Brooklyn egyik sikátorának végét zárja le a klub bejárata, amin keresztül neonfény és elektronikus zene árad ki. Az ajtó felett egy angyal szobra magasodik, szárnyait széttárja és a kezeit esdeklőn nyújtja előre az ég felé.
Nem mondhatjuk ezen helyet népszerűnek, de mint minden eldugott mulató ez is megtalálja a saját szubkultúráját a városban. Vértestvérek jönnek ide, hogy megizleljék a vért, vagy a sajátjukkal vegyüljenek a fekete fából készült körasztaloknál vagy a fal mellé lerakott kényelmes kanapékon és foteleken. A freskókkal borított falak alatt az árnyakban sötét alkuk születnek, miközben a magasított színpadon a DJ kezei emberfeletti módon rakosgatják a bakeliteket a keverőpultra. Az ide betévedő halandó talán csak ennyit vessz észre a Thanatos klub természetfelettiségéből, vagy inkább azt hogy sok embertelen tekintet mered rá. Talán valaki odalép hozzá, hogy behívja egy hátsó VIP helyiségbe, ahol aztán pár perccel később kótyagosan és másnaposan ébred.
Ez is egy ilyen éjszaka New Yorkban... Vér öntözi a szárba szökkenő sötét alkukat.

In reply to Storyteller (msg # 1):

2022. június 07. 00:30 óra

Dawy-nek a Thanatos klubban volt találkozója egy Kamarillán kívüli figurával, egy bizonyos Ozzíval. Annyi biztos, hogy valamiféle üzlet lehet a dologban, ami kapcsolódhat az általa kreált kábítószerekhez, vagy talán valami máshoz? Valami olyasmihez, ami segítheti mindkettejük előrejutását a Nagy Almában?
Majd kiderül, amint eljön a találkozó ideje.
Rajtad kívül egy bőrkabátos, nagydarab vértestvért látsz, ahogy az olcsó fapulton könyökölve épp egy kékre festett hajú lányt fűzz, akinek a nyakában egy szöges nyakörvet formázó nyakék van. Az egyik asztalnál egy divatos, kockás inget viselő tízenévesnek tűnő leányzó nyomogatja a mobiltelefonját, a képernyőre meredő szemei azonban egy vadászatra készülő tigris nyugalmával csillognak. A szemed sarkából meglátsz egy sarokban álldogáló sötét alakot, de ha odakarnád kapni a szemed akkor eltűnik. Kevés az ember, de talán azt jelenti, hogy a zsákmányból is a minőségibb lesz ezen az éjszakán.
This message was last edited by the GM at 10:43, Mon 07 Mar 2022.

Megérkezés után azonnal alaposan körbenézek a klubban.  Miután megnéztem magamnak a látogatókat, megkeresem Dawy-t. Ha meglátom, odaülök hozzá. Ha még nincs itt, akkor leülök egy félreeső asztalhoz, ahonnan belátom a bejáratot és lehetőleg a klubból minél többet.

A környék máskor zsong az erre haladó tömegekről, bár ahová ma este tartok talán még a csúcsforgalom idején is viszonylag nyugodt. Bár, ki tudja, régen jártam erre fényes nappal.
Leparkolok néhány sarokkal arrébb egy utcai kamera látókörében. Megszokás. Megelőzés. Általában még a suttyó autó tolvajok is figyelembe veszik az ilyen körülményeket. A francnak van kedve egy idióta miatt a rendőrségre járni, vagy épp saját kezébe venni az igazságszolgáltatás terhét.

Azt a néhány saroknyi távolságot sétálva teszem meg a hűvös nyári éjszakában. A főutat belengő tengeri pára sós illatát lassacskán elnyomja a civilizáció  zsákutcában rekedt bűze - dohányfüst, alkoholgőz, izzadtság és szemétszag. A klub ajtajában álló nagy darab kidobóember felé biccentek - Ted -, mire az szélesre tárja az ajtót - Jó estét, Mr Davi - és beenged.

