb felkarjukon egy pajzs tetoválás, rajta egy számszeríj és egy buzogány szőlőfürtök között.
- Ez jelképezi, amivel családunk foglalkozik. Bár még a predoci óborral nem vetekszik, de borászaink kiváló minőségű bort készítenek. Kóstolják meg bátran. (Töltenek nektek egy pohárkába…)
-  Emellett Edorl híres számszeríjait is megpróbáljuk népszerűsíteni. Cserébe Shadonból jó shadleki buzogányokat és bőrműveket kapunk.

- A fiúk, bár papnak nem küldeném őket azért, azért jó erkölcsnek, jó magaviseletnek örvendenek. Tudnak tivornyázni, főleg ha megcsillogtathatják zenei tudásukat olykor-olykor, de eddig nem volt baj.. Az idősebb, Sebastian, jól énekel, Lukas pedig főleg inkább a lantban ékeskedik, főleg, hogy néha kicsit dadog néha szegényem.

- Ruházatuk átlagos utazóruha, bár abban is a sárgát, és a zöldet részesítik előnyben, fejfedőként zöld, tollas csákót hordanak szívesen.

- A hölgyek iránt, már erősen érdeklődnek.
(Összemosolyognak az asszonnyal.)
Reméltük, hogy e látogatás alkalmával a Shanderol nemesúr két leányával akár házasság révén is kapcsolódhatnak házaink, de nem erőltetjük a frigyet….

- A fiúk remek számszeríjászok, és jól forgatják a kardot, bár közelharcban még van mit tanulniuk, szóval hadsereget azért nem vittek magukkal, de azért elkísérte őket egy predoci páncélos, Vendel Garnella.

Bár eddig ritkán történt baj, az a védelem bőven elégnek minősült.

- Volt még egy kocsis is velük természetesen, egy bajszos, köpcös, kalapos úr, családunk régi jó szolgája, Gomboch Arthur, ő szokott ülni a bakon, és hajtott két lovat a kocsi elé fogva.
A kocsin volt 10 hordónyi (10x100 l) bor, és 50 számszeríj, hozzájuk egyenként 12 nyíllal.

- A fiúk külön, két jó fehér lóval mentek.
This message was last edited by the GM at 19:34, Tue 02 Aug 2022.

Az állam dörzsölgetve válaszolok
- Azt hiszem a lényeges információk megvannak...legalábbis elsőre. Annyi bizonyosnak látszik, hogy egyfelől minél előbb kell indulnunk, másfelől hogy hosszú útra kell készülnünk. - társamhoz fordulok - neked még valami ötleted?

- Köszönjük a képeket, nagy segítséget jelentenek, jelentősen megkönnyítik a fiúk felkutatását. Én még kérnék egy-egy személyes tárgyat, amely a fiúké volt, és amelyek közel álltak hozzájuk: egy kedvenc tárgy, eszköz, fegyver, ruha, valami, ami sokat volt náluk és ragaszkodtak hozzájuk. Ezenkívül egy olyan kérdésem is van, hogy a fiúk foglalkoztak a szellemük csiszolásával a művelődésen és a kereskedő szakma elsajátításán kívül is? Értem ezalatt a buzgó vallásos életet, meditációkat, elméjük rejtett képességeinek kiaknázását.

Ferenghi úr elgondolkozik...
- Hmmm, a legtöbb dolgot, amik közel álltak hozzájuk, azt pont emiatt magukkal is vitté. De hmmm...áhá! Megvan! Az enciklopédiák!
- Mindketten elég sokat olvastak az utóbbi időben!
Majd int egyet, és a cselédek előhoznak két nagy könyvet, amik kinyitva  egyenként is átérik az előttetek lévő kis asztalt...
- Ezek a könyvek bár a városi könyvtáré, részben tán ezért is hagyták itthon őket, no meg a súly, viszont már több hónapja lelkesen bújták őket!

- Ez itt, mutat az egyik borítóján egy nagy torbocsilra, Sebastiané, az ostromgépek nagy rajongója.
- Ez pedig, mutat a másikra, nagy fogaskerekekkel, ingákkal teli borítójára, ez különleges mechanikus szerkezetekről szól.
- Nem egyszer olvasták őket felváltva.

Aztán felcsillan a szeme, és előhoz két nagy, díszes, figurákkal díszített korsót is, tetejükön kis fém zárófedellél, kis csengettyűvel:
- Áh igen, a kedvenc korsóik! Itthon mindig ebből itták a sört, ha csak tehették!

- Az elméjük csiszolásával foglalkoztak, de ez azt jelenti, hogy remekül értettek a számokhoz, számításokhoz. Igazából nem mélyedtek el túlságosan semmilyen misztikus irányzatban. Sebastian talán egy kicsit Dreinával szimpatizált, Lukas pediiig ha jól emlékszem Arel iránt rajongott egy ideig, de semmi mélyebb, kitartóbb imádatról nem tudok.

