Az ébredés után fél, vagy tán 1 órával - mikor próbálod magad és a lakásnak nevezett kuplerájt magad körül rendbe tenni - kopogtatnak a bejárati ajtón. Mit kopogtatnak, szinte ütlegelik, verik. Lassan eszmélsz fel a bágyadt merengésből, ki a fasz lehet az ilyenkor? Azután felcsattan egy ismerős, reszelős, idős hang:
- Hol a pénzem te anyaszomorító?

Nem tart sokáig, hogy összerakd a képet, a patkánynegyed 212-es blokkjának házibácsija, Julius fater keres nem épp kedélyes módon. Ismered az öreget, fontoskodó, visszeres lábú, láncdohányos vén tata, akihez lehet fordulni a kecókkal kapcsolatban - mittudomén ha nincs áram, leolvadt a biztosíték, vagy éppen szar a zár, stb. - bár általában nem csinál semmit, csak gittet rágja egész nap.

- Megint ide kellett fáradnom miattad. - köhögés, némi harákolás - hányszor játszod el ezt velem, te büdös nigger? Tartozol a lakbérrel, nem adod időben. Tudom, hogy bent dekkolsz és hallasz, ha nem adod a lóvét szólok az unokaöcséimnek, akik majd szétkapják a löttyedt valagad.

Kis szünet, majd mintha távozna, de még hallod a röhögéssel megspékelt zsörtölődést:
- Mi van már nem kell a segged a fehér buzifejűeknek...

Kicsit csóválom a fejem...
- Kell az, csak fizetni nem akarnak a köcsögök...most is lógnak nekem. Ha beszedem tőlük, tudom az egészet kifizetni. Most csak 60-at tudok adni. - mondom - Így megy a tápléklánc: mindenkivel szívózik valaki. Amúgy meg, mikor volt, hogy nem fizettem neked? Mindig megadom - csak kapjam meg ami jár. Különben sem én tartozom a legtöbbel...

Kezdem kicsit - najó, nem kicsit - unni ezt a műsort. Kell valami jobb, muszáj lesz Jasont sürgősen felkeresni.

Mikor kinyitod az ajtót, az öreg fejcsóválva néz rád, majd elveszi a pénzt a vékony, hosszúkörmű ujjaival.
- Ugye, hogy van pénzed faszikám. De ez kevés, szükségem van a többire is. Az ilyenek miatt nem tudom megcsináltatni azt a rohadt liftet. Holnap jövök a többiért, ajánlom, hogy meglegyen.

Valahogy nem annyira idegesnek érzem magam, inkább fáradtnak a fölösleges faszkodástól
- Meglesz, rajtam nem múlik...amint kifizetnek, megkapod a maradék 140-et. Eddig is mindig megadtam, most se lesz másképp. Ne csináljunk már úgy, mintha szarnám a pénzt! Kezd unalmas lenni...ha mindig időben és rendben megkapnám, akkor adnám is. Szerinted kinek kell, kinek jó ez a huzakodás? Ugye hogy senkinek sem! - legyintek egyet - megyek, van mit csinálnom...többek között kiszedni a pénzt adósaimból.

Ezzel búcsút intek és becsukom az ajtót. Bár nem hiszem, hogy hallja az ajtón keresztül, de csak magamban morgok...
"Tököm tele ezzel a fontoskodó farokkal...essünk túl Vincenten meg a pénzemen, aztán Jason. Minden valószinűség szerint sokkal kellemesebb lesz...bár a különbség még kérdéses."

Eközben összeszedem magam, szokásos ruházat, revolver és némi tartaléklőszer. Aztán a megtervezett útvonalon Vincent majd Jason...

Összeszeded magad, magadhoz veszed a dolgaidat, majd lesétálsz a háztömb elé. Pár lakásból hallasz csak szórványos hangokat, veszekedés, hangos tévézés, ilyesmi. Az este csendes, semmi szokatlan, távolabbról hallod csak a megszokott közlekedési zajokat.
Vincent cége nincs messze, de azt a pár mérföldet azért kocsival nyilván gyorsabb lesz megtenni. Komótosan haladsz a járgány felé, amikor sarkon a következő látvány hatására kissé lassítasz a lépteiden.
Srácok egy csoportja álldogál, toporog a verdád közelében, sőt az egyik a Ford motorháztetőjén ücsörög. A gang egyik tagja éppen hadonászva magyaráz a többinek. A tiéd mellett egy gagyin tuningolt El Camino látható. Kicsit közelebb érve látod, hogy egy srác a két kocsi elejénél guggolva, valamit szöszmötöl a mellette lévő szerszámosládából. Összesen öten vannak, valószínűleg mind négerek, saccra 17-25 év közöttiek. A közvilágítás gyenge mivolta miatt a pontos részletek nem vehetők ki.
Egyelőre nem vettek észre téged.

Angolul és spanyolul szitkozódom magamban - az inkvizíció vallasson, stb - miközben kissé lassítok felmérve a helyzetet és átgondolva, hogy miképp kergessem el a kis geciket...

Óvatosan szemléled a csapatot biztonságos távolságból, viszont a látási viszonyok nem túl kedvezők a részletek megállapításához. Egy vértestvért azonban mindenképpen látsz a csapatban, de a többiek szerinted valószínűleg nem azok.

Végül jobb híján közéjük rontok és fölkapom azt amelyik vértestvérnek tűnik és rájuk ordítok
- Mi a szar műveltek a kocsimmal kis gecik?

Igyekszem megfigyelni a reakcióikat, hogy mennyire lepődnek meg...hogy ki tűnik a csapat gyenge láncszemének. Egy esetleges komolyabb harc esetén milyen sorrendben célszerű kiiktatni a bandát...

Nem sokat gondolkodva a helyzeten úgy döntesz, hogy az egyszerű módszert használva próbálod elijeszteni a srácokat. Nagy lendülettel közéjük rontasz, miközben látod, hogy csak az utolsó pillanatban vesznek észre, annyira el vannak foglalva a saját dumájukkal, ügyködésükkel.
Mikor közéjük robbansz, meglepett kiáltásokat hallatva szétrebbennek, de te meg tudod ragadni az emberedet. A számodra vértestvérnek látszó fiatal férfit kétkézzel (a combjánál, illetve a nyakánál fogva) megemeled. Nem lehet több mint 80 kiló, de hogy hiteles legyen a produkció a természetfeletti hatalmadat is alkalmazod.
Rivallásodra valamennyien elnémulnak, majd iszkolva kereket oldanak. Csak az embered vergődik rémült ordítással a szorításodban. Elégedett morgás kíséretében durván felröhögsz. Nem vértestvér ez, hanem egy ótvar hulladék a csőcselékből. Nem csináltál semmit, de ők beléd kötöttek. Nem csináltál semmit, de ők baszakodnak veled. Mindig megtalálnak ezek a faszfejek. Tudod, hogy könnyű lenne szétmorzsolni ezt itt, újra előhívni az erődet és élve meghámozni.
Igen, igen…ezt akarod, megmutatni nekik, hogy takarodjanak a világodból örökre…

Minden akaraterőmet megfeszítve ellenállok a sugallatnak, hogy gerincét törjem és szárazra szívjam ezt a kis szarost, bármennyire is megérdemelné.
- Ha még egyszer meglátlak itt titeket nem ússzátok meg ennyivel - hörgöm és az El Camino platójára dobom a kezemben lévőt. Nem olyan erővel, hogy ne élje túl...de ha jókorát koppan nem baj...érezze a törődést.