Miután belépek a bárpult felé veszem az irányt. Ez a szinte fölösleges kitérő jó lehetőséget nyújt a mai vendégsereg felmérésére. Ahogy nézem kék öltönyömben eléggé kilógok a "helyiek" közül, de kit érdekel.
- Szia Lil - könyöklök pultra. - ,a szokásosat, légy szíves. - Miközben a szőkeség, kitölti a brandymet, még hozzá teszem - És még egy whisky-t is.
A két pohár jóféle nedűvel kezemben odalépek Ozzy-hoz és letelepszem mellé. - Jó estét, Ozzy - Odatolom elé a poharat - húsz éves scotch - biccentek, majd zakóm belső zsebéből előveszek két szál szivart. Az egyiket felé nyújtom. Ha elfogadja segítek előkészíteni, ha nem, akkor enyhén sajnálkozó pillantásokat vetve elrakom, majd rágyújtok a sajátomra. Hátradőlök és élvezem ahogy az ízek harmóniája végigjár. Persze ez már koránt sem jelent akkora élvezetet mint élőként, de legalább vagyok olyan szerencsés, hogy megtarthattam ezt a szokásomat.

- Köszönöm, Dawe.
A whiskey-t az orromhoz emelem és beleszimatolok. Az illatát ízlelgetem, azt még tudom élvezni. Utána a számhoz emelem a poharat és épphogy csak benedvesítem a felső ajkamat. Nem kortyolok bele, a hamuval lehintett húgy íze csak elrontaná az élményt. A szivarr köszönettel elhárítom - én a bűnös élvezeteket árulom, nem használom. Legalábbis ez a fő ok. A másik az, hogy nem szeretnék jellegzetes szagnyomot hagyni magam után, mert ez a néhány év a Sötétség Világában megtette a maga dolgát abban, hogy az emberből - ex-emberből - paranoiást faragjon. Gyorsan megtanultam, hogy nem lehetek elég óvatos, és néha még a maximális elővigyázatosság sem elég. A világ tele van olyan ragadozókkal, akiknek mi is, akik az embereket szinte csak prédának tekintjük, apróvad vagyunk csupán. Itt van például az a titokzatos figura, aki kicsinálta az előző Herceget... ki tudja, ő kicsoda és mire képes. Noha az is igaz, hogy a ravasz és elszánt apróvad néha veszélyesebb lehet, mint a csúcsragadozó... akár az emberek is ránk, akár mi is a Vénekre. De amíg nem muszáj, sem a táplálékláncban alattam lévőket, sem a felettem lévőket nem provokálom.
A néhány másodpercig tartó gondolatmenetet félig lehúnyt szemmel folytatom le, amíg a whiskey illatát élvezem. A pilláim alól közben Dawe-et figyelem. Felmérem magamban, milyen külső ismertetőjegyei vannak, megpróbálok rajta valami olyat keresni, ami alapján be tudom határolni, mire is számíthatok vele kapcsolatban. Aztán röviden a tárgyra térek.
- Nos, találkozóra hívtál. Hallgatlak.

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 3):

In reply to Storyteller (msg # 6):

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 7):

Ami azt illeti elég jól bírom a női fecsegést. Sokáig tudom őket úgy hallgatni, hogy érdeklődő arcot vágjak. Néha bólogatok közben, vagy csak hümmögök párat. Ha hosszadalmas a mondandó, akkor inkább háttérbe húzódom és nézelődök. Nézem az arcokat, a szemet, de még inkább a válla ívét, a nyak vonalát. Összességében helyes ez a csaj, bár nem igazán az a típus amit kedvelek. A kis aranyos, remélem nem a kedvemért pingálta ki a haját, miattam nem kellett volna. Jah, tényleg tetszik, bár az a szegecses bőrszíj a nyakában elég gagyi. Stílustalan és idejétmúlt. Ki hord már ilyen cuccot manapság? Egyébként milyen erős lehet egy ilyen szíj? Abban biztos vagyok, hogy egy mozdulattal sikerülne letépnem a nyakáról úgy, hogy észre sem venné. Szerintem még úgy is hogy nézzük egymást. Másik oldalról viszont, ha elég erős anyagból készült, akkor elbírná a súlyát. Kalimpálna szegény a saját szíján lógva. Egy ilyen csajszi súlya mennyi lehet, 45 kiló, max 50? Vajon meddig bírná a lógást? A seregben azt tanították, hogy az emberi test még a halál küszöbén is csodákra képes, szóval,ki tudja...                                                                               No mindegy, kezdjünk magunkkal valamit! Finoman megérintem a vékony kézfejét, bízva abban, hogy szóhoz juthatok.                                                       - Nos, Trixi, a verda elkészült, pöpec lett, tetszeni fog neked. Szerintem az ügyfeled elégedett lesz és ez a lényeg, nemigaz? Mikor ejtjük meg az átadást, úgy értem nekem a mielőbb lenne a legjobb. Mi a véleményed?

