Rezgőre állítom a mobilomat - a beszélgetésbe belecsörögni vele lehet, hogy udvariatlan dolog lenne, de azért érzékeljem, ha keresnek -, majd az ingzsebembe csúsztatom. Egy kósza ötlettől vezérelve egy diktafon alkalmazást is elindítok rajta, sosem lehet tudni alapon. Legfeljebb ha túlságosan paranoidnak bizonyulok - már ha van ilyen a Sötétség Világában -, maximum nem mentem el a felvételt.
A nőhöz fordulok és a szokásos udvarias stílusban szólítom meg:
- Brianna drága, ha kérhetem, maradj itt a járműveknél. A legjobb lenne, ha itt az autóban várnál meg minket, arra az esetre, ha esetleg bármi miatt sietősen kéne távoznunk. A pisztolyt továbbra is itt hagyom neked, a feljogosítással együtt, nehogy véletlenül protokollproblémákat okozzon.
Aztán a többiek felé fordulok:
- Részemről indulhatunk.

Kiszálltok a leállított autóból, majd pár pillanat múlva a Camaro is leparkol mellétek. Ozzy átadja az instrukciókat a sportkocsiból kiszálló nőnek, aki egyetértően bólint.

A motel bejárata nincs messze tőletek és ahogy alaposabban körbenéztek, egy illetőt láttok csupán a bejárat környékén. Éppen a vibráló neonfelirat alatt a falnak támaszkodva gyújt rá egy cigire. Jason nem habozik, kicsit megigazítja a kabátját, majd elszánt léptekkel megindul a bejárat felé.
Ahogy közeledtek, a lakások, szobák irányából már hallhatók szórványos zajok, itt egy hangos TV műsor, amott egy bezárt kutya reménytelen vonyítása. A fenti, emeleti részen csak egy szobában láttok világosságot.

Mikor már csak pár méterre vagytok a bejárattól, a falnál álldogáló fickó felétek fordul és úgy helyezkedik el, hogy testével elzárja a bejáratot. Az illető az átlagnál némileg magasabb, vékony testalkatú, szíjas izomzatú borostás, sötét hajú férfi. Kopott, mocskos farmert, szakadt katonai bakancsot és bőr mellényt visel. Jobb karján tetoválás kúszik felfelé a kézfejétől egészen a nyakáig. Valamiféle kígyó, vagy tán sárkány lehet? Ki tudja...Bal kezéből cigaretta lóg, melynek füstjét felétek fújja. Tetovált jobb keze a nadrágjának hátsó zsebe felé mozdul.

Némileg kihívó, már-már fölényes mosollyal az arcán fogad benneteket:
- Mit akartok itt faszikáim? Zárva vagyunk...

- Természetesen nincs? - nyugtázóm a komornyik bejelentését, majd ahogy kiértünk az épületből beszállok Jason kocsijába.
Ahogy elhagyjuk a belváros csillogó bűvkörét feltárul az Alma valódi jellege, rothadt... - De ezt egy járkáló hulla nem róhatja fel senkinek, nem? - A megadott hely messzebb van mint gondoltam. Minden esetre úgy tűnik sofőrünk ismeri a járást.

Végre megérkezünk. Nem erre számítottam, de megtenszi.
Kiszállok az autóból. Megigazítom a zakóm. Megvárom míg Ozzy elrendezi a "kis" kegyencét, majd a többiekkel az épület bejárata felé veszem az irányt.


- Nem szobát szeretnénk - szólok nyugodt hangon a suttzóhoz -, meghívásra érkeztünk.
Reakciójából ki fog derülni hányadán is állunk a fickóval. Minden esetre nem ilyen testőrséget várnék az anarch betörés "hőse" mellett.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 52):
This message was last edited by the GM at 15:49, Tue 19 Dec 2023.

Fickó Dawe-re néz, szája széles mosolyra húzódik, majd megszólal:
- Nem emlékszem, hogy meghívtam volna bárkit is ide. Ahogy mondtam zárva vagyunk. Remélem ismered ezt a szót.
Miközben a fentieket mondja jobb kezével egy fényes fémdarabnak látszó vékonyabb tárgyat kotort elő a farzsebéből...