- Az elme hatalmának tudományával sem foglalkoztak? Legalább annyira, hogy védeni tudják elméjüket az ártó szándékú hatásoktól? - kérdem, miközben a könyveket nézegetem.

- Hmmm, áh de igen!  Bár nem voltak nagy elmeművészek, mint egyes távoli vidékek nagy harcművészei, vagy ilyenek, de meditáltak, elmélyedtek néha, igen-igen!
Olykor szükségük volt rá, hogy védjék elméjüket. A kereskedelemben sok a trükkös, ravasz kópé, ki nem a legtisztább módon próbálja befolyásolni a partnert. Hát igen...
This message was last edited by the GM at 09:59, Mon 29 Aug 2022.

- Köszönöm a segítséget, Ferenghi uram. Kérek kb. két órát, addig ne zavarjanak. Megpróbálom kideríteni, merre járhatnak a fiúk... nem ígérek biztos eredményt, de talán találok némi támpontot arra nézve, hogy legalább élnek-e, jól vannak-e, illetve talán arra is, hogy hol vannak éppen. Ha nem járok sikerrel, akkor Sir Nauryllel elindulunk azon az útvonalon, amelyen a fiúk indultak el. Annyi előnyünk lesz, hogy málha nélkül gyorsabban haladhatunk és talán a kérdezősködés kevesebb időt vesz igénybe, mint a fogadódokkal a tárgyalások.

Azzal kérek egy külön helyiséget, ahol zavartalanul tudom végezni, elvégzem a szükséges intézkedéseket, hogy a saját testi igényeim se zavarjanak meg (evés, ivás, ürítés), beviszem a két korsót, majd magamra csukom az ajtót és nekikezdek a dolognak. Ugyanazt a procedúrát végzem el kétszer, mindkét korsóval.

1. Tárgyszimpátia (30 mp, 1 kör varázslás) + Mentálmágia: érzékközpont olvasása (17 mp, 68E - biztosra akarok menni -, varázslás 1 szegmens. A varázslat időtartama 5 perc/30 kör, ezalatt mindent úgy érzékelek, mintha a célszemély teste lenne a saját testem.
2. Godoni pszi Godoni transz diszciplína (10 pszi-pont, 1 perc + 10 kör meditáció), visszaszedem az elhasznált manákat, mind a 47-et.
3. Lásd 1. pont, csak a másik korsóval.
4. Ugyanaz, mint a 2. pont.
5. Visszameditálom az elhasznált pszi-pontokat, ez 30 perc míg megkezdem a meditációt és 40 perc míg visszajön a 20 pszi-pont.

A látottak...
This message was last edited by the GM at 08:04, Thu 01 Sept 2022.

Jobb ötlet híján először a könyveket nézem át, kb fél-fél órát olvasgatom őket.

Ezt követően a térképen nézem, hogy merre kellett menniük - elvileg - a fiúknak, hogy hol állíthattak út közben csapdát nekik. Nehezebben járható részek, domborzati viszonyok melyek a lesvetést segítik érdekelnek. Nyilván egy fogadóban is leitathatták őket, használhattak mérget vagy mágiát...de azt majd Hevonen mester vizsgálja ki.

A könyvekben néhány ideiglenes jelölést találsz, ami a kifejezetten érdekes szerkezetek megjelölésére szolgál, illetve néhány számítást, becslést.
Az eltűnésre vonatkozóan semmilyen relevánsat nem vélsz felfedezni, esetleg kedvet kaphattál, hogy magad is utánaolvass a látott szerkezeteknek, hiszen érdekes, nem hétköznapi részletekbe engednek betekintést.

Ami az útvonalat illeti, úgy véled, hogy a fiúk nem bonyolították túl annak tervezését, már csak a kellemesen adott út miatt sem. A térképen látszik, hogy egy fő útvonalról van szó, semmi extra kitérővel, ami bár ha nem is annyira forgalmas, mint Suhadar főutcája, de már egy több évszázada fő verőérként szolgáló, nagy, karbantartott út Edorl és Shadon nagyvárosai között.
Természetesen veszélytelennek nem mondanád, hiszen Ynev világa egyébként sem az, főleg, hogy ez az út is országokon halad keresztül, hegyek és mocsarak mellett, de semmiképpen nem egy homályos kis ösvény.

Miután végeztem a dolgommal, kimegyek Ferenghihez és Naurylhoz.

- Van jó és rossz hírem is. A jó, hogy a fiúk élnek és sértetlenek. A rossz, hogy foglyok, és azt, hogy hol vannak, kik tartják őket fogva és miért, nem tudom. Jelenleg egy kopár, hegyvidéki, fenyőkkel tarkított vidéken vannak egy kényelmesnek tűnő épületben valamelyik hegytetőn, de kb. 6 óra múlva továbbszállítják őket valahová, valószínűleg kocsin, mert egyikük folytonos zötykölődésről panaszkodott. A fogvatartókról nem sokat tudtam kideríteni, leszámítva azt, hogy többen vannak, és néhányan közülük furcsa, kosaras markolatú kardot viselnek, címert nem láttam rajtuk. Alighanem több fogoly is van rajtuk kívül, volt olyan, aki szökni próbált, de valószínűleg sikertelenül, mert a fiúk borzalmas ordításokat hallottak felőle. Így a fiúk sem akarnak szökni, amit szerintem igen bölcsen tesznek.