Lassan eszmélsz a tombolásból. A külvilág újra alakot ölt, egyre tisztábban látod a világot magad körül. Újra hallod a zajokat, újra érzed a szagokat, nem tudni mennyi idő múltán, de úgy tűnik időben visszatértél.
A Fenevad ez alkalommal nem tudott maga alá gyűrni, de tudod, hogy kevés híja volt. Óvatosabbnak kell lenned, ez itt New York a Kamarilla keleti parti fellegvára, ezek a puhapöcsűek itt nem tolerálják az esztelen viselkedést. Körülpillantasz az éjszakában. Szerencsére semmi gyanúsat nem látsz, minden csendes.

Odébb pillantva a Chevy ablakát betörve látod, a motorháztető jócskán behorpadt. Pillantásod a testre irányul. Mozdulatlanul fekszik az El Camino platóján. Úgy látod lélegzik, vagyis sikerült időben véget vetni a műsornak. A feje alig vérzik, minden bizonnyal felületi seb lehet, másként a kocsi már vérben tocsogna. A gang tagjait nem látod, a Ford sértetlen.

Megborzongok kissé, hogy most szerencsém volt, nem úgy mint a múltkor...bár akkor is túlélte, de rosszabbul járt. Sóhajtok egy nagyot, nem mintha bármi értelme lenne... Lássuk miből építkezünk!

Megnézem a kisköcsögöt és a kocsit is. Kérdés, hogy mennyire súlyosak a sérülései...és a kocsié is kérdés. Ha van "némi" maradék szerencsém, elrendezhető autóbalesetnek...és közöm nem lesz hozzá. Bár ha már vérzik - akár ha a sérülés elég nagy, akár meg tudom úgy csinálni, hogy az autóbaleset részének tűnjön reggelizem belőle (1vérpont). Persze vigyáznom kell, hogy a ruhám ne legyen véres, még a szokásosnál is rosszabbkor jönne...meg persze nem húzhatom az időt jövő novemberig.

A srác sérüléseit nem tudod pontosan felmérni, nincs ilyen irányú ismereted. Sanszos, hogy a fején látható a legkomolyabb sérülés, elég csúf véraláfutásnak néz ki, talán egy erősebb ütéstől. Nincs eszméleténél, de életben van.

A kocsi vezetőoldali ablaka betörve, a szilánkok nagy része a sofőrülésen láthatók. A motorháztető behorpadt, de felnyitva a motor és a lényeges alkatrészek szemmel láthatóan nem sérültek.

Magamban szitkozódva húzom föl a kesztyűm és a lehető legkevésbé feltűnően viszem a kocsit egy nem túl távoli sikátorba, ahol a srácot az amúgy is sérült motorháztetőre helyezem, úgy hogy balesetnek tűnjön. Nagyon odafigyelek, hogy ne hagyjak azonosítható nyomot. Ha lehet, inkább semmilyen nyomot ne hagyjak...(cipőtalpra külön figyelek, eléggé amatőr lenne, ha nem... Persze az egyéb ruháim se lógjanak semmibe ami nyomot hagy vagy amiben nyomot hagynak).

Vissza a saját kocsimhoz sietek, kesztyűt le és irány a telep...
- Remélem Karl ma elfoglalt lesz és nem húzza az időt.... - morgom miközben elhajtok.

A lehető legkörültekintőbben megrendezed a szituációt, mintha baleset történt volna a sráccal és a kocsival. Végigtekintve a műveden, szerinted ez így abszolút hihető lesz.

A kocsit indítva Conroy kereskedése felé indulsz. Ismerős utcákon, ismerős épületek mellett haladsz komótosan, az út nem hosszú, a forgalom gyakorlatilag minimális.
Talán 10 percnyi autókázás után megérkezel a telephez. Ahogy szokott lenni ilyenkor, a kapu már zárva van, de bent azért tapasztalható mozgás. Láthatóan egy nagyobb teherkocsi érkezett valamikor, annak környékén van valami ügyködés. Kipakolás, bepakolás, ilyesmi.
A főnöki konténer környezetében szintén látsz mozgást. Az ajtaja nyitva, onnan hangos beszéd hangjai hallatszanak. A környékről távoli kutyaugatás zaja szűrődik feléd...

Leparkolom a kocsit, lezárom - ha lehet szokás szerint valami nem feltünő helyen...
Aztán bemegyek és megkeresem Karlt. Persze a fülem nyitva tartom és remélem, hogy hallok valami érdekeset...mindig van valami pletyka, amire jobb odafigyelni.
Az ismerős arcoknak természetesen köszönök - mintha ez is egy átlagos nap lenne.

A kocsit leállítod egy viszonylag csendes, sötétebb részen. Lassan közelíted meg a telep bejáratát. Ismered a járást, tudod, hogy merre kell indulni, hol a kereskedés bejárata. Viszont a személyi bejárati ajtó, illetve az odébb lévő kétszárnyú, gépjármű forgalom áthaladására is alkalmas drót kapu zárva van.
Ismered a helyet, a biztonsági rendszer ugyan nem a legmodernebb cuccokkal van felszerelve, de a bentiek azért néha-néha rápillantanak a képernyőre. Tudod, hogy a bejáratok környezetében kamerás őrzés történik.
A bejárat kulccsal van zárva, míg a két kapuszárnyat lánccal tekerik körbe és lakattal zárják.

Miközben parkolok és a telephez lépek, magamban morgok:
- Már 1 hete megy a szarakodás, mindig van kibúvó...tököm tele velük. Ehh, már azt nem kellett volna elfogadni, Conroytól hogy nem rögtön fizet ki. - sóhaj - Remélem Jason segít...

Majd a kapuhoz lépek és ahogy a korábbiakban - amíg nekik dolgoztam soktam - jelzem, hogy megjöttem és bemennék.