Veszem a bátorságot és előlépek, és bár udvarias hangnemben válaszolok, de igyekszem válaszomba ugyanannyi iróniát sűríteni, mint amennyi tahóságot az övéből érzékelek.

- Nos, amennyiben ön nem Tiamat úr, annyiban alighanem jól emlékszik. Ő viszont igenis ide invitált minket. És mint ahogy társam említette, nem szobát bérelni jöttünk, csupán egy találkozót lebonyolítani. Remélem, ez nem okoz gondot önnek. Amennyiben igen, kérem, hogy erről Tiamat urat is legyen szíves értesíteni, mivel felettébb udvariatlan dolog úgy lefújni egy találkozót, hogy nem tájékoztatja erről az összes érdekelt felet.

Aztán magamban óvatosan felkészülök a védekezésre, mivel gyanítom, hogy ha nem Tiamatnak falaz óvatosságból, és ért egy kicsit is virágnyelven, akkor kihúzom ezzel a szöveggel a gyufát nála.

- Lehet, hogy itt van az említett úr, lehet, hogy nem. Faszt érdekli...
Majd mikor Ozzy előlép a fickó Dawe-ről lassan Ozzy felé fordul, ugyanakkor az idegesítő mosoly változatlanul ott figyel a szája sarkában.
- Aztán te ki a fene vagy pajtás, mer' ha jól látom max. egy kis suttyó lehetsz. És azokban a körökben ahol én mozgok a kis suttyóknak dugó van. Szóval hátraarc és húzzál haza...
A mondandóját kísérve jobb karját lassan, óvatosan az oldala mellé húzza, így már láthatóvá válik a markában szorongatott pillangókés ezüstös villanása. A karját egyelőre az oldala mellett tartja, a kés pengéje csukva van...

Előrelépek, kezemet nyújtva, magam mellett kissé eltartva tartom (cowboy mindjárt-előrántom-a-stukkeremet póz), ujjaimat kissé begörbítem, majd halkan, de tisztán érthetően, fagyos hangon megszólalok, közben igyekszem minél fenyegetőbbnek látszani.

- Meglehetősen botor dolog első pillantásra megítélni valakinek a rangját vagy hatalmát. Úgy gondolom, hogy arra a játékszerre nem lesz szükség. Ha mégis, akkor a dolgok könnyedén kétesélyessé válhatnak. Mit gondol, hármónk ellen mennyi esélye lenne egyedül? Vagy netán az épületben bújkáló társaiban bízik? Higgye el, mindenkinek egyszerűbb és fájdalommentesebb lesz, ha csak simán szól Tiamat úrnak, hogy megérkeztek a látogatói.

A lépcsőn álló személy Ozzy szemébe néz és a fagyos hang hallatára a korábbi idegesítő mosoly lassan lehervad az arcáról. A kezében tartott pengét megfontolt, nyugodt mozdulattal visszateszi a farzsebébe.
Majd a bejárati ajtót kinyitja és lassú mozdulattal félrehúzódik az útból. Ozzyra nézve röviden megjegyzi:
- Nem gond haver, mehetsz. Akit keresel, bent találod.
Amint a fickó félrehúzódik és szabaddá válik az út Jason széles vigyor kíséretében barátilag megpaskolja Ozzy hátát, majd megindul előre a motelba. Az épületbe belépve egy kisebb előtérbe, afféle fogadótérbe juttok. Egy idős személy áll a jobbra lévő recepciós pult mögött. Arcán azok vonásait látjátok, akik tipikusan nem akarnak beleszólni semmibe, és még véletlenül sem akarnak semmi ostobaságot csinálni. Kezével lassan a folyosón túli, további rész felé mutat, de nem mond semmit.
Jason határozottan átlép a következő ajtón és nyomul tovább az épület belsejébe. A következő helység egy lényegesen nagyobb, barátságosan berendezett társalgó. Körasztalok és hozzá passzoló karfás székek láthatók gondos elrendezésben. Szolid fény töri meg a helység sötét atmoszféráját, ami láttatni engedi a testek körvonalait, de az arcok részleteit már nem annyira.
A helységben egyetlen személy körvonalai láthatók. A helység túlfelén, a bejárattal szembeni asztalnál ücsörög kényelmes, kissé hanyag tartásban, pont úgy hogy szemmel tarthassa a belépőket.
A jól megtermett férfialak előtti asztalon egy félig elszívott szivar és egy kalap látható.
Mikor mindhárman beléptek, mély, erős orgánumú hangon megszólal:
- Fáradjatok beljebb urak, már vártam rátok!