- Ez alapján jobb is, ha megfelelő segítség nélkül nem próbálkoznak. - válaszolom - kosaras markolatú kard...hmm...kik használnak ilyet? A kard pengéje milyen? Egyenes-kétélű vagy hajlított-egyélű? Ezt a mágikus keresést később is meg tudod csinálni vagy valamilyen más módon követni, hogy merre vannak a fiúk?

Majd vendéglátónkhoz fordulok
- Van esetleg valami könyv a könyvtárában, ahol megnézhetjük, hogy kik használnak ilyen kardokat?

- Nos, hüvelyben levő kardról nehéz megállapítani, hogy milyen kialakítású a penge, ráadásul nem is értek annyira a fegyverekhez. Ami a keresést illeti, meg tudom ismételni kellő idő és a korsók birtokában. Egyúttal akkor arra is kérek engedélyt, hogy magammal vigyem a korsókat - biccentek kérdőn Ferenghi felé -, természetesen amint megtaláljuk a fiúkat, vissza fogom adni nekik. Ami a legnagyobb hátrányunk pillanatnyilag, az a sebesség. Jómagam leginkább gyalog járok, viszont azzal a tempóval nehéz lesz utolérni őket, továbbá a lovaglás nem tartozik az erősségeim közé. Ferenghi uram, tudna esetleg a rendelkezésünkre bocsátani egy gyors utazókocsit kocsissal? Természetesen azt is visszajuttatjuk, amint sikerült kiszabadítani a fiúkat, viszont kelleni fog a kocsi mind az üldözéshez, mind akár a meneküléshez is.

- Ó természetesen! Köszönöm! Ez is már sokkal több, mint amit eddig tudtunk, és legalább ez egy jel, hogy van remény!
- A korsókat vihetik nyugodtan, illetve intézkedem egy kétlovas utazókocsiról még ma, már tudom is kihez forduljak!
- A kocsi és a korsók visszajuttatása miatt kevésbé aggódok, a drága fiaim jussanak vissza épségben!
- Mikor terveznek indulni?

- Ja igen, a kardok, bár a könyvtár is jó megoldás lehet, de van egy sokat látott fegyverkereskedő barátom, megkérdezem tőle!

Kinézek az ablakon, majd vendéglátónkhoz és Hevonen mesterhez fordulva válaszolok
- Úgy nézem, hogy ma már nincs túl sok idő sötétedésig és nekünk is össze kell szednünk holmijainkat, így elsőre holnap napkeltekori indulást javasolnék. - kifejezetten barátomnak címezve kérdem - neked mennyi idő kell, hogy indulásra kész legyél? Te mit javasolsz indulásra?

- Úgy vélem, hogy a holnap hajnali indulás jó lesz. Addigra a kocsi is elő tud állni és mi is ki tudjuk pihenni magunkat. Némi úti elemózsiát is kérnénk, mivel sajnos nem tudom megmondani, hogy mennyi időt fog igénybe venni a fiúk kiszabadítása. Van esetleg olyan embere vagy ismerőse, aki tud szellemnyelven üzenetet fogadni, netán küldeni is? Ha igen, holnap hajnalra legyen szíves őt is idehívni. Talán ki tudunk alakítani egy olyan kommunikációs csatornát, amelyen keresztül jelezni tudjuk önnek, hogy hol tartunk a fiúk megtalálásával, illetve kiszabadításával.

Elgondolkodik:
- Ismerősök, kik szellemnyelven remekelnek, na lássuk csak. Az egyetlenek, akikről tudom, hogy néha szavak nélkül is megértik egymást, mert az elméjükkel kommunikálnak, azok a Therebin testvérek, de sajnos ők a Hatvárosba utaztak kereskedni, és vissza se jönnek jövő hét végéig. :( Egyéb elmemester ismerősökben sajnos nem bővelkedek.
- Ami az elemózsiát illeti, ne aggódjanak, egy hétre is elegendő úti elemózsiát tudok adni, még elküldöm az egyik szolgálót néhány hiányzó tételért, illetve a kocsisom, Gárió apó kiválóan főz, rendelkezésükre bocsátom!
- De hogy nehogy szűkölködjenek a forrásokban, adok még 5-5 aranyat, ebből gondolom be tudnak szerezni még jó pár szükséges felszerelést, amit még hiányolnak.

- Köszönjük Ferenghi uram, az elég kell legyen. - válaszolom és társamra nézek - szerintem menjünk és készüljünk föl, aztán holnap, napkeltekor induljunk. Át kell néznünk a holminkat hogy mire van még szükségünk.