In reply to Jason Knight (msg # 9):

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 5):

Ozzy felé biccentek, nyugtázva, hogy a vértestvér elfogadja a felajánlott italt. Két pöfékelés dohányfüst és egy korty brandy között figyelem reakcióit. Óvatos. Jó tudni.
 - Nos, Atyámat aggasztják az anarchok felbukkanásáról szóló hírek - kezdem - azt remélem, hogy tőled megtudhatok olyan részleteket amik megnyugtatják. - Persze valójában inkább Anyám van, és Rosie-t vajmi kevéssé izgatja, hogy mi zajlik a városban mindaddig amíg az nem zavarja meg a turnéját, vagy nem fenyegeti az itteni birtokát. Merre is van most? Talán Chicagoban. Engem sem biztos hogy sokkal jobban érintene a helyzet, hisz nem veszek részt a éjszaka politikai életében. A sikátorokban lévő érdekeltségeim nagy részét pedig már régen felszámoltam, a megmaradt kevésre pedig a maffia felügyel. Mégis, a primogének veszett dühe óvatosságra int. Ösztöneim pedig lehetőséget jeleznek.
Szippantok a szivarból inkább megszokásból mint az élvezet kedvéért és várom az ex-rendőr válaszát.

This message was deleted by the player at 12:39, Sun 13 Mar 2022.

Ha valaki figyeli azt láthatja hogy a nagy, bőrkabátos fickó és a kék ruhás lány éppen indulni készül.

In reply to Storyteller (msg # 13):

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 14):

A csevej kedvező alakulása miatti elégedett mosollyal az arcomon most először tekintek alaposabban körbe az olcsó fapultra könyökölve. Ki mindenki rontja a levegőt a mai este folyamán a Klubban?

Trixie megfordul, rádnézz és felvonja a szemöldökét.
- Nem jössz?

Közben a pultnál...

- Kérlek várj egy pillanatot, ez most fontos. Mondom Trixie-nek és bátorítóan megszorítom a kezét.
Odalépek Ozzy asztalához, majd kedélyes arccal várom, hogy rám nézzen azokkal a halott szemeivel. Köhintek egyet.
- Távol álljon tőlem, hogy megzavarjam ezt a minden bizonnyal érdekfeszítő diskurzust Ozzy, de gondoltam szólok, hogy figyeltek téged, vagy titeket a sarokból. Egy éjszakai madár, alakja homályos, áttetsző, mikor megpillantottam eltűnt. Elgondolkodtató arcot vágok.
- Nem akarom rátok hozni a frászt, nem tuti, de úgy láttam titeket figyelt. Manapság már nem lehet elég óvatosnak lenni nemigaz?

Felállok és hosszú, kényelmetlenül merev tekintettel Jasonra meredek. Aztán elmosolyodok.
- Köszönöm, barátom. Szerencsére még semmi fontosat nem beszéltünk meg, de azt hiszem, ideje kicsit biztosabb helyre költöztetni a megbeszéléseinket. Gyere, kedves Dawe, kérjünk a csapos úrtól egy VIP szobát erre a célra.
Azzal odasétálok a pulthoz és megszólítom a csapost:
- Kedves hölgyem, van jelenleg szabad VIP szoba? Negyed órára szeretném kibérelni úgy, hogy előtte csak vészhelyzet esetén zavarjanak meg minket. Fontos megbeszélnivalóm van.
This message was last edited by the player at 12:23, Sat 19 Mar 2022.

Lil, a szőkehajú pultos épp egy nagydarab motoros korsóját tölti tele. Ijedten nézz rád, mikor a VIP szobát említed.
Aztán az ijedtség lekopik az atcáról, és merev mosolynak adja át a helyét. Valószínüleg sejti, hogy mik vagytok és mire is való a szoba.
- Öt dollár, a takarítással együtt - mondja közben beszedi az üres poharakat. - Csak csengessenek, és beküldök valakit önökhöz.

A mosogatóba teszi a poharakat, majd kijön a pult mögül, és egy oldalsó ajtóhoz vezet benneteket. Kinyítja, mögötte egy piros falú helyiség van, közepén egy igényesen lakozott ember méretű asztal, az oldalán szíjakkal. Vérvörös hangulatvilágítás árad a falra szerelt fénycsövekről. A padlót vérvörös márványcsempe borítja.

