Mikor kinyitod az ajtót, az öreg fejcsóválva néz rád, majd elveszi a pénzt a vékony, hosszúkörmű ujjaival.
- Ugye, hogy van pénzed faszikám. De ez kevés, szükségem van a többire is. Az ilyenek miatt nem tudom megcsináltatni azt a rohadt liftet. Holnap jövök a többiért, ajánlom, hogy meglegyen.

Valahogy nem annyira idegesnek érzem magam, inkább fáradtnak a fölösleges faszkodástól
- Meglesz, rajtam nem múlik...amint kifizetnek, megkapod a maradék 140-et. Eddig is mindig megadtam, most se lesz másképp. Ne csináljunk már úgy, mintha szarnám a pénzt! Kezd unalmas lenni...ha mindig időben és rendben megkapnám, akkor adnám is. Szerinted kinek kell, kinek jó ez a huzakodás? Ugye hogy senkinek sem! - legyintek egyet - megyek, van mit csinálnom...többek között kiszedni a pénzt adósaimból.

Ezzel búcsút intek és becsukom az ajtót. Bár nem hiszem, hogy hallja az ajtón keresztül, de csak magamban morgok...
"Tököm tele ezzel a fontoskodó farokkal...essünk túl Vincenten meg a pénzemen, aztán Jason. Minden valószinűség szerint sokkal kellemesebb lesz...bár a különbség még kérdéses."

Eközben összeszedem magam, szokásos ruházat, revolver és némi tartaléklőszer. Aztán a megtervezett útvonalon Vincent majd Jason...

Összeszeded magad, magadhoz veszed a dolgaidat, majd lesétálsz a háztömb elé. Pár lakásból hallasz csak szórványos hangokat, veszekedés, hangos tévézés, ilyesmi. Az este csendes, semmi szokatlan, távolabbról hallod csak a megszokott közlekedési zajokat.
Vincent cége nincs messze, de azt a pár mérföldet azért kocsival nyilván gyorsabb lesz megtenni. Komótosan haladsz a járgány felé, amikor sarkon a következő látvány hatására kissé lassítasz a lépteiden.
Srácok egy csoportja álldogál, toporog a verdád közelében, sőt az egyik a Ford motorháztetőjén ücsörög. A gang egyik tagja éppen hadonászva magyaráz a többinek. A tiéd mellett egy gagyin tuningolt El Camino látható. Kicsit közelebb érve látod, hogy egy srác a két kocsi elejénél guggolva, valamit szöszmötöl a mellette lévő szerszámosládából. Összesen öten vannak, valószínűleg mind négerek, saccra 17-25 év közöttiek. A közvilágítás gyenge mivolta miatt a pontos részletek nem vehetők ki.
Egyelőre nem vettek észre téged.

Angolul és spanyolul szitkozódom magamban - az inkvizíció vallasson, stb - miközben kissé lassítok felmérve a helyzetet és átgondolva, hogy miképp kergessem el a kis geciket...

Óvatosan szemléled a csapatot biztonságos távolságból, viszont a látási viszonyok nem túl kedvezők a részletek megállapításához. Egy vértestvért azonban mindenképpen látsz a csapatban, de a többiek szerinted valószínűleg nem azok.

Végül jobb híján közéjük rontok és fölkapom azt amelyik vértestvérnek tűnik és rájuk ordítok
- Mi a szar műveltek a kocsimmal kis gecik?

Igyekszem megfigyelni a reakcióikat, hogy mennyire lepődnek meg...hogy ki tűnik a csapat gyenge láncszemének. Egy esetleges komolyabb harc esetén milyen sorrendben célszerű kiiktatni a bandát...