Kérek még két zárt dobozt (bármilyen, kb 10*10*10 cm és a 40*40*40 cm közti méret megfelel), majd elköszönök a társamtól és vendéglátómtól, elvonulok a számomra kijelölt szobába és megcsinálom a következőket a dobozokkal:

Mindegyikbe teszek egy zóna varázsjelet 25 mp-ért, meg egy mágikus aura varázsjelet, ami a következőket tartalmazza:
Maga a jel (13 mp) + teleport 1E (1 mp, max 3 kg) + óránként aktiválható (6*1 mp) + parancsszóra aktiválható (0 mp) + zóna varázsjelen keresztül varázslás (5 mp). Így gyakorlatilag létrehozok egy postaládapárt, amibe betéve a levelet a megfelelő parancsszót kimondva elküldi a láda tartalmát a másik ládába.

Továbbá a botomra rajzolok egy rúnát (mágikus aura varázsjel, 13mp), amely varázsszóra (0 mp) átváltoztatja (2 mp) a botot megszüntetésig (folytonosság, 24 mp) annak a szabócéhnek a mesterlegény rézplakettjévé, ahol a mesterséget tanultam.

A műveletek között, illetve után, amennyiben szükséges, visszatöltöm a mana-, illetve pszi-pontjaimat. A legvégén a pszi visszatöltésével már nem foglalkozom, hanem lefekszem aludni. Alvás közben úgyis visszatöltődnek. Reggel ébredéskor összeszedem a cuccaimat, összecsomagolom őket és felkészülök az útra. A következő felszereléseket viszem magammal:
- kis kétszemélyes sátor
- hálózsák
- varrófelszerelés: szabóolló, többféle színű cérna, egy tucat acéltű.
- kés, kanál, főzőedény, tányér
- két kulacs víz
- egy viharlámpa, hozzá egy fél liter olaj
- tűzszerszám
- egy zárható tintatartó tele tintával
- fél tucat írótollnak megmetszett lúdtoll
- egy tucat ív pergamen
- mindezek tárolására alkalmas zsák és tarisznya
- hosszú íj, egy tegez (20) nyílvesszővel.

Miután összekészültem, lemegyek abba a helyiségbe, ahol előző nap beszélgettünk és megvárom Naurylt és Ferenghit.
This message was last edited by the player at 07:49, Mon 26 Sept 2022.

Miután Hevonen mesterrel távozunk, összeszedem amire az úton szükségem lehet...eddigi tapasztalataim alapján a következőket "csomagolom":
- hálózsák
- kés, kanál, főzőedény, tányér
- két kulacs víz
- tűzszerszám
- nyeregtáska
- 1.5kezes kard
- vadász számszeríj
- tegez + 20vessző
- csatacsákány
- tőr
- rákozott páncél
- lópokróc
- térkép
- 1kulacs pálinka (saját termés)
- 3 napi szárított élelem
- a pénzem 5 részletben, különböző helyeken elrakva

Mivel alapvetően páncélban utazom, így kissé időigényesebb a készülődésem - ezért nem is lep meg, hogy barátom után érkezem.
- Jó reggelt! Részemről indulhatunk is.
This message was last edited by the player at 10:54, Mon 20 Feb 2023.

- Járjatok szerencsével! - Üzeni néktek az idősebb Ferenghi, nagy reményekkel a szemében.

Gárió apó, a kocsisotok készséggel elétek megy, segít a felszerelés felpakolásában, és neki is indultok a hosszú úton a határ felé, a Pajkos Palotához, ahol a két ifiúr elsőként tervezett megszállni.

A Pajkos Palota még a határ ezen oldalán áll, úgy 100 méterrel visszább a kisebb, az út mellett két bástyával őrzött átkelőtől, az út bal oldalán.
Egy teraszos sárgára-pirosra festett faépület két emelettel, a földszinten egy zajos kocsmával, melynek a lengőajtóján át zene szűrődik ki.
Mellette istálló, itató, a szokásos fogadófelszerelések.

Az út túloldalán jobbra kisebb piac található mindenféle portékákkal, hogy fogadja az utazókat.

- Miután elhelyeztük lovainkat nézzük meg a kocsmát. Bár túl nagy szerencse lenne, ha már itt érdemi információkat találnánk a fiukról de sorsunkat egyedül Weila tudja...mindenesetre biztosabb, ha pontosan az útvonalukat követjük amíg lehet.

Ezzel társaimmal (feltéve hogy nincs ellenvetés) megindulok az istállóba elhelyezni a lovakat, aztán irány a kocsma.

Bemegyek én is, és egyenesen a pulthoz sétálok.

- Jó napot kívánok! Egy kupa dormanti mélyvörös bort kérek, leöblíteni az út porát.

Csak sétálnál a pulthoz, de egyelőre még oda is kell érni, ami nem olyan egyszerű...