Odacsúsztatok egy ötöst Lilnek, visszasétálok a whiskey-mért az asztalhoz, kényelmes léptekkel besétálok a szobába, majd arrébb igazítom a szíjakat és leülök az asztal szélére. Kényelmesen elhelyezkedek, szintén az asztalon hellyel kínálom Dawe-t, majd miután Lil ránk csukta az ajtót, felállok, bezárom az ajtót, ellenőrzöm a zárat, majd megszólalok.

Egy kicsit meglep, hogy valaki csak úgy elkezd beszélni a hátam mögül, de hát a bárok már csak ilyenek.
Úgy tűnik Ozzy ismeri az illetőt, felemelkedik székéből, és barátjának nevezi. Vagy ez csak a nyájos szava járása lenne? Minden esetre én is felállok, hogy szemügyre vegyem kéretlen figyelmeztetőnket. Láttam már ma este, nyugtázom.
Amennyiben látok erre szándékot nála, készségesen bemutatkozom. - Köszönjük a figyelmeztetést! Gabrielle Davie - nyújtom kezem.
Ha érdektelennek tűnik, akkor csak szóltanul biccentek felé, majd hagyom hogy tovább álljon.

- Menjünk - hagyom jóvá Ozzy javaslatát és a már jól ismert, bár mostanában általam nem annyira látogatott helység felé veszem én is az irányt.
This message was last edited by the player at 16:59, Sat 19 Mar 2022.

Megszorítom a felém nyújtott kezet.
- Igazán nincs mit. Mindig öröm új arcokat látni errefelé. Meg hát, feltételezem Ozzy haverjai csak jó arcok lehetnek. A nevem Jason.
Amikor továbbállnak a pulthoz lépek és rámosolygok Lilre.
- Kedvesem, légy oly jó és áruld el nekem szépen, hogy ki volt az az illető aki az imént még a sarokban álldogált. - mutatóujjammal arrafelé bökök, ahol a homályos, áttetsző alak figyelt.

Jasonnek:

In reply to Storyteller (msg # 25):

Trixie-re mosolygok és bólintok. Majd z öltönyös figurára nézek és mondom.
- Rendben van, menjünk. Mutatom az autót.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 23):

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 27):

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 28):

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 29):

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 28):

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 31):
This message was last edited by the player at 12:31, Fri 08 Apr 2022.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 32):

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 32):

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 33):
This message was last edited by the player at 09:33, Sat 09 Apr 2022.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 35):
This message was last edited by the player at 20:22, Mon 09 May 2022.

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 36):


Megcsap a zene hangereje és egy pillanatra megérint a régi idők emléke.
Enyhe mosollyal az arcomon lépek a bárpulthoz. - Még egyet? - Nem, köszönöm -, hárítom el Lil kérdését. Leülök egy székre, kifordulok a küzdőtér felé és végigfuttatom tekintetem a jelenlévőkön. Közben próbálom feltűnésmentesen kiszúrni a Jason által említett fazont.
This message was last edited by the player at 20:49, Mon 09 May 2022.

Trixie odaér Ozzyhoz, miköznen lerakja a kulcsot és óvatosan a füléhez hajol.
– Beszélnünk kell. Történt egy "baleset" a sikátorba.
Majd várakozóan Jasomra néz, hogy folytassa.

Megértően bólintok, és odasétálok a pulthoz.
- Lil kedves, azt hiszem, újfent szeretném kibérelni a privát szobát. Mivel nem hagytunk rendetlenséget magunk után, a jelen formájában is tökéletesen megfelel.
Azzal átadom az ötdollárost, átveszem a kulcsot és egy kézmozdulattal invitálok magam után mindenkit. Miután mindenki beért, bezárom az ajtót, belülről nekitámaszkodok és megszólalok.
- Hallgatlak titeket. Vajon miért van olyan sejtésem, hogy nem közönséges balesetről van szó?