Befelé menet még rávillantok egy barátságos, minimális gúnyt tartalmazó mosolyt a késes fickóra:
- Köszönöm, uram. Látja, ugye hogy így, kulturáltan lerendezve a nézeteltérést sokkal egyszerűbb mindenkinek!
Bent előreengedem Jasont és Dawe-t. Tiamattal ők beszélték meg a találkozót, így hagyom őket beszélni. Ha hozzászólni valóm lesz, azt a végére tartogatom, kivéve ha konkrétan kikérik a véleményemet valamiről.

Értem én, hogy Tiamat az utca mocskát próbálja feltakarítani, de az emberei lehetnének egy fokkal kevésbé tahók, gondolom, miközben Ozzy előtt belépek az épületbe.

Maga a hely első ránézésre pont olyan mint a környék. De nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni, de a társalgó hangulata már sokkal jobban illik egy serifhez.  Minden esetre a kalap és a szivar csak erősíti ezt az érzésemet.
-  Köszönjük hogy fogad - Lépek közelebb a magányos alakhoz a félhomályben.

- Szabad? - kérdezem a székekre mutatva mikor odaérünk az asztalához.

Mikor beértek a társalgóba és közelebb léptek, az asztalnál ülő alak lassan felemeli a fejét és arcát Dawe felé fordítja. A helységben uralkodó sötétséggel ádáz küzdelmet folytató tompa fény most kissé megvilágítja a férfi arcát. Markáns, erőteljes, kissé durva vonású arcot láttok, melynek egyik felét egy kimondottan rút, cakkos heg keresztez függőleges irányban. Arcát borosta és dús pofaszakáll borítja, ami így összességében minden csak nem egy megnyerő ábrázat.
Öltözéke alapján – ami egy sötét western csizmából, egy kopott farmerból, egy itt-ott szakadt kockás ingből és egy ovális fémcsatos övből áll – egy texasi rodeós cowboynak tűnik a fickó, amit csak erősít az asztalra rakott kopottas kalap. Fegyvert, bárminemű hasonszőrű eszközt, felszerelést nem láttok a közelében. Az asztalon még egy szivar félig elszívott teste látható egy ócska üveg hamutartóban.

- Nézzétek el nekem Steve okoskodását a bejáratnál; fiatal még és kissé ügybuzgó, az élet majd bölcsességre tanítja. Ha megéri persze…
Elmosolyodik kissé, majd széles kézmozdulattal a másik három szék felé int.
- Foglaljatok helyet és mondjátok, miben segíthetek. A sheriff hivatalt képviselem, szóval ha idevágó ügyben jöttetek, ne tartsátok magatokban.

Akár azt is mondhatnám, soha nem tévedtem ekkorát. De ez nem lenne igaz. Így hogy jobban feltárul elénk Tiamat valódi (???) arca, csak a korábbi érzés keserű utóize marad a kalap és a szivar láttán. Csalódottságomat egy enyhe mosollyal leplezem.

A Steve-re vonatkozó remények hallatán csak széttárom a kezem. Ha van egy kis szerencséje még akár meg is érheti, hogy bölcsebb lesz.

- Köszönjük! - foglalom el az egyik széket.
- Ha nem bánja, rögtön a tárgyra térnék - tartok egy kisebb szünetet. Ha tárgyilagosságom láthatóan nem tetszik neki, akkor futok még néhány kört. Egyébként nagy vonalakban fölvázolom neki jövetelünk okát.