A fogadó bejáratához közeledve egyre nagyobb zsivaj fogad titeket, de nem a szokásos jókedélyű fajtából.
Kiáltozások, káromkodások, és éppen törő üvegek hangja.

Az ajtó mellett egy faragott tábla hirdeti:
"Megfáradt utazó, fogadd meg e szavakat,
Hagyj kint mindent, mi fárasztja agyadat!
Mindenki egy hitet imádjon idebent,
Nedűk és jó nő vár, ha ki is fizeted!"

Ahogy a lengőajtón bementek, nagy felfordulás fogad titeket, a szó szoros értelmében.

A bal sarokban/oldalon éppen vagy fél tucat számszeríjász borul hanyatt asztalokkal, és poharakkal együtt, nagy káromkodás, és vicsorgó dühös arc mellett.

Aki meg éppen nem tántorodott hátra, az éppen egy kést hajít, mely alig pár arasznyival az orrotok előtt suhan el, fúródik bele egy széktámlába.
- A díszes páncélodból fogom kifizetni Lujza következő óradíját te shadoni kutya!!

Az előbb említett széktámlát tőletek egy lépésnyire jobbra egy félvértbe öltözött ifjú tartja maga előtt, oldalán másfélkezes karddal, kicsit ijedt arccal, és próbál fedezéket, vagy inkább kiutat keresni, mellette úgy két lépésre jobbra pedig díszes, aranyozott teljes vértben egy csak kicsit idősebb, de húszas éveiben járó lovag áll erőlködő fejjel, két kezével kinyújtva maga előtt előre, a vérten egy hétfejű figura látható .

Hátul egy bajszos, köpcös kocsmáros ronggyal a vállán, vörös arccal ordítja:
- Elég legyeeen!! Már megint az a k*rva vallásvita, kifelé veletek, ha nem tudtok viselkedni!! Nem olvastátok a kiírást?! Ahhoz tartsátok magatokat!!

A háttérben a pult mögötti ajtóból riadt hölgyek lesnek kifelé...

Ez esetben már az ajtóban megállok, majd gyors helyzetfelmérés következik. Elsősorban azt figyelem, hogy látom-e a fiúk valamelyikét vagy esetleg a hozzájuk tartozó szolgát, másodsorban azt, hogy ne találjon el lehetőleg semmi. Amennyiben nem látom egyiket sem, karon ragadom társamat és visszafordulok a kijáraton kívülre.

- Azt hiszem, érdemes megvárnunk, amíg az urak rendezik ittbent a nézeteltéréseiket. Nekünk kényelmesebb lesz addig odakint.

Azzal kimegyek és az ajtótól egy jó 5-6 méterre megállok, várom, hogy csituljanak a zajok.

Nagyot sóhajtok...
- Ha nem csak ketten, kocsisunkkal hárman, lennék még mondanám is, hogy segítsünk a kocsmárosnak rendet tenni...de azt tudom, hogy nem könnyű és sokszor az a vége, hogy aki rendet tesz azt fogja mindkét fél gyűlölni...nem a legegészségesebb - csóválom fejem, majd igen halkan hozzáteszem - ráadásul minden valószinűség szerint egyikkel sem értenék egyet hitben...

A kocsisotok egyelőre a lovakat kezeli, és várja az utasítást, hogy továbbhaladtok-e vagy sem.

Egyébként sikeresen kívül maradtok a csetepatéból.
Ahogy kintről figyelitek az eseményeket az ajtón túlról még halljátok, ahogy fém siklik fémen, mint mikor valaki kardot ránt, majd fém fúródik fába tömör koppanással, majd végül a fogadós hangját:

- Na azt már nem! Itt nem fogtok ti is megint hadakozni, meg széttörni mindent, még az hiányzik, hogy vért kelljen sikállnom! Kifelé!

Majd hallotok egy nagy, tompa puffanást, káromkodások zsivalyát, és hogy odabent egy sűrű, sötétzöld felhő kezd terjengeni, ami szép lassan utat talál magának az ablakokon, és az ajtókon keresztül.

Elsőként az elébb tőletek jobbra lévő ifjonc vágódik ki az ajtón, kezét az arca elé tartva, köhécselve, az undor jelével, odabentről szintén nagy, mély köhögések hallatszódnak, majd látjátok, ahogy egy ködfelhőből az arcuk előtt a ruhájukkal undortól eltorzult arccal sorra kifelé tódulnak a bent lévők.

A ködfelhő foszlányait ti is érzitek, ormótlan bűzt éreztek, és némi kábulatot...

- Menjünk vissza az erődbe, fiúk! - Halljátok a félvértesektől - Azok a mocskos shadoni rákfajzatok!

Hátrébb lépek párat, hogy kikerüljek a bűzfelhő hatóköréből, kicsit várok, hogy a vérteseknél jelentkező hevesebb biológiai reakciókat (pl. hányás) elkerüljem, majd biztonságos távolságból megszólítom őket:

- Elnézést kérek a zavarásért, vitéz urak, de hadd kérdezzem meg: önök melyik erődhöz tartoznak?