Nem sokat gondolkodva a helyzeten úgy döntesz, hogy az egyszerű módszert használva próbálod elijeszteni a srácokat. Nagy lendülettel közéjük rontasz, miközben látod, hogy csak az utolsó pillanatban vesznek észre, annyira el vannak foglalva a saját dumájukkal, ügyködésükkel.
Mikor közéjük robbansz, meglepett kiáltásokat hallatva szétrebbennek, de te meg tudod ragadni az emberedet. A számodra vértestvérnek látszó fiatal férfit kétkézzel (a combjánál, illetve a nyakánál fogva) megemeled. Nem lehet több mint 80 kiló, de hogy hiteles legyen a produkció a természetfeletti hatalmadat is alkalmazod.
Rivallásodra valamennyien elnémulnak, majd iszkolva kereket oldanak. Csak az embered vergődik rémült ordítással a szorításodban. Elégedett morgás kíséretében durván felröhögsz. Nem vértestvér ez, hanem egy ótvar hulladék a csőcselékből. Nem csináltál semmit, de ők beléd kötöttek. Nem csináltál semmit, de ők baszakodnak veled. Mindig megtalálnak ezek a faszfejek. Tudod, hogy könnyű lenne szétmorzsolni ezt itt, újra előhívni az erődet és élve meghámozni.
Igen, igen…ezt akarod, megmutatni nekik, hogy takarodjanak a világodból örökre…

Minden akaraterőmet megfeszítve ellenállok a sugallatnak, hogy gerincét törjem és szárazra szívjam ezt a kis szarost, bármennyire is megérdemelné.
- Ha még egyszer meglátlak itt titeket nem ússzátok meg ennyivel - hörgöm és az El Camino platójára dobom a kezemben lévőt. Nem olyan erővel, hogy ne élje túl...de ha jókorát koppan nem baj...érezze a törődést.

Lassan eszmélsz a tombolásból. A külvilág újra alakot ölt, egyre tisztábban látod a világot magad körül. Újra hallod a zajokat, újra érzed a szagokat, nem tudni mennyi idő múltán, de úgy tűnik időben visszatértél.
A Fenevad ez alkalommal nem tudott maga alá gyűrni, de tudod, hogy kevés híja volt. Óvatosabbnak kell lenned, ez itt New York a Kamarilla keleti parti fellegvára, ezek a puhapöcsűek itt nem tolerálják az esztelen viselkedést. Körülpillantasz az éjszakában. Szerencsére semmi gyanúsat nem látsz, minden csendes.

Odébb pillantva a Chevy ablakát betörve látod, a motorháztető jócskán behorpadt. Pillantásod a testre irányul. Mozdulatlanul fekszik az El Camino platóján. Úgy látod lélegzik, vagyis sikerült időben véget vetni a műsornak. A feje alig vérzik, minden bizonnyal felületi seb lehet, másként a kocsi már vérben tocsogna. A gang tagjait nem látod, a Ford sértetlen.

Megborzongok kissé, hogy most szerencsém volt, nem úgy mint a múltkor...bár akkor is túlélte, de rosszabbul járt. Sóhajtok egy nagyot, nem mintha bármi értelme lenne... Lássuk miből építkezünk!

Megnézem a kisköcsögöt és a kocsit is. Kérdés, hogy mennyire súlyosak a sérülései...és a kocsié is kérdés. Ha van "némi" maradék szerencsém, elrendezhető autóbalesetnek...és közöm nem lesz hozzá. Bár ha már vérzik - akár ha a sérülés elég nagy, akár meg tudom úgy csinálni, hogy az autóbaleset részének tűnjön reggelizem belőle (1vérpont). Persze vigyáznom kell, hogy a ruhám ne legyen véres, még a szokásosnál is rosszabbkor jönne...meg persze nem húzhatom az időt jövő novemberig.

A srác sérüléseit nem tudod pontosan felmérni, nincs ilyen irányú ismereted. Sanszos, hogy a fején látható a legkomolyabb sérülés, elég csúf véraláfutásnak néz ki, talán egy erősebb ütéstől. Nincs eszméleténél, de életben van.

A kocsi vezetőoldali ablaka betörve, a szilánkok nagy része a sofőrülésen láthatók. A motorháztető behorpadt, de felnyitva a motor és a lényeges alkatrészek szemmel láthatóan nem sérültek.

Magamban szitkozódva húzom föl a kesztyűm és a lehető legkevésbé feltűnően viszem a kocsit egy nem túl távoli sikátorba, ahol a srácot az amúgy is sérült motorháztetőre helyezem, úgy hogy balesetnek tűnjön. Nagyon odafigyelek, hogy ne hagyjak azonosítható nyomot. Ha lehet, inkább semmilyen nyomot ne hagyjak...(cipőtalpra külön figyelek, eléggé amatőr lenne, ha nem... Persze az egyéb ruháim se lógjanak semmibe ami nyomot hagy vagy amiben nyomot hagynak).