- Arról van szó, hogy az éjjel a társaim szeme láttára raboltak el egy vértestvért- ismétlem el azt amit a telefonban mondtam neki. - Véleményük szerint egy másik káinita lehetett az elkövető.
- Mivel az eset egyikünk területének közvetlen közelében történt szeretnénk végérejárni az ügynek. Viszont nem akarunk az udvar és a serif háta mügött cselekedni.

Úgy vélem bevezetőnek ennyi megteszi. Kissé lazítok az eddig merev tartásomon, majd hozzáteszem - Természetesen tudunk részletekkel szolgálni, amennyiben érdekelnek.

Nem tűnik úgy, hogy a szemben helyet foglaló férfit túlzottam megrázta volna a hír, melyet közöltél vele. Mindössze a szemét húzza kissé össze és a fejét dönti oldalra, majd megszólal:
- Valóban felettébb okos gondolat figyelembe venni az írott és íratlan szabályokat, inkább, mint ostoba módon kapkodni és hülyeségeket csinálni. Namármost úgy látom, hogy komoly emberekkel van dolgom, akik komoly ügyben érkeztek. A nevem John T., de vannak, akik Mr. T néven ismernek, bár ez igazából tökmindegy. A lényeg, hogy értékeljük a bizalmat és a lojalitást ami ide vezette magukat, szóval hogyne érdekelnének a részletek, máskülönben bajosan tudnánk egymáson segíteni.
Kis zörgés, vagy valami ilyesféle zaj hallatszik a bejárat irányából, amire a férfi szeme arrafelé villan, majd pár pillanat múlva újra rátok tekint.
- Szóval van még egy kevéske időnk a takarodóig, azt javaslom rágjuk át a részleteket, mi is történt valójában az Önök háza táján…

Annyira belelkesedtem hogy végre letudhatjuk az ügy ezen részét, és csak most kapok észbe, hogy be se mutatkoztunk. Kissé zavartan pótlom ezt a hiányosságot.
- Elnézést, el is feledkeztem bemutatni a társaimat. Jason Knight, Oswald Blake - mutatok körbe - és Gabrielle Davi.

- Jövetelünk tárgyára térve... ezen az éjszakán a Brooklyne-i Thanatos Klub környékén voltunk épp mindannyian, amikor Mr Knight-ra és ügyfelére támadt egy számunkra ismeretlen alak az utcán. Mi több, nem valami közönséges rajtaütés történt, Mr Berg-et elragadta az a valami…
- A körülmények nem halandóra utalnak, de pontosabb részletekkel Mr Knight tud szolgálni.

- Jason, megtennéd, hogy elmondod amit nekünk is? Nem szeretnék semmi lényegeset kihagyni.