Ki gondolta volna, hogy a mai este még szobára is megyünk...
- Valóban nem közönséges balesetről van szó, Ozzy. Minek szépítsem, a helyzet az, hogy ránk robbantották az autót, ami amellett, hogy jól sikerült darab volt, komoly értéket is képviselt. Szerintem a Trixie által bemutatott vértestvér miatt ment a kavarás, akit a helyszínről raboltak el az orrunk elől, hiszen azt vágjuk, hogy nem miattunk jött a támadás. Nem ismerem a csókát, korábban sose láttam. Bár most visszagondolva, mintha félt volna, vagy tartott volna valamitól/valakitől.
A támadó kétségkívül egy tapasztalt vértestvér volt, a sötétség, az árnyak manipulálása, a támadó csápok miatt én egy Lasombra fattyúra tippelek. Persze volt már olyan, hogy tévedtem.
A kérdés az, hogy ilyen hmm... kényes helyzetben milyen mértékű és mélységű lépéseket tegyünk, anélkül, hogy az amúgy sem nyugalmas pocsolyát ne kavarjuk fel jobban? Hozzád jöttünk, gondoltuk, mint a közösség megbecsült képviselője biztos tudsz pár tippet adni...

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 39):

Ahogy Ozzy ismét a pulthoz sétál és intézkedni kezd, majd "mindenkit" beinvitál a korábban használt vörös helységbe, furán érzem magam. Egyszer találkoztam a csajjal, kb fél órája...

- Most nekem is mennem kéne? - teszem fel a kérdést gesztusok formájában. Próbálok a lehető legkevésbé hülyének kinézni.

Ha minden előzetes várakozásom ellenére tényleg beinvitál Ozzy, akkor nem utasítom vissza. Hátha van valami köze a korábban Jason (??) által kiszúrt fickóhoz.

Leülök az asztalra és szembefordulok a másik két vértestvérrel.

- Azt hiszem, hogy az elhangzottak alapján a helyzet rosszabb, mint gondoltam. Azért hívtalak be mindkettőtöket ide, mert ez hangszigetelt szoba, itt nyugodtan tudunk beszélni. Egy javaslatot szeretnék tenni mindkettőtöknek, mivel ti még - velem együtt - a város régi tagságából valók vagytok, nem vagytok benne az egykori vezetőségben, ezért jelenleg bennetek tudok a leginkább megbízni. Ahogy Jason szavaiból kitűnik, azok, akik újabban itt tevékenykednek, azok nem szarral gurigáznak, egyenként valószínűleg megennének minket reggelire. Ezért a javaslatom a következő: dolgozzunk össze, támogassuk egymást és tartsuk folyamatosan a kapcsolatot, osszuk meg egymással az információinkat. Noha én hivatalosan nem tartozok a Kamarillához, mégis jól megfértünk egymás mellett. Ezek az új arcok, legyenek akár anarchok, akár szabbatosok, nem úgy viselkednek, mint akik hasonló jószomszédi viszonyt akarnak kialakítani, így a magam részéről köszönöm szépen, nem kérek belőlük. Amennyiben ti is hasonlóan viszonyultok a kilátásokhoz, fontoljátok meg az ajánlatomat. Amennyiben nem érdekel titeket, vagy úgy gondoljátok, hogy titeket nem érint, akkor szépen kisétálunk innen, mintha mi sem történt volna és felejtsük el, amit mondtam. Mit szóltok?

- Egyetértek, tetszik a javaslat, Ozzy. Benne vagyok. Viszont az jutott eszembe - és őszintén szólva mostanság nem vagyok teljesen otthon az aktuális Kamarilla protokollban - hogy az ilyen szintű konfliktusról nem kellene valakit/valakiket értesíteni magasabb helyeken? Úgy értem, nem szükséges tájékoztatni a hercegi apparátust, vagy a sheriffet? Mit gondolsz következő lépésnek, szaglásszunk mi a saját szakállunkra? Ilyen szintű inzultust a saját területünkön mégsem hagyhatunk figyelmen kívül...

- Támogatom az ötletet - bólintok.
- Igazad van Jason, jelentenünk kellene a hercegnek. Szívesen elmegyek az udvarába.
- Régen jártam már erre, kinek a területéhez tartozik ez a környék? Úgy gondolom rá is tartozik ez az ügy. Talán szövetségesre lelünk benne. Vagy legalább figyelmeztethetjük.