Vissza a saját kocsimhoz sietek, kesztyűt le és irány a telep...
- Remélem Karl ma elfoglalt lesz és nem húzza az időt.... - morgom miközben elhajtok.

A lehető legkörültekintőbben megrendezed a szituációt, mintha baleset történt volna a sráccal és a kocsival. Végigtekintve a műveden, szerinted ez így abszolút hihető lesz.

A kocsit indítva Conroy kereskedése felé indulsz. Ismerős utcákon, ismerős épületek mellett haladsz komótosan, az út nem hosszú, a forgalom gyakorlatilag minimális.
Talán 10 percnyi autókázás után megérkezel a telephez. Ahogy szokott lenni ilyenkor, a kapu már zárva van, de bent azért tapasztalható mozgás. Láthatóan egy nagyobb teherkocsi érkezett valamikor, annak környékén van valami ügyködés. Kipakolás, bepakolás, ilyesmi.
A főnöki konténer környezetében szintén látsz mozgást. Az ajtaja nyitva, onnan hangos beszéd hangjai hallatszanak. A környékről távoli kutyaugatás zaja szűrődik feléd...

Leparkolom a kocsit, lezárom - ha lehet szokás szerint valami nem feltünő helyen...
Aztán bemegyek és megkeresem Karlt. Persze a fülem nyitva tartom és remélem, hogy hallok valami érdekeset...mindig van valami pletyka, amire jobb odafigyelni.
Az ismerős arcoknak természetesen köszönök - mintha ez is egy átlagos nap lenne.

A kocsit leállítod egy viszonylag csendes, sötétebb részen. Lassan közelíted meg a telep bejáratát. Ismered a járást, tudod, hogy merre kell indulni, hol a kereskedés bejárata. Viszont a személyi bejárati ajtó, illetve az odébb lévő kétszárnyú, gépjármű forgalom áthaladására is alkalmas drót kapu zárva van.
Ismered a helyet, a biztonsági rendszer ugyan nem a legmodernebb cuccokkal van felszerelve, de a bentiek azért néha-néha rápillantanak a képernyőre. Tudod, hogy a bejáratok környezetében kamerás őrzés történik.
A bejárat kulccsal van zárva, míg a két kapuszárnyat lánccal tekerik körbe és lakattal zárják.

Miközben parkolok és a telephez lépek, magamban morgok:
- Már 1 hete megy a szarakodás, mindig van kibúvó...tököm tele velük. Ehh, már azt nem kellett volna elfogadni, Conroytól hogy nem rögtön fizet ki. - sóhaj - Remélem Jason segít...

Majd a kapuhoz lépek és ahogy a korábbiakban - amíg nekik dolgoztam soktam - jelzem, hogy megjöttem és bemennék.

Közelebb érve a kapuhoz látod, hogy a közelben egy fickó lófrál a kerítésen belül, kezében zseblámpával.
Mikor odaérsz, odalép ő is a kapuhoz és az arcodba világít a lámpával. Még éppen nem zavaró...
Felismered a csávót, Johnny2-es az, egy néger telepőr, akivel néha szoktál dumálni. Egyszerű mint a fék, de rendes gyerek. Az a típus, akit mindenki kihasznál, mindenki lehúz, mert őszinte és hiszékeny. Ő is felismer téged:
- A francba tesó, Te vagy az Huey? Mizu veled, arc? Régóta nem láttalak, azt mondták itten, hogy kiléptél és itthagytad a céget. Eléggé meg is lepődtem, de akkor most hogy-hogy jöttél?

- Szeva Johnny - viszonzom a köszönést - nagyjából megvagyok. Hát igen...már csak az utolsó meló pénzével tartoznak. Karl azt ígérte, hogy ma megkapom és lezárhatjuk az üzletet. Jó lenne már túlleni rajta. És te hogy vagy tesó? Még mindig sokat éjszakázol?