Rátok néz furcsállóan, kezével a térdén, lihegve, végignéz rajtatok, főleg Naurylon, majd kiegyenesedik, vesz egy mély levegőt, és azt mondja:
- Ahogy látom maguk sem környékbeliek... nade jöjjenek csak, mutatom! - Majd int a kezével, és a fogadó mögött alig 300 lábnyira lévő nagy kőépítményre mutat 4 magas bástyával:
- A Guserad erődje! Évszázadok óta Edorl déli határának, és a shadoni út egyik őrizője!
- Osztán maguk honnan jöttek? Sokféle nép jár erre, de ilyen nagy fehér szerzetet még nem láttam...(állapodik meg szeme Naurylon)

- Ejnye no, hogy tünde szemeim mit látnak... erődöt néha nem. Ami engem illet, én délvidéki vagyok, társam a messzi Észak szülötte... mondjuk annyira nem északi, hogy jeti legyen, de eléggé északi ahhoz, hogy ne szeresse azt, hogy fura szerzetnek nevezik teljesen emberi kinézete ellenére - hunyorítok cinkosan Naurylra. - Jut eszembe, vitéz urak, nem találkoztak errefelé egy zárt szekérrel, éjjel utazó társasággal?

Odalép az előző mellé egy másik harcos, kicsit dorgálva a másikat:
- Ehh Gwindur, azért óvatosabban fogalmazz bajtárs! Tudom, hogy nemrég jöttél a határra, és sok az újdonság, de mindenkinek igyekszünk megadni a tiszteletet!

- Elnézést uraim, ki még csak pár napja szegődött a határ védelmére, időbe telik, míg megszokja e szolgálat különleges elemeit, köztük a sokféle új arccal, tapasztalattal! :)

- No, hát a kérdés, ami a zárt szekeret illeti, volt itt jó pár zárt szekér, meg nyitott is, meg egyéb utazók, bár elég ritka, amelyik kifejezetten éjjel akar utazni.

- Főleg, hogy az utóbbi időben mintha megcsappant volna a biztonság az úton. Az elmúlt napokban egyre többen keresték itt kétségbeesetten társukat, hozzátartozóikat, innen is, meg amonnan is!
This message was last edited by the GM at 14:12, Wed 05 Apr 2023.

- Nos, mi is elveszett személyeket keresünk. Méghozzá őket itt - kotrom elő a fiúkról készült képeket. - Látták őket?

Átnyújtod neki a képeket, megszemléli összeráncolt homlokkal, majd megmutatja a társának, és így szól:
- Te, nem ezek voltak azok a furcsa nagyfülű úrifiúk, akikről a többiek meséltek? Tudod, hogy halál másnaposan szunyókáltak egy kocsiban a határon túlra menet...

Gwindur:
- Deee igen, még szerencse hogy volt két józan ember is velük, rendesen felönthettek a garatra! Úgy hírlik nagy tivornya volt a Pajkos Palotában előttevaló este, pajkosabb volt, mint általában!

...Neveti el magát...

- Nagyszerű, hogy látták őket! Merre távoztak? És mikor? És le tudnák írni, hogy hogy nézett ki az a két józan társuk, akik segítettek nekik a távozásban?

Gwyndur elkezdi:
- Úgy hat napja. Nem igazán reggel, inkább úgy a délelőtt derekán lehetett, a nap már jócskán fent volt.
- A fiúk, bár többszörös bökdösésre a nevüket még el tudták motyogni, de tiszta kábák voltak, rottyabb állapotban, mint a tintás Humbald bajtársunk a járandóságunk kifizetése után.
- Aztán lovagolt mellettük egy predoci páncélos keménylegény, a bakon meg egy bajszos, köpcös bácsika kalapban.
- Haladtak komótos tempóban Shan-Alion felé.

- Nagyon köszönöm a segítségét! Lenne szíves még útbaigazítani minket Shan-Alion felé? Illetve milyen messze van a következő vendéglátó hely abba az irányba? És még egy utolsó kérdés: önök most szolgálatban vannak?

- Hát nézzék uraim, vannak itt kisebb ösvények, de azokra az eddigi megfigyeléseink alapján ritkán vállalkozik az átlag utazó, mivel a legközelebbi, és legértelmesebb úticél bizony Shan-Alion. Oda pedig ez az egyedüli, kövezett út vezet, amin most is állnak, és ami elvezet az ottani határőrhelyig, majd onnan haladjanak csak tovább ezen a sárgaköves úton.

- Ami a vendéglátóhelyeket illeti, Shan-Alion úgy nyolc órányi járóföldre van, így ott tervez éjszakázni a legtöbb vándor, nem elébb.
A legtöbb vendéglátó is ott alakítja ki a fogadóját, hisz' az a legbiztonságosabb.