A megszólított Jason arcán széles mosoly jelenik meg, majd lassan bólint és belekezd a mondandójába:
- Igen, persze, mondom a lényeget. A dolog úgy kezdődött, hogy nyélbe akartunk ütni egy kedvezőnek tűnő üzletet a társammal. Tudni kell, hogy egy carshop-ot működtetek Brooklyn-ban, pár utcányira az említett clubtól. Kocsikat újítunk fel, alakítunk át, nem egy bonyolult sztori. A megrendelői kör elég széles, ha valakinek van ötlete és pénze, akkor minden megoldható. A társam, Trixie hozta képbe a megrendelőt, akivel a Thanatosban kellett találkoznom a folyamat végén, megdumálni a részletet, az átadás körülményeit, ilyesmi. Ő volt Berg, a megbízó, egy általunk ismeretlen vértestvér. Korábban én nem találkoztam vele, nem igényelte ezt, én meg nem erőltettem, hiszen az elképzelést, a megrendelést megkaptam, az előleg átjött, ezután a többi ment a maga útján.
Az egyértelmű volt, hogy a fazonnal sürgős a dolog, de ez nem jelentett problémát, hiszen volt egy félbemaradt projektünk korábbról, amit így fel tudtunk használni.
Dolgoztunk, mint az állatok, de a kocsi elkészült időre. Ekkor szerveztük meg a találkozót a Thanatosba, hogy átadjuk a verdát.
Az illetőn rögtön látszott, hogy valami nem oké vele. Zavart volt és eléggé ideges is, folyamatosan siettetett minket. Nem firtattam a dolgot, mivel tudtam, hogy a cucc oké, engem nem zavart, legalább előbb túlleszünk a dolgon.
Szóval hárman indultunk a műhely irányába, ami gyalog alig több, mint 10 perc, ha jól kilépünk. Odaértünk, kiálltam a Barracudával, már csak a próbakör volt hátra, amihez mindig ragaszkodom, elvégre élesben is el kell magyarázni ezt-azt. Berg beült a kormány mögé indított és akkor végre engedett a karótnyelt stílusa, szerintem kezdte élvezni az éjszakát.
Indultunk, gázt adott, majd következő pillanatban a kocsi a magasba emelkedett és átfordulva az aszfaltba csapódott. Alig tudtam kimászni a roncsból és épp időben rángattam ki a faszit is, aki teljesen ki volt ütve. Odébb húztam a tagot, majd szembenéztem a támadóval.
Nem emlékszem pontosan minden részletre – próbáltam nem engedni a tombolásnak – de szerintem egy sötét alakot, vagy árnyat láttam, aki csápokat eregetett magából és Berg felé közeledett. Akcióba lendültem és átszúrtam az egyik csápot, komoly, jól betámasztott szúrás volt. A másik csáp felnyalábolta a tehetetlen fazont, majd az egész jelenés visszavonult.
Minden gyorsan történt, jól megszervezett rajtaütés volt, az kurvaisten.
Ezután Trixie tanácsára Ozzyhoz fordultunk, aki, mint a közösség tájékozott tagja talán tud javasolni valami megfontolt lépést, hogy hogyan tovább.
Jason ekkor Ozzy felé fordítja a fejét és bólint a folytatásért…

Biccentek és Tiamat felé fordulva hivatalos, de tisztelettudó hangon, mintha csak a felettesemnek tennék jelentést, beszélni kezdek.

- Ami engem illet, én történetesen a Thanatos Klubban tartózkodtam, Mr. Davival volt egy magánjellegű üzleti megbeszélésem. Szemtanúja voltam Mr. Knight és Ms. Trixi, valamint a megbízójuk, Mr. Berg Roseboom távozásának. Zárójelben jegyzem meg, hogy ő a volt Herceg egyik érdekeltségét, egy biztonyágtechnikai céget vezetett, de nem tartozott Mr. West udvartartásához. Mr. Knight volt olyan kedves és figyelmeztetett is, hogy egy homályos alak, aki valószínűleg nem csak a fényviszonyoknak köszönhetően volt nehezen kivehető, figyelt minket, de aztán szem elől veszítette az illetőt. Mr. Davi és én kibéreltük a Thanatos Klub külön szobáját a beszélgetésünkhöz, amelyet le is bonyolítottunk odabent. Amikor kijöttünk akkor érkezett vissza Mr. Knight, akivel kiegészülve ismét bevonultunk a különszobába. Ott Mr. Knight ismertette velünk a történteket, illetve felvázoltuk a lehetséges lépéseinket. Ez alapján indultunk el abba az irányba, hogy elmentünk a Webster Hallba azzal a tervvel, hogy jelentjük az esetet Ms. Duartének. Ott azonban csak Mr. Winters-t találtuk, aki viszont önhöz irányított minket és megadta az ön elérhetőségét. Ezután Mr. Davi telefonált önnek, a többit pedig innentől ön is ismeri. Röviden ennyiben tudom összefoglalni az éjszaka eddigi eseményeit azok alapján az információk alapján, amiről tudomásom van.