- Szinte csak éjszaka melózom. Tudod, a srácom beteg és ilyenkor kicsit több a lóvé. Hát szóval ez van. - közben kinyitja a kaput és beenged.
Remélem sikerül mindent elintézned, Karl bent dekkol a konténerben, ahol szokott. Ma valami sikamlós bizniszt próbáltak elintézni, de szerintem nem jött össze, mert mindenki marha pipa, szóval csak okosan...

A telepen 3 helyen látsz világosságot, a szerelőműhelynél, a bent parkoló teherkocsi mellett, illetve a direktori konténerben. Johnny-n kívül senki nem vett még észre...

- Köszönöm az infót Johnny! - mondom és elindulok a direktori konténerhez. Amikor közel érek a konténerhez és Johnny már nem lát, megpróbálok behallgatózni - jó lenne pontosabb infókat tudni a helyzetről.

Johnny beenged, bezárja mögötted a kaput, majd folytatja az éjszakai járőrözést és elindul a szerelőműhely felé. A jól ismert kavicsos úton, járdán tudod megközelíteni a konténert. Ahogy lassan haladsz közelebb, aggódva hallod a kavics ropogását a talpad alatt, de ez egy elég zajos helyszín még így éjszaka is.
A konténer közelében már hallod az emberi beszéd foszlányait, sanszos, hogy legalább 2 ember lehet a konténerben. (Dobj észlelés + éberséget, Célszám: 6)

Oldalra fordítva a fejed Conroy kocsiját nem látod a telep gépkocsi beállóján, Karlét viszont igen.

- Legalább Karl itt van - sóhajtom magamban - lehet, hogy egy mogorva alak de szerintem nem olyan nagyképű mint Conory...

És kiváncsian hallgatom, hogy mi folyik itt...

Kicsit közelebb érve, fülelve az alábbiakat hallod:

Karl: Nem mehettek haza, nemsokára megjön és a többit majd elmondja ő. Nem tudom a részleteket, de állítólag fontos, úgyhogy maradjatok nyugodtan.
Másik személy: De már éjjel van, a faszomnak van kedve itt dekkolni a semmiért...
Karl: Mondtam már, nyugodj le te ostoba. Megéri meghallgatni amit a főnök mond. Nagy lóvé van benne. De ha menni akarsz, mehetsz, de akkor holnaptól már nem kell jönnöd...
Másik személy: francba, oké, szólok a többieknek...

Ekkor hallod, majd látod, hogy egy általad nem ismert férfi távozik a konténerből és indul a teherkocsi irányába.

Ahogy a pasas elmegy a konténerhez lépek és miközben halkan bekopogok be is nyitok
- Jó estét Karl. - köszönök - csak azért jöttem, hogy rendezzük le gyorsan és zárjuk le végre...

Közben gyorsan körbenézek, hogy változott-e valami itt vagy minden a szokott helyén van...?

A konténer valójában két irodai konténer összeépítéséből készült, így meglehetősen tágas, több mint 4 méter széles, a hossza meg talán van 6 is. Az egyik falon végig fém szekrények sorakoznak, a másik oldalon ruhafogas, felakasztott védőeszközök, sisakok, overállok, földre dobott ládák, papírdobozok láthatók. A terem közepétől kicsit balra egy kisebb ovális asztal van 4 székkel.

Karl az ajtóval szembeni, túlsó falnál lévő íróasztalnál ül és az asztalon lévő papírokat rendezgeti. A faszi jócskán elmúlt 50 éves. A kinézete eléggé viseletes, hosszú, gondozatlan szakáll, gyér, ápolatlan haj jellemzi, illetve mindenféle tetoválások látszanak az alkarjain.
A szemben lévő egyik sarokban régies tervezésű zárt trezor, míg Karl asztalának szélén egy hosszú pengéjű kukri található.

Amikor belépsz az ajtón, majd megszólítod, Karl lassan, szórakozottan felnéz. Miután észrevett őszinte meglepődés látszik az arcán, amit pár pillanat múlva kaján vigyor vált fel:
- Mit keresel itt faszikám? Nem gondoltam volna, hogy újra megjelensz itt, azok után amit műveltél...