Egy hajléktalan horkolása hallatszik egy rothadó és meleg szemétkupacból. Az egyik étterem hátsó ajtaja mellett egy szakács dohányzik, mielőtt odébb rúgdosná a csövest. A közeli kuka tetején patkányok harcolnak valami ízesebb falatért.
Trixie és a megbízó kilépnek a társaságodban, azt veszed észre, hogy az öltönyös vértestvér hátra-hátrapillant a kijárat felé, hogy nem e követi valaki.
- Akkor merre kell menni? - kérdezi, próbálva nyugalmat erőltetni a hangjára kevés sikerrel.

Bátorítóan megütögetem a megbízó vállát és rámosolygok.
- Mitől parázol pajtás? - mondom neki, de azért magam is óvatosra veszem a figurát, nem minden meglepetés kellemes. Kezeimet ellazítom, érzékeimet élesítem, de a maximális magabiztosságot mutatom. Mutatok előre:
- Ha jól kilépünk hamar odaérünk. Két saroknyit előre, utána kétszer balra, azután már majdnem ott is vagyunk - hazudom, hogy kicsit megnyugtassam a fickót.

In reply to Jason Knight (msg # 2):

A vértestvér elhúzódik mikor a kezed a vállához ér, aztán megigazítja a nyakkendőjét és rádnéz.
- Veszélyes időket élünk, nem igaz? - kérdezi az öltönyös diplomatikus hangnemben tőled, aztán válaszra sem várja folytatja. - Akkor lépjünk ki is jól. Látni akarom az új járgányomat.
- Jan, nyugodj meg. Jason egy igazi szobrász - mosolyog rá a fickóra.
- Ja, alig várom már hogy megjárassam a járgányt - feleli a másik bátortalanul. - Nos, akkor hol az irodád és a kocsim?

Barátságos arcot vágok és mondom, hogy kövessenek. Ha nem történik semmi gebasz az odaúton, akkor beengedem őket az irodába, majd a műhely azon (publikus) részébe, ahol az elkészült verdák vannak "összekészítve". Lassan, teátrális mozdulatokkal veszem le a kocsiról a huzatot, hogy fokozzam kicsit a várakozás izgalmát.
Széles mosollyal az arcomom mutatok rá a mentazöld színű 70-es Plymouth Barracuda-ra.
- Tessék parancsolni, íme a műalkotás.

Trixie döbbenten lép oda a kocsihoz, és végigsimít rajta. A lába megremeg, az arcára kiül az izgalom, majd Jasonre nézz.
- Ez gyönyörű - mondja. - Valóban ez nem kocsi, hanem egy guruló szobor. Jason még mindig érted a munkád!
Az öltönyös végigsimít a vállán és megkerüli a kocsit, közben felméri a kerekétől a lámpán át egészen az ablakokig. Bepillant a vezetőfülkébe, és elégedetten bólint.
- Igen, nem nézz ki rosszul - mondja elismerően, majd Jasonre pillant. Meglátod az izgalmat az arcán. - Ez a járgány olyan mint egy csinos nő. Lehet szép az arca, és jó az alakja, de a fontos, hogy milyen szív dobog mögötte. Tennék vele egy kört, Mr. Knight. Ha láttom, hogy fekszik az útra és hogy bírja a gázt, és ha elégedett leszek, akkor megkapja a pénzét.

- Hát hogyne, próbálja csak ki mister. Én sem venném át, csak miután hallottam a hangját és láttam a mozgását. Miközben kinyitom a verda ajtaját és beindítom, fürkészően nézem a megbízó arcát. Egy komoly motor klasszikus duruzsolása olyan, mint egy szimfónia. Persze értő fülek számára.
- Kijárok vele, azután magáé a gyönyör, mister. De ha nincs ellenvetése elkísérném a próbaúton, mégiscsak kihívás elsőre terelgetni majd 500 lóerőt. Megaztán így láthatom a reakcióit, hogy mennyire elégedett az áruval.
Odahajolok Trixie-hez és cinkos mosoly kíséretében megjegyzem:
- A hajad színe némileg elüt a verdáétól, de remélem ez nem tart vissza attól, hogy velünk tarts...