Amint Ozzy elhallgat, Jason szinte azonnal folytatja a beszámolót:
- Ahogy mondtam én nem ismertem ezt a Roseboom-ot, sosem láttam korábban, semmilyen kapcsolatom nem volt vele. Most visszagondolva elég furcsa, hogy egy ilyen konzervatív fazon egy erősen tuningolt verdát rendel. Persze láttunk már ilyet, de akkor is furcsa. Nem illik hozzá. Egy biztos, a faszit zavarta valami, lehet, hogy követték, vagy megfigyelték?
Viszont az is felmerült bennem, hogy a kocsi csak álca volt és velem akart kapcsolatba lépni, de akkor minek ez a körülményes mese az autóval, és miért pont én, amikor mostanság nemigen voltam aktív az éjszakai társadalomban? Miért nem fordult a hivatalos emberekhez, akik tudtak volna segíteni neki? Vagy annyira nem bízott senkiben, hogy olyan valakit keresett, aki nem tartozik senkihez?

- Ja és a másik dolog, azt a területet, ahol történt a cirkusz az öreg herceg nekem adta. Kibaszottul idegesítő érzés, hogy van egy zsebkendőnyi területed és ott is inzultálnak. Egy okos ember nekem azt mondta régen, hogy az az ügy van elvégezve, aminek magad jársz utána. Namármost ha ehhez az kell, hogy reaktiváljam magam, megteszem, de szerencsére, ez a két úr segített, hogy gondoljuk át a lépéseket…

Jason arcvonásain már nyoma sincs a korábbi kedélyességnek, vagy a rá jellemző megnyerő mosolynak. Ozzy és Dawe felé pillant:
- Sorry urak, hogy belerángattalak benneteket ebbe a cifra sztoriba...

Mintha most jutna eszébe, Jason újra megszólal:
- Ja és ne feledjük, hogy Trixie azért nincs itt, mert megkértem, hogy elevenítse fel és nézzen utána a Berggel kapcsolatos infóinak. Remélhetőleg talál majd valamit, ami használható lesz.

Azután aggodalmas arccal félrenéz pár pillanat erejéig:
- Nagyon remélem, hogy nem került nagyobb zűrzavarba és nem a sötét barátunk csápjai közé löktem ezzel.

Mikor mindenki elhallgat Tiamat lassan maga elé emeli mindkét kezét, összevonja a szemöldökét és egy kis torokköszörülés után, karcos, mély hangon megszólal:
- Jól tették, hogy ide jöttek és beszámoltak a történtekről. Egyértelműen az a véleményem, hogy jól intézték az ügyet. Könnyű ilyen helyzetben kapkodni és meggondolatlanul cselekedni. Abból csak a baj és a zűrzavar van.
Hmm…Kényes ügy, és ami első nekifutásra igencsak zavaró az a támadó személye. Az akció leírás alapján itt egy felettébb tapasztalt „rendbontóval” van dolgunk, aki igen tudatosan intézte azt amiért érkezett, nem bonyolódott felesleges küzdelembe, csak azt csinálta, amit eltervezett. Minden bizonnyal Mr. Roseboom-ért jött, elragadta és már távozott is. Ez fegyelmezett, nagyon tudatos gondolkodásra, cselekvésre vall. Nem zökkentette ki a nyugalmából az, hogy sebet ejtettek rajta, akkor is csak azt tette, amiért érkezett. Az pozitív, hogy nem ön volt a célpont Mr. Knight, tehát emiatt nem kellene aggódnia, viszont ön és társa szemtanúk egy kényes ügyben, tehát emiatt viszont óvatosnak kell lenniük.
Alaposan figyeljük az utcák rendjét, de ilyen jelenségre hosszú évek óta nem volt példa, nem emlékszem ilyen eseményre.
Én azt gondolom – de persze ez csak első benyomás – Mr. Roseboom személye lehet a kulcs ebben a történetben. Úgy rémlik én találkoztam vele valamikor régebben, pár éve talán, úgy emlékszem egyszer beszéltem is vele, de az ismeretség nagyon felületes és szinte alig emlékszem a részletekre. De természetesen utánanézünk az említett úr személyének.
Dawe és Ozzy felé fordulva kérdezi:
- Önök esetleg ismerték Mr. Berg Roseboom-ot korábbról, vagy van/volt valamiféle kapcsolatuk vele, akár üzleti, akár privát?