- Sokat segítene, ha tudnád képviselni az ügyünket. Tök korrekt, hogy beleállsz ebbe és odateszed magad. Igen, ez most fontos lenne. A területről szólva a javítóműhely szűk környéke az én területem, illetve Trixie menedéke is a közelben lesz valahol. A vértestvérekről szóló írott és íratlan szabályok alapján a területet nekünk adták és nem tűrhetjük, hogy ilyen feltűnő szabotázs akciókkal vegyenek minket hülyére. Az ilyen békebontókat mielőbb az ítélőszék elé kell cibálni. Erre lennének ötleteim és őszintén szólva magam gondoltam utánajárni e kényes históriának, de lehet jobb lesz ha először megfontoltabban haladunk előre és csak azután jön a tombolás.
Trixie-re nézek:
- Jól mondtam, Te impulzív szépség? De ha kiegészítésre szorul a mondandó, kérlek tedd hozzá, amit kell. Te is vastagon részese vagy ennek, szóval most szerintem az együtt sírunk, együtt nevetünk műsor kezdődik.
Visszafordulva Dawe-hez:
- Ami a tágabb területi hovatartozást illeti, mostanság nemigen voltam benne a főkolomposok játékaiban, úgyhogy róluk Ozzy szerintem többet tud mondani.

Trixie-en már nincs félelem. Teljesen visszanyerte a szoborszerű szépségét a piszok ellenére is.
– Akármi is volt az a figura rettenetesen erős volt. És ötletem sincs mi dolga lehetett vele, de már amikor megbízást adott nekem a járgányra, akkor láttam hogy olyan mint egy űzött vad. Folyamatosan a háta mögé nézett.
Megigazítja a haját és hátradől a székében.
– Az a baleset szerintem már felkeltette qz udvar figyelmét. De lehet nem ártana szólni nekik, még ha nemnis tudják kezelni ezt a valakit.

A legjobb tudásom szerint vázolom a területi felosztásról az ismereteimet (KM segítséget kérek majd benne), aztán hozzáfűzöm:

- Ha gondoljátok, szóljatok az udvarnak, bár van egy olyan sejtésem, hogy ez a támadás egyelőre nem ellenünk irányult. Ha ez lett volna a helyzet, akkor alighanem Jason sem úszta volna meg. Viszont amennyiben ez tényleg a Szabbat és nem egy szakadár Lasombráról van szó, esetleg valami más vértestvérről, aki elsajátította ezt a tudást, azt gondolom, hogy ha a Kamarillát hívjuk segítségül, akkor azzal nyilvánosan állást foglalunk mellettük. Nem tudom, ki volt a megbízód, Jason - ha gondolod, elmondod, ha gondolod, nem -, de ha tudnám, talán jobban be tudnánk határolni, hogy ki vadászhat rá. Eddig minket közvetlenül nem támadtak, és én szeretném, ha a magam részéről ez így is maradna. Éppen ezért a Kamarilla szoknyájához való dörzsölődést nem támogatom. Inkább fogjunk össze, dobjuk össze az erőforrásainkat és éljünk túl a saját erőnkből, mert ha egyszer elköteleztük magunkat az egyik fél mellett, legyen szó bármelyikről, akkor onnantól nincs visszaút. Az adósaik leszünk a segítségért, és azt az adósságot évszázadról évszázadra uzsorakamatostul be fogják vasalni rajtunk, ha akarjuk, ha nem. Ez az én véleményem, de természetesen jogotokban áll nem egyetérteni velem. Lehet, hogy nektek másféle elköteleződésetek van, mint nekem, és nyitott vagyok a véleményetekkel kapcsolatban, de a magam részéről jobban szeretnék nevető harmadik lenni, mint vasdarab, ami a kalapács és az üllő közé szorult.

Elgondolkodok azon amit Ozzy felvetett, majd a következőket mondom.
- Nyilván egyikünknek sincsen szüksége adósságokra. És bár részemről a Kamarilla kötelékébe tartozom, nem azt javasoltam, hogy bújjunk a herceg szoknyája mögé, -  habár egyszer megnézném szoknyában a vén kurafit - de a törvények, törvényeink szerint értesítenem kell az ilyen atrocitásokról.
Mégis csak jobb a vezetés tudtával szétrúgni egy-két hátsót, minthogy ránk húzzák a vizes lepedőt. Vagy tévedek?

Dawy felé fordulok:
- Szerintem nem tévedsz. Sőt azzal akár jó pontot is szerezhetünk a felsőbb körökben, ha értesítjük őket a felbukkant fenyegetésről. Nem gondolnám, hogy ilyen hírek hallatán közömbösek maradnak. Hogyan képzeled az ügy tálalását az udvarban? Szükséges a mi segítségünk ebben? Ha a pontos részletek felidézése miatt szükséges az én jelenlétem is, nekem nem gond...