Kiállsz a kocsival  majd leparkolod a garázs előtt. Majd végül, miután átqdtad a helyet, a megbízó beül az anyósülésre, és gyakorlott mozdulatokkal gyújtást add a kocsira.
A visszapillantóból láttod, hogy Trixie elégedetten mosolyog, a motor hangját hallgqtja. A lámpák által megvilágított házfalak elszáguldanak mellettetek. A megbizó elégedetten bólint, majd vezetés közben odafordul hozzád.
- Ez megfelelő autó. Megkapja a pénzét, de a hallgat....
A kocsi megugrik hirtelen és a magasba repül  majd megfordul a levegőben. Még látod ahogy Trixie felsíkit. Hangos csattanás, ahogy a kocsid, a legújabb műved hangos csattanással motorháztetővek lefelé talajt ér.
A következő amit látsz, hogy a megbíuó kétségbeesetten próbálja magát kiszabadítani a ráfeszülő biztonsági övböl. Élőhalott arcát vérvörös cseppek festik be.
Ahogy előrenézel egy sötét alakot látsz közeledni q kihalt New Yorki mellékutcán...

Előveszem a késemet és elmetszem a biztonsági öveket. A megbízóét és az enyémet is. Mivel látom, hogy éles a helyzet, egy jól betámasztott rúgással kiszakítom az ajtót. A megbízót a ruhájánál fogva kihúzom a járgányból és biztonságosabb távolságra lefektetem a sikátor szélébe.
Csalódott és szomorkás arccal végignézek a rövid életű verda romjain. Majd szembefordulok a sötét alakkal.
- Nincs sok időd öregem, hogy elmeséld miért csinálod a cirkuszt. - Fejemmel a roncs felé intek, majd vészjósló mosollyal az arcomon megindulok az alak felé. Egy vérpontból gyorsaságot alkalmazok és támadok. A cél a csávó elkapása, lefogása.

Érzed, ahogy a benned a vér a testedben elég, hogy a tested felgyorsuljon, és te a késedet előhúzva neki rontasz a lénynek. Ezzel együtt a sötétségből elővállik két csáp, az egyik a megbízód felé emelkedik, a második pedig feléd döf. Épp időben sikerül megkarcolni a bőrét, még mielőtt az elsuhanna a támadásod sugarából. Láttod még a vért kiserkenni a testéből.
A lény visszavonul, és eltűnik, a megbízódat elragadja egy csáp. Ott maradsz a sikátorban, a hátrafordult roncsá tört kocsiddal.
Viszont a zsebedben ott van még a jutalmad előlege. Trixie rohan oda hozzád, és rádpillant.
- Mi a fene volt ez? - kérdezi a fiatal Torreador, láthatólag még mindig reszket a látványtól, és körbepillant. Az árnyékokon, amik sötét testekként hevernek a sikátorban.
- És hol van az ipse? És hol van a pénzünk?
Előhúz egy éjfeketére festett Desert Eagle-et, és körbenézz.
- Nem maradhatunk itt kint, ha ez a dög itt van velünk.