Sajnálkozón széttárom a kezemet.

- Sajnálom, de nem. Tudtam a létezéséről, az Elíziumban olykor összefutottunk, de az illendőség udvarias semmiségein kívül nem igazán beszéltünk egymással. Ami a támadást, illetve emberrablást (pontosabban Vértestvérrablást) illeti, nem tartom száz százalékban biztosnak, hogy Mr. Roseboom megszerzése volt a cél. Egy volt Herceg volt alárendeltjének nyílt, tanúk előtti, vámpírképességekkel való elrablásának lehetett akár erődemonstráció, akár figyelmeztetés, de akár szándékos maszkabáltörés is, hogy megossza rendet és a halandók előtti (ujjakkal mutatott macskaköröm) "láthatatlanságunkat" fenntartók figyelmét és erőforrásait. Valószínűnek tartom, hogy a "Ki?" és a "Miért?" kérdések szorosan összefüggenek egymással, ha az egyik kérdésre megtaláljuk a választ, akkor a másikra sem lesz messze. A krédés már csak az, hogy merre induljunk a megfelelő válaszok után.

Az asztal túlfelén ülő férfi elgondolkodva félrebillenti a fejét, majd kissé hitetlenkedő arccal összehúzza a szemét.
- Érdekes okfejtés, de elfelejt pár dolgot:
Az imént azt mondta, hogy csak felületesen ismerte Mr. Berget, alig beszélt vele pár szót, de azt viszont készpénznek veszi, hogy a herceg alárendeltje volt. Van erre bizonyíték jelen pillanatban? Nem hiszem...
Ez a személy lehetett bárki. Erről az illetőről az eddig elmondottak alapján tipikusan a radar alatt tevékenykedő személy képe rajzolódik ki. Jelen van, de alig látható, körünkben van, de alig érzékelhető. Senkinek nem akad meg rajta a szeme, mindenki figyelmét elkerüli. És szerintem pont ezért figyelemreméltó személyiség. Pont ezért kellene róla minél többet megtudnunk. Persze lehet, hogy ezzel már kissé elkéstünk, és az is lehet, hogy kissé túlkombinálom, de hátha találunk valamit róla, ami segít kideríteni a részleteket és ezzel utalok az utolsó mondatára is, nevezetesen, hogy véleményem szerint több szálon, vonalon kellene indítani a nyomozást, kutakodást.

- A másik dolog, a szándékos maszkabáltörés, ahogy Ön mondja. Gondolja, hogy egy potens, kétségkívül jelentős hatalommal rendelkező káinita úgy "töri" a maszkabál intézményét, hogy egy eldugott sikátorban csupán két vértestvér előtt végrehajt egy pár pillanatig tartó rajtaütést? Halandók világából ki láthatta ezt? Van bizonyíték, felvétel, tanú, hogy történt bármi is? Egy elszenesedett kocsi roncsán kívül semmi. Ha a csápos rendbontó helyébe képzeli magát maga így leplezné le a világunkat?

- Nem hiszek az erődemonstráció elméletben sem. Az igaz, hogy az elmondottak alapján a csápos barátunknak megvan a tudása, hogy fitogtassa az erejét, de ha valóban ezt akarta volna tenni, akkor szerintem Ms. Trixie vagy Mr. Knight már nem lenne a körünkben.

Eközben a férfi maga elé emeli mindkét kezét.
- Ne értse félre, nem akarom kioktatni és nem akarom bizonygatni a fene nagy tudásomat sem, mindössze az elmondottakat végiggondolva, illetve a tapasztalataimat beleszőve nekem nemigazán áll össze a dolog...

- Viszont a Ki? és a Miért? kérdések összefüggésével egyetértek. Ezekre kell választ találnunk...

Végre kezd összeállni a kép most, hogy részleteiben is meg ismerhettem Jason történetét. Mondjuk lehet szerencsésebb lett volna ha korábban kiderül az elrabolt ügyfél teljes neve...
Mi a fenét keresett it a vén kurafi?