Közelebb érve a kapuhoz látod, hogy a közelben egy fickó lófrál a kerítésen belül, kezében zseblámpával.
Mikor odaérsz, odalép ő is a kapuhoz és az arcodba világít a lámpával. Még éppen nem zavaró...
Felismered a csávót, Johnny2-es az, egy néger telepőr, akivel néha szoktál dumálni. Egyszerű mint a fék, de rendes gyerek. Az a típus, akit mindenki kihasznál, mindenki lehúz, mert őszinte és hiszékeny. Ő is felismer téged:
- A francba tesó, Te vagy az Huey? Mizu veled, arc? Régóta nem láttalak, azt mondták itten, hogy kiléptél és itthagytad a céget. Eléggé meg is lepődtem, de akkor most hogy-hogy jöttél?

- Szeva Johnny - viszonzom a köszönést - nagyjából megvagyok. Hát igen...már csak az utolsó meló pénzével tartoznak. Karl azt ígérte, hogy ma megkapom és lezárhatjuk az üzletet. Jó lenne már túlleni rajta. És te hogy vagy tesó? Még mindig sokat éjszakázol?

- Szinte csak éjszaka melózom. Tudod, a srácom beteg és ilyenkor kicsit több a lóvé. Hát szóval ez van. - közben kinyitja a kaput és beenged.
Remélem sikerül mindent elintézned, Karl bent dekkol a konténerben, ahol szokott. Ma valami sikamlós bizniszt próbáltak elintézni, de szerintem nem jött össze, mert mindenki marha pipa, szóval csak okosan...

A telepen 3 helyen látsz világosságot, a szerelőműhelynél, a bent parkoló teherkocsi mellett, illetve a direktori konténerben. Johnny-n kívül senki nem vett még észre...

- Köszönöm az infót Johnny! - mondom és elindulok a direktori konténerhez. Amikor közel érek a konténerhez és Johnny már nem lát, megpróbálok behallgatózni - jó lenne pontosabb infókat tudni a helyzetről.

Johnny beenged, bezárja mögötted a kaput, majd folytatja az éjszakai járőrözést és elindul a szerelőműhely felé. A jól ismert kavicsos úton, járdán tudod megközelíteni a konténert. Ahogy lassan haladsz közelebb, aggódva hallod a kavics ropogását a talpad alatt, de ez egy elég zajos helyszín még így éjszaka is.
A konténer közelében már hallod az emberi beszéd foszlányait, sanszos, hogy legalább 2 ember lehet a konténerben. (Dobj észlelés + éberséget, Célszám: 6)

Oldalra fordítva a fejed Conroy kocsiját nem látod a telep gépkocsi beállóján, Karlét viszont igen.

- Legalább Karl itt van - sóhajtom magamban - lehet, hogy egy mogorva alak de szerintem nem olyan nagyképű mint Conory...

És kiváncsian hallgatom, hogy mi folyik itt...

Kicsit közelebb érve, fülelve az alábbiakat hallod:

Karl: Nem mehettek haza, nemsokára megjön és a többit majd elmondja ő. Nem tudom a részleteket, de állítólag fontos, úgyhogy maradjatok nyugodtan.
Másik személy: De már éjjel van, a faszomnak van kedve itt dekkolni a semmiért...
Karl: Mondtam már, nyugodj le te ostoba. Megéri meghallgatni amit a főnök mond. Nagy lóvé van benne. De ha menni akarsz, mehetsz, de akkor holnaptól már nem kell jönnöd...
Másik személy: francba, oké, szólok a többieknek...

Ekkor hallod, majd látod, hogy egy általad nem ismert férfi távozik a konténerből és indul a teherkocsi irányába.

Ahogy a pasas elmegy a konténerhez lépek és miközben halkan bekopogok be is nyitok
- Jó estét Karl. - köszönök - csak azért jöttem, hogy rendezzük le gyorsan és zárjuk le végre...

Közben gyorsan körbenézek, hogy változott-e valami itt vagy minden a szokott helyén van...?

A konténer valójában két irodai konténer összeépítéséből készült, így meglehetősen tágas, több mint 4 méter széles, a hossza meg talán van 6 is. Az egyik falon végig fém szekrények sorakoznak, a másik oldalon ruhafogas, felakasztott védőeszközök, sisakok, overállok, földre dobott ládák, papírdobozok láthatók. A terem közepétől kicsit balra egy kisebb ovális asztal van 4 székkel.

Karl az ajtóval szembeni, túlsó falnál lévő íróasztalnál ül és az asztalon lévő papírokat rendezgeti. A faszi jócskán elmúlt 50 éves. A kinézete eléggé viseletes, hosszú, gondozatlan szakáll, gyér, ápolatlan haj jellemzi, illetve mindenféle tetoválások látszanak az alkarjain.
A szemben lévő egyik sarokban régies tervezésű zárt trezor, míg Karl asztalának szélén egy hosszú pengéjű kukri található.

Amikor belépsz az ajtón, majd megszólítod, Karl lassan, szórakozottan felnéz. Miután észrevett őszinte meglepődés látszik az arcán, amit pár pillanat múlva kaján vigyor vált fel:
- Mit keresel itt faszikám? Nem gondoltam volna, hogy újra megjelensz itt, azok után amit műveltél...

Mecsóválom fejem:
- Még mindig ugyanott tartunk. - válaszolom - az utolsó melót nem fizettétek ki.Tartoztok 300-al. Az meg nem rajtam múlt, hogy az a hülyegyerek képtelen volt megérteni a "Tűnj innen" felszólítást. Aki annyira belövi és bepiálja magát azért nem vagyok felelős.

Karl abbahagyja a papírok rendezgetését, majd karba tett kézzel hátradől a székén és kaján vigyorral rád mered:
- Miről beszélsz itt össze-vissza öreg? Milyen 300-ról van szó? Befogadtunk, melót adtam neked, erre idejössz követelőzni...Amúgy meg a ki a fasz engedett be a telepre? Mindenki meghülyült ma estére?
Elmondom mi volt: volt egy megegyezésed a céggel, hogy rendesen melózol nekünk. Úgy tűnt fel tudod venni a tempót. De én nem tudom miért végül elbasztad, elsunnyogtál, most meg utólag idejössz hisztizni...
Remélem vágod, hogy ez így nagyon tré. És most tűnj el, dolgom van!

- Nincs itt semmi hiszti. Annyit meg dolgoztunk együtt, hogy tudhasd, hogy csak úgy nem megyek el - nem hagyom ott az őrhelyem. Honnan kellett volna tudnom, hogy kinek-a-kije az a kis gyökér? Azt pedig továbbra is tartom, amit az elején mondtam: amint kifizetitek az utolsó munkát, eltünök, mintha itt se lettem volna.