- De persze ez nem gátolja a többi vállalkozókedvű jómadarat, hogy haszonra éhesen néha-néha megnyissa a maga kis megálló krimóját, ami nagyon szerencsés esetben bír ki egy évet, tekintve, hogy nem csak állnak az úton útonállók...

- Úgy 3 órányira van innen a Bátor Batár, ahol lehet lovakra szert tenni, meg szekeret javítani, ha köll. Az úgy 3 hónapja megvan. Gondolom mer' a ló meg a kordé hasznos...mindenkinek.

- Aztán úgy hallottuk, hogy újabban, kb. egy hónapja láttak az út mentén egy vörösen rikító, elég bájos kis fogadót onnan szintén 2-3 órányira, a neve... lássuk csak... Paj-kos-toló!
Valami hasonló jellegű jószágtaszajtó játékot találtak ki, hogy versenyezzenek a betérők, és pár jó fehérnép is van azt mondják.

- Hát ezekről tudunk, jó utat, urak!
This message was last edited by the GM at 20:02, Wed 19 Apr 2023.

A katonákat és útitársamat nézem miközben a kapott információkat igyekszem megjegyezni. Mikor Gwyndur elbúcsúzik tőlünk Taika Hevonenhez fordulok
- Azt hiszem mielőbb indulunk annál jobb...mi azért gyorsabban haladunk mint ők a szekérrel. Ráadásul itt még mintha nagy gond nem lett volna. Inkább út közben, részegen...vagy a következő állomásnál. Szerinted?

Beinvitálom a két ott maradt katonát a fogadóba:
- Uraim, engedjék meg, hogy az útbaigazításért hálámat egy kupa borral háláljam meg!
Azzal benyitok a fogadóba, óvatosan, az ajtó takarásából körbenézek, és ha nincs balhé, odasétálok a pulthoz és rendelek!
- Fogadós uram! Kérek négy kupa dormanti mélyvörös bort, és sültet két főre!
A borral koccintok a katonákkal és Nauryllal, majd evés előtt illően elköszönök tőlük. Aztán nekiáltok a késői ebédnek vagy korai vacsorának, kifizetem az enni- és innivalót, majd válaszolok társamnak:

- Szerintem is. Bár megmondom őszintén, van egy olyan sejtésem, hogy az nem feltétlenül alkohol volt, hanem valami más kábító szer. Mindenesetre először menjünk el a Bátor Batárig, ott érdeklődjünk utánuk megint. Ha látták őket, az jó, mert akkor jó nyomon vagyunk, ha nem, akkor vagy útközben tértek le az útról, vagy ott már nem engedték ki őket. Mindenesetre még emlékszem arra a tájra, amit a fiúk szemével láttam, majd nézelődök, hogy látom-e ugyanazokat a jellegzetes tájelemeket, mint ők, illetve mivel egy elejtett szavukból arra következtetek, hogy éjszaka vannak ébren, esténként lefekvés előtt megismétlem a rituálét, amellyel a szemükkel tudtam látni, hátha sikerül valamit kiderítenem, illetve remélhetőleg újra szemügyre venni azt, hogy merre járnak.

Bólintok:
- Egy jónak hangzik, legyen így. És ezen felül csak remélhetjük a legjobbakat és hogy Weila kegyes lesz hozzánk.

Evés után rendezem a számlát (a katonáknak egy kupa dormanti mélyvöröset, ha ezen felül fogyasztanak azt a saját kontójukra teszik, Naurynak és magamnak mindent én fizetek most), majd megköszönöm még egyszer a segítségüket és útnak indulunk az útbaigazítás alapján a Bátor Batár felé.

Visszamentek a fogadóba. Odabentről csak egy csendes párbeszéd hallatszik, semmi ricsaj.
Benyittok az ajtón.
A pult mellett az imént látott shadoniak támasztják a pultot, mögötte a fogadóssal.
(A félvértbe öltözött ifjú, oldalán másfélkezes karddal, és a díszes, aranyozott teljes vértben egy csak kicsit idősebb, de húszas éveiben járó lovag a vérten egy hétfejű figurával.)
Éppen némi kompenzálásról folyik szó, az iménti járulékos kárról a berendezésben, nyugodt hangnemben.

Oldalt egy bárd tisztogatja éppen a kobzosát, a pult mellől az emeleti lépcsőről egy kissé csapzott, bár annál boldogabb arcú határőr támolyog le, fentről egy női hang:
- Aztán gyere máskor is, aranybogaram!^^

Mikor a pultnál  meglátnak titeket a városőrökkel, felétek fordulnak, és mindegyiktől szúrós, kérdő tekinteteket kaptok. Főleg a fogadóstól, a shadoniakéba inkább aggodalom vegyül.

A fogadós így szól:
- Üdvözlöm Önöket! Remélem ezúttal a vallási nézeteltérések kinn maradnak! Ha tudják kulturáltan élvezni a fogadóm szolgáltatásait, bejöhetnek!