Morózus arccal tekintek végig a sikátoron, miközben cikáznak a gondolataim. "Ki volt ez az ún. megbízó? Miért fontos a személye? Mit akarhatnak tőle, hogy végrehajtottak egy ilyen rajtaütést? Ki volt ez a képzett vérszívó? Ez a hatalom nem semmi, az egy dolog, hogy a pusztító támadásomat szinte meg sem érezte, de még a csávót is elragadta előlem. Hm...csápok, mozgó árnyak, sötétség, ez csak valami Lasombra fattyú lehet...Szerintem nem miattam volt és Trixie sem számított, csakis a megbízó lehetett a fontos. Ez még akár megnyugtató is lehetne, másfelől viszont hülyének néznek a saját területemen, ami azért elég kínos és nem kevésbé bosszantó. Na mindegy, csinálunk valamit."
Ha a lehetőségeim engedik összegyűjtöm a csápos és a megbízó által elhullajtott vérmintákat, majd Trixie-re pillantok:
- Ez egy megszervezett rajtaütés volt kedvesem, hülyére vettek minket. Viszont elérkezett az idő, hogy elmeséld nekem, hogy ki is volt ez a bizonyos megbízó. Ismerek jópár éji madarat errefelé, de ezt a tagot még nem láttam. Miatta megy itt a kavarás. Ja és a kocsi is gondot okozhat, ha felismerhető marad az alváz, az azonosító számok, akkor másoknak is szemet szúrhat az ügy. Ne feledd, a verda a megbízó tulajdona én csak felpiszkáltam. Mielőbb el kell vitetnem innen...

Trixie remegve áll fel, láthatóan az őrjöngés határán áll. Félelmében összerezzen mikor odalépsz hozzá.
- És ezt te honnan tudod mégis, hogy szervezetett rajtaütés volt, Jan? - csattan fel dühösen, visszanyerve a méltóságát. - A neve valami Berg volt, és akándélba kapta a kocsit.
Odalép ahhoz, qmi a kocsiból maradt.
- Jó, szólni kell valakinek aki megoldja ezt a gondot. Ozzy ott volt a bárban, talán segíthet. És baszd meg. Húzzunk innen moelőtt megjönnek a zsernyákok. Gyere már!
És megindul a sikátor vége felé.
- Talán még ott van a bárban Ozzy.

Nézem a verda roncsait, a pusztítás maradványait. Mennyi meló, mennyi igyekezet ment fuccsba pár pillanat alatt. Ugyanakkor még mindig jobb, ha a verda ég, mintha mi lángolnánk ott. Odalépek Trixie-hez, próbálok kedves hangot megütni:
- Nem akarlak Téged csesztetni, ne haragudj, tudod ugye, hogy sokat jelentesz nekem. Egyébként jó tipp lehet Ozzy-t bevonni, kérlek menj a bárba és mondd neki..., nem várj inkább kérd meg, hogy jöjjön és dumáljunk. Én addig eltakarítom a szemetet innen. Találkozunk a műhely előtt.
Ezután a műhelyből hozok egy tűzoltó készüléket és a trélert. Eloltom ami még ég, majd a maradványokat felpakolom és elviszem, talán valami használható még belőle...

In reply to Jason Knight (msg # 12):

A távolban felhallatszanak a szirénák. Trixie rádnéz, és felvonja a szemöldökét.
- Nem, kurvára nem maradsz itt - mondja dühösen. - A Herceg elintézi, hogy valaki azt gondolja hogy ez egy autóbaleset volt vagy alvilági leszámolás. Ha itt maradsz azzal csak elcseszed a dolgokat.
Sarkon fordul, és elindul a sikátor felé.
- Elmegyek a bárba, és ha azt akarod hogy ne legyen ebből gáz, akkor velem jössz. Nyugi, mindent megoldanak, azok, akiknek meg kell oldani.

Komoly arccal Trixie-re nézek, aztán elmosolyodom.
- Oké nem maradok itt, veled megyek. Amúgy tudod, hogy van benned valami bájos kegyetlenség, amikor ilyen impulzív vagy! De tetszik.
Visszanézek a roncs irányába, némileg komorrá válik az arcom, remélem igaza van a csajnak. Meglátjuk mi lesz, rossz előérzetem van...

Trixie egy pillamatra játrasandít, láthatólag a kis megjegyzésed legyezgeti a híúságát.
– Benned pedig egy fenevad csábítása, mikor egy kanos viking harcos módjára flörtölsz. Menjünk.

(Folytatás a bárban)