Karl mosolyogva rázza a fejét, majd a következőt mondja:
- Tudod mit mondanak az okosok, nem szarunk oda, ahol enni adnak. Az, hogy az engedélyünk nélkül inzultálsz egy hozzánk tartozó fickót - még akkor is ha az valóban egy kis gyökér volt - nem kóser. Amíg a Céghez tartozol nem te osztod a lapokat, mi mondjuk meg a tutit. Ezek a szabályok és ezeket te elfogadtad annak idején, amikor ideevett a fene. Szóval nem hiszem, hogy okoskodnod kéne. - Elnyom egy hatalmas ásítást közben, majd folytatja:
- Lehet, hogy lógunk neked egy kis aprópénzzel, lehet hogy nem. Lófaszt nem számít ez már, nem tartozol többé a Céghez. Emlékezz mit mondtam az első találkozáskor: Ha megbecsülöd magad és rendesen melózol, naés persze ha tiszteled a Céget akkor olyan helyed lesz itt, mint őfelségének. Mondtam neked baszki, hogy a Cég az első. Porszemek vagyunk mind a Céghez képest, a Cég nagy és hatalmas.

Egyébként ha meg akarod mutatni, hogy milyen kemény a tököd fiam, akkor várj egy kicsit, Vincent mindjárt itt lesz, ő majd kiadja a béred. Megkapod azt ami jár...

- Ugyan már Karl - mondom fejcsóválva - Mikor foglalkozott Vincent ilyesmivel...te nálam jobban tudod, hogy kb soha életében. Miért nem egyszerűbb, ha megegyezünk és lezárjuk? Egyébként annak sem fog örülni, hogy ezt nem rendeztük le nélküle...

Hangomon érezhető, hogy inkább csak elegem van és lépnék tovább...csak hát pénz nélkül "kissé" nehézkes...

Karl meredten néz rád pár másodpercig, majd lassan bólint végül.
- Oké, megnézem mit tehetek. Senki nem mondhatja, hogy a jó öreg Karl egy szőrös szívű faszkalap. Várj egy percig!
Kihúzza az íróasztal fiókját, majd hosszú ideig szöszmötöl benne, míg végül kivesz egy gumival összekötött dollárköteget. Piszkos körmű ujjaival lassú, kimért mozdulatokkal leszámol belőle pár bankjegyet, a többit összegumizza, majd visszarakja a fiókba. Még egyszer átszámolja az összeget majd feléd nyújtja.
- Itt van 100 dolcsi, lásd kivel van dolgod. Asszem ez már így is több mint amit megérdemelsz. Na, aztán most tűnés!

Kissé megkönnyebbülten sóhajtok egyet:
- Kösz, rendben - ezzel átveszem a pénzt - hogy lásd én sem vagyok egy levakarhatatlan tetű, leléptem.

Ezzel fürgén kilépek az irodából, kimegyek a telep kapuján - ha kell ehhez megkeresem Johnny2-t - aztán a kocsihoz és irány Jason "tanyája"...persze magamban morgok:
- Remélem jól tudom a cégnevet és helyben is lesz. Nem hiányzik még több probléma...
És ezzel irány a "B&N" műhely.

Elveszed a pénzt és elhagyod a konténert, majd percekkel később Conroy telepét is. Utoljára visszanézve még látod ahogy Johnny barátságosan int feléd a kapuból.
Beülve a kocsiba beütöd a telefonodba a B&N gépkocsi tuning műhelyt. Pár perc szöszmötölés után azonosítod a címet (sanszos, hogy Black&Nitro a neve), majd indítod a gépet és ráfordulsz az útra.
Közben azon gondolkodsz, hogy nem tartott sokáig a kapcsolatod a Céggel, máshogy indult a dolog, de végülis kit érdekel, ez van...
Ahogy a gyér éjszakai fények mentén gurulsz, megszokott mozdulattal belenézel a visszapillantó tükörbe párszor, de semmi, úgy tűnik minden nyugis. Talán ez az éjszaka már nem tartogat több meglepetést...
Nem tartod számon az idő múlását, lehet vagy fél óra is mire lassítasz kicsit, mert a gps szerint közeledsz a cél felé. Ezen a környéken már nagyobb a mozgás, nagyobb a fény, erősebb a háttérzaj. Üzletek, sarki kocsmák, nyitva lévő utcai büfék mellett haladsz, amikor látod, hogy gyakorlatilag megérkeztél, innen 3 sarokra van a cél...

A műhelytől kb 1 saroknyira - ahol találok parkolóhelyet - leparkolok és az utolsó szakaszt gyalog teszem meg.
Mielőtt belépek a műhelyben megnézem a környezetét, aztán lépek be.
- Jó estét, Jason-t keresem - köszönök.

Kocsit az út szélén leparkolva, gyalogosan közelíted meg a car shop-ot. Nem lehetsz messzebb, mint 1 sarokra, amikor éjszakába nem illő zajokat hallasz, véleményed szerinted pont abból az irányból, onnan, ahol a műhely kell, hogy legyen. A szokásos reflexek azonnal működésbe lépnek, az utca árnyékos oldalát, a rejtett fedezékeket keresed. Szerencsédre parkol pár kocsi is az utca szélén, így van hely ólálkodni.

Közelebb osonva látod a műhely bejáratát, kétszárnyú fém kapu, mely akár két kocsit is be tud engedni egymás mellett. A zajok viszont nem a műhelyből jönnek, ott éppen nem látsz sem fényeket, sem mozgást. Úgy tűnik mintha már zárva lenne a hely, ami nem csoda, lévén jócskán elmúlhatott éjfél is.

A zaj forrása egyértelműen egy zárt mikorbusz érkezése. Lekapcsolt lámpákkal a sötétben araszolva közeledik az utcán, majd a műhely bejáratától 30 méterre megáll. Az oldalsó tolóajtó azonnal nyílik és a kocsi oldalából három alak ugrik elő összehangolt, óvatos mozgással. Egyikük a tolóajtót lassan visszatolja, majd amikor már csak résnyire marad nyitva az alábbiakat mondja:
- Ahogy megbeszéltük te itt maradsz és ügyelsz rá. Semmi zűrzavar, ne hergeld, ne basztasd, csak nyugi. Hárman elegen leszünk, bemegyünk, megkeressük és jövünk. Figyelj mindenre, ha zűr lenne, jelezz. A dúvadat csak akkor engedd el, ha jelzek, utána én fogom irányítani.
Egyszerű meló, nem baszhatjuk el, ahogy sejtem a cucc az irodai részben lesz...

A fényviszonyok kedvezőek, jól látod a csávót, aki az imént beszélt. Magas, hórihorgas kopasz, körszakállas férfi, akinek bal keze feje hiányzik, illetve egy éles, hegyes penge helyettesíti azt. Jobb kezével egy vörös maszkot húz elő az övéből és fejére húzza. Két társa ugyanezt teszi, majd az egyikük röhögve hozzáteszi:
- A biztonsági rendszerük egy szar, teljesen kiütöttem. Mehetünk.

A kopasz faszi int a másik kettőnek, lassan megközelítik a masszív kaput, majd gyakorlott mászás kíséretében átugranak rajta. Jól megfigyelted, a kopasznál nem volt más látható cucc, vagy fegyver. A másik két faszinál arasznyi nagyságú szögekkel preparált baseball ütőt láttál.