Feltartott kézzel, szabadkozva válaszolok a fogadósnak:

- A magam részéről sem eddig, sem ezután nem terveztem vallási vitába bonyolódni senkivel, mindössze útbaigazítást kértem az uraktól, és ezt szeretném számukra egy-egy kupa borral meghálálni. Bízom benne, hogy az urak is a kulturált, kizárólagosan szóbeli társalgásra szorítkoznak a bor elfogyasztása után is.

Azzal kettőnknek a bor mellé rendelek ebédet is, majd a fejenként egy kupa bort és a két ételt fizetem.

(Árat majd írj kérlek, nem tudom, hogy mennyi pénzem van, de a maradékból meg az előlegből remélhetőleg kikerül.)

- Nem is elsősorban maguk miatt aggódtam, friss betérők, bár sose lehet tudni, itt eme két shadoni jómadár is új vendég volt, ez nekik - pillant rájuk - illetve a maguk mögötti két jómadárra vonatkozik - néz szigorúan.

A shadoniak feltartják a kezüket bocsánatkérően, és mellkasukra tett kézzel mondják:
- Hagyjuk a vallást a templomokban, csak élvezzük az italt, becsszó!

Mögöttetek a frissen meghívottak elhúzzák a szájukat, de mosolyra, és azt mondják:
- Igyunk, urak! Lazítani jöttünk, és meghívásra...

Miután mindent elfogyasztottunk, amit rendeltünk, elköszönök mindenkitől és útnak indulok a Bátor Batár felé. (Megint. Vagyis még mindig. :D)

Miután végeztünk az ebéddel és az itallal elbúcsúzok és folyatom utam a Bátor Batár felé.

Megeszitek az ebédet, megisszátok a nedűt, kellemesen belakmároztok.

Az őrök, és a fogadó népe élvezi a frissen kialakult nyugalmat, semmi különös nem történik, és a "Idedobnád a sót, kérlek?" -en kívül nem sok minden hangzik el.

A fogadós megköszöni a látogatást, a katonák a meghívást, elbúcsúztok, és mentek tovább újult erővel Shan-Alion felé, illetve közvetve a Bátor Batárhoz.

Átlépitek a határt. A táj csak enyhe domborulatot mutat, köszönhetően balról a Ferrelos-hegységnek, az út mellett kisebb facsoportok, ligetek láthatóak, itt-ott pár nagyobb szikla.
Jobbra (nyugatra) hatalmas síkság terül el, a távolban a Nammanos-dombság emelkedik, de javarészt sztyeppe terül el, látjátok, ahogy egy nyulat üldözni kezd egy aranysakál.

Ám ez az idill nem tart sokáig, ugyanis mind prédaállat, mind a ragadozó sebesen menekülni kezd, és az okát ti is távolról látni vélitek.

Irdatlan, egyre erősödő lódobogás, kurjongatás hallatszik, porfelhő emelkedik a távolban.
Az alakokat még nem tudjátok kivenni, de sokan lehetnek, és határozottan közelednek...

- Szerinted kik lehetnek a közeledők? Miképp fogadjuk őket? - kérdem Taika-t miközben próbálok valamit kivenni a távolból, hogy egyáltalán rablóbanda vagy csak egy zoldoscsapat...

- Azt hiszem, ezt biztonságosabban kideríthetjük, ha nem állunk az útjukba - mondom, azzal letérek az útról és elkezdek sétálni a legközelebbi bokor vagy facsoport felé. Ott valamennyire elrejtőzök, onnan figyelem, hogy kik és hányan jönnek, illetve figyelek arra, hogy van-e rajtuk valamiféle azonosító jelzés (egyenruha, címer, stb.).

Gárió apó a kocsival szintén bevonul a susnyásba (nyárfás liget sűrű bokrokkal), a sűrűbb növényzet takarásába, amennyire csak tud.

Kisvártatva a sereglet megérkezik, és kicsit elcsendesedik.
52 lovas nomádot számoltok, némi utazó felszereléssel, és változó fegyverekkel, láttok hajítódárdát, szablyákat, néhol harci fejszéket, és íjászokat is, nagyjából egyforma arányban. Fejükön szőrmés, kétoldalt szarvas kucsmák vannak a fejükön, könnyű bőrvértezetet viselnek.

Számotokra ismeretlen, nomád nyelven beszélnek. Közülük kitűnik két, ékesebb öltözéket viselő egyén, több ékszerrel, díszesebb hímzéssel, tarsolyokkal, medálokkal, drágakövekkel.

Amikor az úthoz ér a lovascsapat, megállnak, majd a két ékesebb egyén, feltételezhetően vezetőik, utasításokat adnak, mutatva mellétek, az úttól beljebb lévő a tisztásra.
Majd mutatnak nagyjából felétek is, és a másik susnyásra is az út túloldalán.

Majd leszállnak lovaikról, és megindulnak a tisztásra, kivétel úgy 5-5 íjászt, akik megindulnak a susnyásokba lassú léptekkel, fürkészbe, ebből 5 elszórtan felétek.