- Én ismertem némileg Mr Rosebloom-ot - csatlakozok a beszélgetéshez. - Üzleti kapcsolatban álltunk.


- Azt furcsálom, hogy ha tisztában volt a rá leselkedő veszélyre akkor miért ment el személyesen átvenni a járgányt. - Enyhén elmosolyodom. - De ezek szerint igazán jól hírneve lehet Mr Knight munkáinak.

- Véleményem szerint maga az emberrablás teljesen bele is illhet Berg hátterébe...
- Az előzo herceg embere volt, így akár nem kevés érzékeny információ lehetett a birtokában.
- Ezen túl pedig egy biztonságtechnikai céget vezetett - végighordozom tekintetem a többieken -, talán nem kell kifejtenem, hogy ez milyen tudással járhat együtt.

- De vajon kinek állna érdekében megszerezni egy ilyen információforrást? És ki lehetett az elkövető?
Az első kérdés esetében hajlamos vagyok azt gondolni, hogy egy helyi erő állhat a háttérben. Ez az egész nem vall a Sabbatra, ők sokkal véresebbek. Viszont az konkrét elkövetőt illetően az árnyékok mesterei, a Lassombrák, igen is előhelyen szerepelnek a listámon.
Mindes esetre ezeket a gondolataimat még nem osztom meg a jelenlévőkkel, mert nem szeretném ha a sherif tmasza mondjuk magára venné a célzást. Főleg ha benne van a dologban...

- Megannyi kérdés, sok ismeretlen részlet, aminek utána kell járni- összegzi Tiamat az elmondottakat.
- Ez azt jelenti, hogy Ön - néz Dave-re - ismeri a célszemélyt, tehát talán van egy újabb szál, amin végigjárva megkaphatják a válaszaikat.
Hátra dőlve a széken, kitárva két kezét megropogtatja vén csontjait, majd kedélyes arccal végignéz a kis csapaton.
- Tehát én az alábbiakat javaslom: a hivatalos csatornákon én érdeklődöm a célszemély után, csak van valaki a befolyásosabb körökben, aki ismeri őt, netán a közvetlen ismerőse. Megpróbálom nagyon diszkréten intézni ezt, őszintén szólva már van is ötletem, hogy kihez forduljak.
Ami Önöket illeti javaslom próbálják feleleveníteni a régi dolgokat, hogyan, milyen ügyben találkoztak az illetővel, minden részlet számít. És ne feledjük hátha Miss Trixie is talált használható információkat. De mindenekelőtt legyenek óvatosak, nem szabad lebecsülni a támadót. A magam részéről jelentkezni fogok, amint van olyan hírem, ami előremozdíthatja a nyomozást. Ha segítségre, netán tanácsra van szükségük, ne habozzanak, keressenek! Ismerik az elérhetőségemet, szóval hajrá!
Ezután egyértelműen az látszik rajta, mint aki úgy gondolja, hogy mindent megbeszélt és további szócséplésnek nincs nagy értelme.

Miközben emberetek a mondandója végére ér a recepciónál látott vékony, alacsony kopasz férfi lassan, megfontoltan odamegy a szemben ülő férfihez és valamit a fülébe súg. A kis emberke viselkedésén a korábban látott alázat és a nem kevés félelem jelei láthatók. Emberetek bólint egyet az üzenet nyugtázásaként, majd a fejével int a recepciósnak, hogy húzzon el.
- Nos, uraim nekem sajna mennem kell, de javaslom tartsuk magunkat az imént megbeszéltekhez. Az én elérhetőségemet ismerik, ugyanakkor én tudom Mr. Knight számát. Szóval bármi új infó van, keressük egymást. És mégegyszer, legyenek óvatosak!
Ezután távozik a helységből, majd titeket sem marasztalnak tovább, amúgyis közeledik az éjszaka vége, itt az idő a jólmegérdemelt pihenésre. Meg a történtek átgondolására.
Jason kifelé menet közli, hogy neki nem gond, elvisz titeket a Thanatoshoz, vagy máshová, rajtatok múlik.