Mikor hárman eltűnnek a kapu mögött a kocsi tolóajtaja halk kattanással becsukódik, ugyanebben a pillanatban a járgány belsejéből olyan hang hallatszik, mint mikor egy kemény tárgy a karosszéria belső felületéhez csapódik. Majd a zajok elhallgatnak...

Magamban csúful szitkozódva igyekszem az autók takarásában közelebb jutni.
- Legalább fel tudnám hívni Jason-t vagy írhatnék neki üzenetet... - erre eszembe jut a régi száma (remélem tényleg az övé) és lenémítom a telefonom, majd írok neki egy üzenetet:
"Hi Jason! A B&N műhelynél vagyok, 3an behatoltak 1furgonból figyelnek. Valami "dúvad" is van náluk a furgonban. HueyRuckus"

Ezt követően alaposabban megnézem a furgont, hogy hol-mennyire lehet belőle kilátni és hogy a telep kerítésén be tudok-e jutni a furgon vélhető holtterében.

Az utcán parkoló egyik kocsi mellett kuporogva bekapcsolod a telefonod, hogy értesítsd Jasont a váratlan helyzetről, majd szitkozódás közepette villámgyorsan le is veszed minimumra a fényerőt. Szent szar! Reméled, hogy nem szúrt szemet senkinek a felvillanó fény. Fülelsz pár pillanatig, de semmi. Mozgást, hangot nem hallasz, talán nem vett észre senki.

Az üzenet elküldése után látod, hogy bár jó helyen vagy most, de közelebb kell hatolnod a mikrobuszhoz, ha tutira be akarod lőni, hogy honnan a legbiztonságosabb a kerítésen való átugrás. (Dobj: ügyesség+lopakodást, célszám:6)

Óvatos mozgással indulsz közelebb a furgon felé. Idegtépő lassúsággal vánszorognak a másodpercek és a méterek, de már nem vagy messze a célodtól. Éppen a mögötte parkoló kocsi mellett osonsz el, amikor későn reagálsz és véletlenül belerúgsz a kerékről leesett, földön heverő fém dísztárcsába. Villanásként hasít a csendes éjszaka nyugalmába a dísztárcsa éktelen csörömpölése. A hirtelen zaj hatására szinte földbe gyökerezik a lábad, és ez a kis időveszteség elég ahhoz, hogy a furgon tolóajtaja kivágódjon és egy maszkos alak perdüljön eléd.

Arányos testalkatú mintegy 180 centi magas férfi közeledik feléd, egyik kezében szöges baseball ütő van, másik kezével feléd mutat, majd megszólal:
- Mi a faszt akarsz itt öregem?

- Anyád! - morgom és máris támadok. Minél előbb el kell némítani, így a Gyorsaságot is bevetem hozzá.
Mivel lentről-fölfele mozdulok, egy felütéssel próbálkozom elsőre és ha lehet fejre megyek.

Kihasználva a meglepetés előnyét, ököllel támadsz a szemben álló férfira. A küzdelem alkalmával hamar kiderül, hogy a szöges baseball ütő igencsak veszedelmes fegyver, illetve hiába halandóról van szó, egy ilyesfajta küzdelmet nem lehet félvállról venni.
Megpillantod a zajt okozó fém dísztárcsát és az fut át az agyadon, hogy minden tárgy, minden eszköz lehet fegyver is akár, ha a forgatója előnyt tud belőle kovácsolni. Ökölnél legalábbis hatásosabb.
Megragadva az említett tárcsát lassan felveszed a küzdelem ritmusát, és a titkos gyorsaságot kihasználva fokozatosan ellenfeled fölé kerekedsz. Végül kiütöd a kezéből a fegyverét és megragadva azt, azzal sújtasz le rá. Az ismeretlen férfi a súlyos sérülések hatására meginog, majd a földre hanyatlik.
Lassan körülnézel, kinek a figyelmét hívtad fel a nem várt csörtével, de egyelőre nem látsz semmi gyanúsat.

Kissé lenyugszom arra, hogy nem látok semmi gyanúsat - nagyon nem hiányzik Jasont kivéve senki. A leütött tagból gyorsan vacsorázok, mert kicsit sokat fogyasztottam - 3 pontnyit iszom belőle, aztán belököm a furgon alá amiből kiszállt.

Miután megszabadultam a pasastól megnézem hogy az üzenetre jött-e válasz, majd megkeresem a belépési pontot a kerítésen. A szöges ütőt megtartom, még jól jöhet. És "kissé" halkabb mint a pisztoly...

Miután csillapítod a fajtádra rendszeresen rátörő szentségtelen éhséget, elengeded a magatehetetlen testet és behúzod a furgon alá. Lassan, gyengén lélegzik, de talán életben marad. Vagy nem.
Előveszed a telefonod, felvillantod a képernyőt, de nem látsz új üzenetet. Mindegy, lesz ami lesz, óvatosan araszolsz a shop kapuja felé, ha már ide vetődtél végére jársz annak ami itt folyik. Valószínűnek tartod, hogy a kétszárnyú kapu környékén a legcélravezetőbb behatolni a telepre.
Már éppen elhagyod a furgont, amikor zajt hallasz az irányából. Furcsa, súrlódó, kaparó hangok ezek, elég idegenek a csendes éjszakában. A furgon ajtajai csukva vannak, kivéve a tolóajtó, ami viszont résnyire nyitva áll...

Magamban szitkozódva próbálok belátni a résen...és óvatosan közelebb menni - hallottam, hogy van benne valami amit el akarnak engedni - és ha odaérek becsukom az ajtót. Remélem legalább addig kitart, amíg elintézzük és esetleg Jason megérkezik...

Úgy gondolod pár lépést közelebb mehetsz még anélkül, hogy probléma lenne és talán onnan jobban látod majd mit is rejt a furgon belseje. A résnyire nyitva lévő tolóajtó már szinte karnyújtásnyira van és ha akarnád talán el is érhetnéd a fogantyúját, de hiába mereszted a szemed, nem látsz semmit egyértelműt a raktérben.
Valami formátlan tömeg, vagy test talán, ami a súrlódó, kaparászó hangokat adja...

- Kurva sötét - gondolom magamban - Elvileg nincs elengedve, annyi időt csak nyerek ezzel, hogy rendet tegyek. Jó kezdés lenne Jasonnál, ha segíthetnék valamit...

És ezzel óvatosan, felkészülve arra, hogy az az izé kijön (bal kézzel csukom, jobbomban a szöges ütő készen arra, hogy lecsapjon) becsukom az ajtót.

Óvatosan behúzod a tolóajtót, szerencsére könnyen mozdul. Sikerült viszonylag csendben elintézned ezt.

Kissé megnyugodva a kerítés felé fordulok, megkeresem, hogy hol tudok legkevésbé észrevehetően bemászni és meg is mászok.