Lehajtom a fejemet, pár pillanatig elgondolkodok, majd felnézve a másik két vértestvérre válaszolok:

- Nos, igazatok van. Lehet, hogy túl sokáig voltam független és igyekeztem önállóan érvényesülni és túlélni... még mindig ez a célom, de nem akarok egy helyett két hatalmas ellenséget magamnak. Ha mindenképpen állást kell foglalnom, inkább a Kamarillát választom, ahol tudom, hogy mire számíthatok, mint a Szabbat kiszámíthatatlan káoszát. Ismerem annyira a Kamarillát, hogy tudom, ők sem a makulátlan jófiúk társasága, de inkább akkor már a kisebbik rosszat választom. És mivel én ajánlottam az összefogást, tartom is magam hozzá, veletek tartok. Inkább álljon mögöttem is olyan erő, amely képes felvenni a kesztyűt a Szabbat vagy az anarchok ellen, minthogy az is ellenem forduljon. Szóval akkor kihez menjünk?

Jason maga elé meredve, félig Trixie-nek motyogja:
- Döbbenetes. Keményen betámasztott, kurva jól sikerült döfés volt. Ez a támadás egy lupin bőrét is simán keresztülszúrta volna. Durva. És a faszi fel se vette, ráadásul még a megbízót is el tudta ragadni az orrunk elől.
Trixie cinkus mosollyal az arcán válaszol neki:
- Volt már olyan, hogy éles helyzetben én is bénáztam...
This message was last edited by the GM at 11:17, Wed 19 July 2023.

Ott vagytok hát négyen (Trixie, Ozzy, Dawy és Jason) a brooklyni Thanatos Klub privát termében és a történtek, az átélt esemény súlya eléggé nyomasztja a kis csapatot. Miután Ozzy elmondta a véleményét, mindenki szótlanul maga elé mered és a lehetőségeken lamentál.

Tudjátok, érzitek, hogy a súlyos szituáció kapcsán komoly játszma kezdődhet és most itt a lehetőség, hogy aki komolyan gondolja az bedobhatja a kezdőtétet és megpróbálhat érvényesülni az igazán veszélyes ragadozók világában.

Végül Jason felnéz Ozzy-ra, majd Dawy-re és megkérdezi:
- Hogyan tovább szerintetek? Mi legyen a következő lépés?
This message was last edited by the GM at 11:28, Wed 19 July 2023.

- Esetleg a Berg-vonalon is elindulhatunk - mondja Trixie - Nem sokat tudok róla, inkább azt mondanám szinte semmit, de utánajárhatók az infónak. Elég különös vértestvér volt, mintha a semmiből került volna ide, és látszott, hogy tart valamitől, talán sejtette, hogy követik, figyelik...

- A magam részéről azt mondanám, keressük meg a seriffet és mondd el neki, amit láttál. Elméletileg az ő feladata a városban a rend fenntartása, így ha gond van, akkor az valamilyen szinten az ő felelőssége is. Inkább ő tudjon róla előbb, mint a herceg, mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy a háta mögött akarjuk a pozíciójára alkalmatlannak beállítani. Kezdjünk nála, és ha ő úgy dönt, hogy a hercegnek is tudnia kell róla - bár szerintem kéne -, akkor megyünk tovább. Tartsuk be a protokollsorrendet, mert nehogy azért üssük meg a bokánkat, mert átugrottunk pár lépcsőfokot.

Sheriff említésére Trixie sokatmondóan félrenéz és fura mosollyal megjegyzi:
 - Na azzal a ringyóval aztán sokra megyünk. De végülis megpróbálhatjuk, ahogy hallottam volt már olyan, hogy jól is csinált valamit. Mondjuk a gangrelek elég különös szerzetek errefelé, van valamelyikőtöknek kontaktja feléjük?

Széttárom a karomat és bocsánatkérő vigyorral Trixie-re nézek.

- Azt nem mondtam, hogy megoldást várok tőle, csak azt, hogy a protokoll szerint neki lenne érdemes először szólni. Nem szeretném, ha a saját bőrömön kéne esetleg megtapasztalnom, hogy ellenségnek sokkal kompetensebb, mint szövetségesnek.