Az előttem behatolókra külön odafigyelek, hogy előbb észrevegyem őket mint ők engem.

Közelebb érve egyértelműen látod, hogy a kétszárnyú kapun átmászva a lekönnyebb a behatolás. A kapu mintegy 2 méter magas masszívabb elem, valamilyen fémből, valószínűleg alumíniumból készült. Zárva van és első ránézésre nem tűnik egyszerűen nyithatónak kívülről.
A mászás is lehetséges, de a titkos erő használata még egyszerűbb megoldás lehet. Egy jól kivitelezett mozdulattal sikerül átlendülni a kapun és már bent is vagy.
Egy széles, nagy kiterjedésű aszfaltozott területre huppantál be. Ez lehet a fő placc, ahonnan a terület egyéb zónái érhetők el.
Szemben zárt garázsajtók láthatók, van belőle vagy 4 darab. Balra kocsik kibelezett roncsait, halomba szórt alkatrészeket, karosszéria elemeket látsz. A garázsajtó sor mellett, tőled kissé jobbra látható a Car Shop gyalogos bejárata. Ez már kétszintes része az épületnek, az emeleti részen ablakok is vannak, amik a placcra néznek. A Shop bejárati ajtaja láthatóan csukva van. Mintha nem lenne itt senki, hangokat nem hallasz, pedig a három behatoló szintén a kapun át jött be.
Míg mereszted a szemed kis idő múlva az emeleti ablakokban zseblámpa villanásait látod...

Óvatosan és gyorsan a shop ajtajához osonok és megnézem, nyitva van-e...és remélem, hogy a shop-ból hátra tudok menni. Vagy találok valamit ami aktuális elérhetőség Jason-hoz és stabil kapcsolatot tudok vele...

Ha nyitva az ajtó bemegyek, becsukom magam után és keresek hátrajutási lehetőséget (valószinűnek tartom, hogy nem közvetlen az eladótérből lehet feljutni).

Halkan, minél kisebb zajt csapva próbálsz a Shop ajtaja felé osonni, abban a reményben, hogy talán láthatod mi zajlik odabent. Lassan haladsz méterről, méterre, kerülgetned kell lerakott cuccokat, amiknek nekiütődve zajt csapnál. Nem ismered pontosan a járást és ez eléggé megnehezíti a halk közlekedést. Ahogy közelítesz az ajtóhoz, látod, hogy mégsincsen zárva, résnyire ki van támasztva.
Már-már szinte karnyújtásra vagy az ajtótól, amikor egy szerencsétlen mozdulatból kifolyólag belerúgsz valami fém cuccba, ami ugyan nem bántóan hangos zajjal, de azért éles csörömpöléssel odébbgurul. Pár pillanatig hallható azután csend.
Mozdulatlanná merevedsz és halkan szitkozódsz. A másodpercek szinte ólomlábakon vánszorognak, próbálsz fülelni, milyen bajt fog a fejedre hozni az iménti suta mozdulatod...
This message was last edited by the GM at 15:05, Sun 03 Dec 2023.

Az általad okozott zaj után mozdulatlanná merevedve figyelsz, fülelsz, remélve, hogy nem hallotta meg senki. Talán 10 másodpercnyi hallgatódzás után mégis léptek zaját hallod bentről. Igen, egyértelműen az ajtó felé közeledő léptek zaját. Valaki (úgy ítéled meg hogy egy valaki közeledhet) az ajtó irányába tart...

Gyorsan körbenézek, hogy az irodabútorok-egyebek közt hol tudnék lest vetni a közeledőnek?

Amint megvan a megfelelő hely, félrehúzódok és várom az érkezőt.

Persze magamban mérgelődök...
- Miért pont most...? Remélem egyedül jön és el tudom kapni...

Az épület előtere, vagy előszobája egy afféle vendégfogadó terem, ahol az ügyfelek helyet foglalhatnak és megvárhatják, amíg intézik az ügyeiket. Szemben egy pult látható, a fal mellett pár szék, a sarokban egy körasztal található. A helység másik végéből nyílik folyosó az épület további zónáiba.
Gyorsan körbetekintve úgy látod, hogy a pult mellett, a hozzád közelebbi sarokban van lehetőség meglapulni, vagy innen lest vetni. Úgy saccolod, ha a közeledő a kijárat felé halad, akkor a rejtekhelyről jó eséllyel meglephető.

- Legalább annyi szerencsém van, hogy van megfelelő hely - gondolom és ezzel a pult mellett, a hozzám közelebbi sarokban lesállást foglalok el. Amennyire csak lehet fülelek és lesem a közeledőt.

Csendesen elfoglalod a helyed a sötét, árnyékos sarokban, bízva abban, hogy innen megfelelően tudsz reagálni, amikor szükséges. Embered lassan elhalad a helységben az ajtó irányába és megáll az ajtónál. Nem úgy tűnik, hogy észrevett volna. Lassan, csendesen nagyobb résre nyitja a bejárati ajtót és kifelé tekinget.
A korábban látott egyik behatoló az, arcán maszk, kezében szöges baseball ütő. Jelenleg éppen háttal áll neked. A távolság köztetek kb. 5 méter.

Magamban szitkozódom, hogy miért nem tanultam meg a seregben jobban lopakodni - lett volna erre bőven lehetőség, csak ellógtam...namindegy.
Amilyen óvatosan csak tudok odalépek mögé és megpróbálom leütni mielőtt kiálthatna.

Két rövid lépéssel a neked háttal álló, az ajtón kifelé tekingető ember mögé osonsz, majd a kezedben tartott szöges fadarabbal lesújtasz rá. A roppant erejű csapás szinte letaglózza az ellenfelet, aki térdre rogy. Az ütés a vállán éri, aminek nyomán vér fröccsen a shop padlójára, ellenfeled kezéből kiesik a fegyver. Kínok közepette száját kiáltásra nyitja, de az ütő nyelével végrehajtott következő támadás végleg a földre küldi.
A rövid akció után hosszasan hallgatózol, hátha észrevettek valamit az iméntiből, de szerencsére továbbra is minden csendes...

Kissé megnyugszom - egy ellenféllel kevesebb és mégsem tűnik úgy, hogy tudnak rólam...bár valószinűleg gyanítanak valamit, nem ok nélkül küldték le ezt sem.
Mindegy is...megfogom, fölemelem és keresek neki egy helyet, ahol nincs szem előtt. Ha van kéznél megfelelő gyorskötöző meg rongy akkor gondoskodom arról, hogy ha véletlenül magához térne se tudjuk sok zajt okozni...ha nincs eszköz vagy idő a használatukra, akkor csak berakom valami asztal alá vagy szekrénybe. Aztán elindulok fölfelé, hogy meglessem a többit is... (Ha közben látok valamit amin Jason frissebb elérhetősége is ott van, akkor magamhoz veszem vagy legalább megpróbálom megjegyezni a telefonszámot)

Ellenfeled testét gyorsan, és minimális zajjal behúzod a bejárattal szembeni eladópult mögé. Megnézed a fazont, a kapott sebek miatt pár óráig tuti nem tér magához.
Ezután körül nézel, megtervezve a további lépéseket. A helység, ahol vagy egy tágas fogadótér, ahol az ügyfelek leülhetnek, várakozhatnak és egyeztethetnek is a pultnál álló eladóval. Innen több ajtó is nyílik, illetve egy lépcső vezet az emeleti zónába. A pultra vetve egy pillantást prospektusokat, színes ismertetőket, reklámanyagokat, és néhány kézzel írt jegyzetet látsz. Jason elérhetőségét, ilyen jellegű infót nem találsz.
A lépcső felé indulsz, majd odaérve vársz pár pillanatot és hallgatózol, hátha hallasz valamit abból mi zajlik az emeleten...

A lépcső alján a falhoz húzódva hallgatózol, hátha hallasz valamit, mielőtt felmész a lépcsőn. Zseblámpa ugráló fényeinek változásait látod, majd az alábbi beszélgetés foszlányait hallod az emelet irányából:
- Még van időnk, ne parázz. Az nem segít, ha balfasz módon viselkedsz. A lényeg, hogy megtaláljuk amiért jöttünk. Mindent átnézünk, előbb-utóbb meglesz. Én átnézem az irodát, a másik helységet nézd át Te.
- De mi a faszt keresünk? Valami papírt, irományt, vagy mit?
- Mondtam már, fényképeket, de inkább valamit, amin fényképet tárolhatnak, pendrive, meghajtó, ilyesmit. Nézd át a fali képeket, és a padlót is, lehet trezor a képek alatt, ki tudja.

Ezután módszeres keresés, kutatás zajait hallod, asztal fiókjainak kihúzását, szekrény ajtók kinyitását.

Arra gondolok, hogy némi helyismeret milyen jól jönne...
Aztán a lépcsőn a lehető legóvatosabban fölmegyek és amennyire hang alapján tudom úgy a késkezűt próbálom hátbakapni - több okból is veszélyesebbnek tűnik.

Lassan, óvatosan felfelé indulsz a lépcsőn. Próbálod az árnyékok adta lehetőségeket kihasználni és minél kevesebb zaj kíséretében felérni. Ahogy felérsz, látod, hogy egy folyosón vagy, amiről 3 ajtó nyílik. A lépcsővel szemben egy irodahelység található, aminek az ajtaja majdnem teljesen nyitva áll.
Figyelsz tovább, majd kis idő múlva a helységben feltűnik a csapat vezetője, akinek egyik keze helyén a szóró/vágó pengét láttad korábban. Az illető félig háttal van a helységben, éppen egy íróasztal tartalmát vizsgálja át. A tevékenységéből úgy látod, hogy nem vett észre téged. Társa a szomszédos helységben lehet, ami határos azzal, ahol a pengést látod.

Csendesen elmosolyodom - vége legalább úgy tűnik, hogy jól megy valami. Csak el ne kiabáljam...részben az elkiabálás elkerülése végett, részben a meglepetés végett a pengés mögé lépek és tarkóncsapom a szöges ütővel.
This message was last edited by the player at 11:43, Sat 13 Jan.

Lesújtasz az ellenfeledre. Az első csapás hatására térdre rogy, de még annyi ereje, lélekjelenléte marad, hogy felkiáltson. A második ütés - bár nem olyan hatásos, mint a korábbi - végleg földre viszi az férfit.
A sikeres támadás után lehajolsz a testhez, és pár pillanatnyi vizsgálódás után egyértelművé válik, hogy életben van és talán életben is marad. Éppen fordulsz, hogy a másik fickó után eredj, amikor látod, hogy az meglepően halk közeledéssel szinte meglepett téged. Mikor meglátod, mozdulni sincs időd, szinte abban a pillanatban lesújt rád a kezében tartott szöges fadarabbal.
This message was last edited by the GM at 18:03, Thu 18 Jan.

Az ütés bár pontos, de nem tud számottevő sebet ejteni rajtad. Felegyenesedsz és szembenézel az utolsó behatolóval. Pár pillanatig figyeled a mozgását, majd támadásba lendülsz. Ütésed kemény és erőteljes, embered nem tud hathatósan védekezni. Csapásod mély sebet ejt a vállán, ellenfeled ennek hatására menekülőre fogja. Egy ugrással a folyosón terem, majd ahogy a sérülése engedi a lépcső felé rohan. Láthatóan semmi kedve a további küzdelemhez. Tartalékaid felhasználásával előhívod titkos tudásod, mely segítségével a menekülő után eredsz. Gyorsaságod emberfeletti, még a földszinti előtérben utoléred az életéért rohanó halandót. Mikor látja, hogy nem tud megszökni, szembefordul veled, szemében rettegést, halálfélelmet látsz. Erőtlen támadó mozdulatot tesz, amiben már nincs tartás, nincs hit. Félresöpröd a karját, majd lesújtasz rá, lezárva a küzdelmet. A férfi földre zuhan, majd megszűnik minden mozgás, minden zaj körülötted, újra csend és sötétség vesz körül...
This message was last edited by the GM at 14:20, Mon 22 Jan.

Bosszúsan és fölöslegesen sóhajtok - "ez nagyon hiányzott most azt mondhatom, bár lehet hogy még jól jön és Jasonnal könnyebb lesz így" - villan át rajtam.
Körbenézek, hogy találok-e valamit, amivel a benti hármat rögzíthetem, majd miután az eladótérben nincs, kötözés nélkül viszem föl az emeletre a lenti kettőt. Majd miközben szemmel tartom őket, nehogy mocorogjanak óvatosan szétnézek és remélem, hogy megtalálom Jason aktuális számát anélkül, hogy nagyobb rendetlenséget csinálnék mit ami már van.

A szükséges információ utáni kutatást az emeleti irodában kezded. Besötétíted a helységet és fényt gyújtasz. Az íróasztal tűnik a legvalószínűbbnek, ahol szerinted ilyen jellegű infók fellelhetők. Úgy gondolod, talán lesz egy telefonszám regiszter, ahol a lényeges számok között megtalálod Jason privát elérhetőségét is. Hamar kiderül, hogy itt nincs ilyesmi. Ugyanakkor elég sok a dokumentum, ami a kezedbe akad, számlák, jegyzőkönyvek, szerződés másolatok, kimutatástok, miegymás. Nem túl jó hír ez, mivel a papírok átnyálazása, rendszerezése nem a te asztalod.
Mindenesetre tovább kutatsz.
Az asztal egyik fiókjában az említett papírhalom alatt találsz egy viseletes bőrkötésű kis naplót, melyben rövid bejegyzések és pár telefonszám is található. Az írás afféle művészies kézírás jellegű, nehezen olvasható, míg a bejegyzések stílusa elég kesze-kusza. Felületes gyors átnyálazás után úgy saccolod, hogy lényeges infók lehetnek a kis naplóban.
Egy másik fiókban egy kis fém zárható dobozt találsz, ami nincs zárva. Engedve a kíváncsiságban belenézel. Egy fekete pendrive, egy kocsi kulcs, illetve 1000 dollár készpénz van benn.
A helységben az oldalsó fal mellett van még irattartó szekrény is, ahol szintén lehetnek fontosabb infók. Az íróasztalon egy lap-top is található, kikapcsolva, összecsukva. Egyre nyugtalanabb vagy, tudod, érzed, hogy a kutatás elég sok idődet vette igénybe és lassan közeledik a hajnal...