Trixie nyílt kirohanásán láthatóan meglepődök. Persze, nem azért mert ne lenne igaza a serif utóbbi időben előadott gyenge szereplésével kapcsolatban, de...
- Ne becsüljük alá. Nincs eszélyesebb mint egy sarokba szorított farkas. - micsoda metafora.

- Régebben kapcsolatban álltam a vakondemberekkel. Rájuk gondoltál? - A csatornában élő törzs a társadalom perifériáján van. Akár csak az anarch-ok. Akár még kapcsolatban is lehetnek. Így vagy úgy.

Jason hümmögve megjegyzi:
- Szerintem ha a vakondemberek tudnak segíteni (legyenek bárkik is azok), induljunk el ebben az irányban.
Mit tudsz róluk Dawy?

Felhúzom a szemöldökömet.

- A nosferatukra gondolsz? Ha igen, támogatom az ötletet, ha valakinek, akkor nekik biztosan van információjuk. A kérdés már csak az, hogy mit kérnek azért, hogy megosszák velünk.

A nosferatuk említésére meglődés ül ki az arcomra.
- Nem rájuk. A vakondemberek a csatornában élő gangrel kotéria neve. Egy bizonyos Agyar a vezetőjük.
- De abban teljesen igazad van, hogy ők sem fogják ingyen adni a tudásukat.

Bólintok.

- Valóban. Mindenesetre akkor tudjuk meg, hogy mit kérnek az információkért, ha beszélünk velük. Van hozzájuk kontaktod?

(Kérdés a Mesélőhöz: nekem esetleg van hozzájuk kontaktom?)

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 61):

Ozzy: Nem kizárt, de gondolkodnod kell és valószínűleg 1-2 telefonhívást is meg kell eresztened.
This message was last edited by the GM at 18:05, Tue 05 Sept 2023.

In reply to Storymaker (msg # 62):

Ozzy félrevonult pár telefonhívást elintézni.

Miután Ozzy visszatér a telefonálgatásból ránézek az órámra, majd megjegyzem:
- Szerintem még belefér az éjjelbe, hogy meglátogassam az udvart és felvázoljam a helyzetet.
- Idő közben felkereshetitek a vakondembereket. Megadom a találkahelyük koordinátáit. - Elgondolkodom, majd még hozzáteszem - vagy mehetünk együtt is.
Bízom benne, hogy az első lépéseket sikerül gyorsan megtennünk, illetve, hogy nem ütközünk már itt akadályokba. Az ösztöneim azt súgják, hogy épp elég kalamajka vár ránk a következő éjszakákon.

- Ha ismered őket akár látásból is, mindenképpen azt szeretném kérni, hogy együtt menjünk, hogy be tudj mutatni. Nem szeretnék ismeretlenül, hívatlan vendégként beállítani közéjük, mert lehet, hogy a kérdések, hogy honnan tudok a helyről, csak az első néhány pofon után következnek.

Jason elgondolkodva bólint.
- Egyetértek, szerintem is menjünk együtt, járjunk együtt a végére a dolognak. Van egy kipróbált járgányom, amivel szerintem nem fogunk kilógni a "vakondemberkörnyezetből", szóval mehetünk azzal.
Trixie-re néz, aki komoly arccal néz vissza rá, majd megjegyzi:
- Szerintem elegen lesztek hárman arrafelé, én inkább végzek egy kis nyomozómunkát a Berg-vonalon, akit ugye az orrunk elől raboltak el. Ha lesz infóm, jelentkezem.

Új fejezet következik...

- Köszönöm Trixie!
Majd a többiek felé fordulok. - Akkor ezt megbeszéltük.
- Viszont, most elmegyek az elysiumba és beszélek... az illetékesekkel. Oda is jönni akartok?

Jason arca széles vigyorra húzódik.
- Mostanában eléggé keveset voltam a nagyjaink körében, úgyhogy igencsak kíváncsi vagyok mi hír arrafelé. Szóval benne vagyok. Akkor először Elyzium, utána vakondemberek? Most van éppen éjfél, szerintem bőven belefér. Ozzy?

- Egyetértek a sorrenddel. Meglehet, hogy a vakondemberek területén mászkálás után nem lennénk eléggé Elízium-képesek, vagy túl sokáig tartana rendbehozni magunkat. Akkor irány az Elízium. Betársulhatok hozzád az útra?

Azzal követem Dawe-et.