Mégesen-ellenségesen nézem a 4 megjelölt számot...kb 4másodpercig. Ilyen nincs b.... namindegy. A próbálkozásokra nem szánhatok sokat - 10percet max, mert ha nem sikerül, rögzítenem kell a 3 támadót nagyon gyorsan, hagyni egy cetlit, hogy mégis ezmiez és még haza is kell érni...és az egészre van 1 órám.
Persze a számoknak nagyon örülök, de bassza az agyam, hogy fingom sincs ki kicsoda...
- C
- T
- BR
- Daphne
...hmm a C nem helyi, nem biztos hogy jó...a T totál megfejthetetlen. A BR talán a BiztonságiRendszer-re utal? Vagy inkább valaki monogramja...hát talán Daphne a barátnője vagy ilyesmi, legalábbis nagyon remélem. Így megpróbálom az ő számát...és ha csak lehet tollat meg jegyzettömböt készítek elő.
Ha felveszik így nyitok:
- Jó reggelt, Huey Ruckus vagyok és Jason régi katonatársa. Sürgős ügyben keresem...
This message was last edited by the player at 19:43, Wed 07 Feb.

Hosszas csengetés után valaki végre felveszi a telefont. Egy bágyadt, kissé álmatag női hang jelentkezik a vonal végén.
- Jó reggelt! - kis hatásszünet - Őőő, biztos jó számot hívott? Mert bár ismerek pár Jasont, önt nem ismerem, úgyhogy sajnálom, de nemigen tudom, hogy miben tudnék segíteni...

Magamban elátkozom magam...
- Jason Knight-rol van szó. Sajnos csak egy régi száma van meg, az aktuális elérhetősége kell... - igyekszem a helyzethez illően idegesnek hatni - az üzletétöl van szó...

Kis csend hallatszik a telefonban, majd kis idő múlva a női hang újra megszólal:
- Megadom azokat az elérhetőségeket, melyeket ismerek Mr. Knight-hoz.
Két számot diktál le, egy vonalast és egy mobilt. Ezután udvariasan, de határozottan elköszön, majd lerakja a telefont.

Ahogy lediktálta a számokat megköszönöm, majd örülök hogy ő is elköszönt és letette...máris hívom Jason mobilszámát.
Ha felveszi és rögtön a lényegre térek (nem csak az időm, a türelmem is fogytán...):
- Szia Jason, Huey Ruckus vagyok, együtt szolgáltunk a seregben. Az autós üzletedről van szó...gáz van...

A mobilszám tárcsázása után a vonalban egy férfihang jelentkezik, üzenetrögzítő formában. Most nem tudja felvenni, hívd később, bla, bla. Felismered a hangot, ez Knight hangja.
A másik számon a CarShop fővonala jelentkezik be, kapcsolja ezt, kapcsolja azt, stb...

Magamban folyamatosan basszamegelve rögzítem a behatolókat és elhelyez 3 különböző helységben, nehogy egymást szabadítsák ki. Aztán egy papírra nagyon rövid üzenetet hagyok, hogy aki kinyitja az üzletet lássa és ne legyen baj:
"Éjszaka behatoltak az üzletbe 3an - mindegyik ideiglenesen semlegesítve de veszélyesek***. Furgonjuk a műhely bejáratánál parkol, alatta az őrszemük, a kocsit kinyitni veszélyes. Jasonnak is küldtem értesítést" H.R. (*** megírom, hogy melyiket-hol helyeztem el)

Elindulok haza és közben ismét fölhívom Jason-t kihangosítva a telefont és röviden elmondom az éjszaka történteket, hogy ami fontos tudja:
Fel akartalak keresni az üzleteben, mikor egy furgonból 3an kiszálltak és bemásztak a műhelybe. A negyedik a furgonban maradt őrködni és volt vele még valamilyen lény amit végszükség esetén akartak elengedni. Az őrszem kiütése után bemásztam a behatolók után, majd őket is kiütöttem, de mivel nem tudtalak elérni kénytelen voltam valami elérhetőséget keresni...remélem nem maradt rendetlenség utánam. Fú, tök gáz hogy nem volt más ötletem. Végül találtam pár számot, azt hívtam amelyiknél Dahpne volt írva. Tőle kaptam meg a számod, de csak üzenetet tudok hagyni...mielőtt elfelejtem mondani: Huey Ruckus vagyok, még anno a seregben szolgáltunk együtt."

Miután végeztem az üzenettel kinyomom a telefont, majd a lakásban elrejtem magam a nap elől és remélem, hogy a következő éjszaka "kicsit" jobban alakul.

Legyőzött fickók kezeit, lábait összekötöd a talált gyorskötöző hevederekkel, majd elhelyezed őket a kigondolt terv szerint, külön helységekben. Komoly sérüléseik vannak, úgy gondolod nem térnek magukhoz egyhamar. Egyikük talán sosem fog, de ez most már mindegy...
Kurta üzenetet hagysz az üzletben dolgozók számára, magyarázat gyanánt a történtekre, majd távozol a shopból.

Hazafelé vezetve megpróbálod elképzelni, hogyan fognak reagálni a belépő dolgozók, amint szembesülnek a mészárszékké változott helyszínre és a megkötözött, agyonvert fickókra. Lehet, hogy az lenne a legjobb ha először Jason érne oda és el tudná sikálni kissé a színteret, minthogy egy ostoba dolgozó azonnal hívná a yardot amikor meglátja a benti borzalmat.
Valahogy mindig van olyan, hogy egy jó ötlet megvalósítása félresiklik és csak a szar marad utána.

Hamar hazaérsz és szerencsére senki nem áll az utadba a lakásodig; tudod magadról, hogy ilyen állapotban - véresen, elcsigázva - nem lennél túl türelmes beszélgetőtárs. Egyedül Julius fater lakása ablakából szűrődik ki tompa fény, de tudod, hogy ez nem furcsa, az öreg alig alszik és imádja az éjszakai tv sorozatokat, meg a pornó csatornákat nézni. Bevackolod magad és álomba szunnyadsz...