Lassan kivonultok a Thanatos klub külön terméből, majd magából a klubból is. Trixie biztató bólintással köszön el tőletek - szemében a szokásos vidámságot némi aggodalom árnyalja - majd eltűnik a bejárathoz közeli egyik sarkon.
Éppen elmúlt éjfél, mikor a felhős égből csendes, gyenge eső kezd esni a koratavaszi brooklyni éjszakában. A klub környékén van némi jövés-menés, de különösebben senki nem foglalkozik veletek, mikor meglátjátok Jasont, amint egy ütött-kopott járgánnyal befordul a közeli keresztutcából. A vas egy masszív, átalakított Chevy terepjáró lehet a 80-as évekből. Jason kiszáll, majd int felétek, hogy itt az idő indulni. Ahogy mozog, a bőrkabátja alól egy ütő, vágó, vagy talán szúró szerszám markolata villan meg.

Beszálltok és az erőteljes motor duruzsolása nem hagy kétséget bennetek, hogy a látszat itt is csalt, a járgány csak első ránézésre tűnt ótvarnak. A kényelmes tempó közben lassan magatok mögött hagyjátok az ismerős utcákat, környéket, hogy a forgalmasabb, fényesebb, előkelőbb manhattani városrészbe érkezzetek. A vértestvérek körében nem titok, hogy a Kamarilla egyes helyi nagyjainak, a táplálkozási piramis csúcsán pöffeszkedő ragadozóknak fészke valahol errefelé található.
Mikor átértek a két kerületet összekötő hídon tűnik fel, hogy Jason rövid idő alatt az indokoltnál többször is a visszapillantó tükörbe néz...

Na, ezt is megtárgyaltuk! - jegyzem meg magamban. Majd a többiekkel együtt elhagyom a VIP szobát. Kifelé menet megköszönöm Lil-nek a vendéglátást.
Épp azon gondolkozom, hogy akkor most elmegyek a kocsimért amikor feltűnik Jason az ezer éves járgánnyal.
- Ezt meg honnan szerezted? - csúszik ki a számon a méltatlankodás kocsi láttán, csak hogy beszállva meglepődjek a kontraszton. Remélem nem sértődik meg alkalmi sofőrünk.

A motor kellemes zúgása és a kocsi finom rázkódása épp kezd elzsibbasztani ahogy beérünk a város fényesebbik felébe. Nyugalmamat Jason furcsa viselkedése zavarja meg, ahogy a csakhogynem kihalt utcán újra és újra hátra pillant.
Amikor összetalálkozik tekintetünk a visszapillantó tűkörben megkérdezem, - Valami baj van?

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 2):

- Látom van szemed a különlegességhez. - szeretettel simít végig a műszerfal tetején - Igen, mióta az eszemet tudom akartam egy megbízható verdát és ez többször húzott már ki olyan helyzetekből amikor senkinek nem volt kedve nevetni. Nem is értem, hogy azok az okos balfaszok minek erőltetik a német meg japán import szarokat, amikor mi csináljuk a legjobb vasakat. Amerika az amerikaiaké, jól mondom, nemigaz?

Amikor észreveszed a pillantását ennyit mond:
- Farkunk nőtt, fekete, Ford márkájú brooklyni farok. Ahogy átértünk a hídon már nem látom, talán csak a rossz beidegződés. Egyébként ebben a nyüzsgő, fénylő picsavárosban - mutat kezével a manhattani környékre - nem is tudnánk lehagyni, bármilyen jól húz is a verda. Tegyünk pár kanyart hátha látunk valamit, vagy döcögjünk tovább?

Jason még annyit hozzátesz:
- Egyébként jó lenne megdumálni, hogy a fejesekkel való egyeztetésen ki vigye a szót. Ne ott kezdjünk el majd amatőrködni. Gondolom sokat fog számítani a tökös fellépés. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ilyen helyzetekben nekem a legrövidebb a türelmem, ezért a főkolomposokkal való mézes-mázas csűrés-csavarást elsősorban rátok bízom...

- Ha farkunk nőtt, tegyünk úgy, mint a gyík, és hagyjuk el valahol - vigyorodok el. - Valóban jó kis járgány, és nagyon tetszik benne az, hogy a szerény külső erős belsőt takar. Rendkívül hasznos kombináció. Ami a szószóló szerepét illeti, első körben Dawe-et javaslom, ő a származását és a városban elfoglalt helyzetét tekintve is alkalmasabb jelöltnek tűnik, mint én. Ha ő nem szeretné vállalni a szerepet, megteszem én, de mindenesetre jó lenne egyeztetni, hogy mit is mondunk el a Hercegnek. Nem lenne jó, ha azért haragítanánk magunkra, mert semmitmondónak tűnő információkkal traktáljuk, miközben itt fontosabb dolgok vannak folyamatban. Illetve engedelmetekkel telefonálok egyet az egyik emberemnek.

Azzal tárcsázok, és amikor létrejön a vonal, beleszólok:
- Jó estét, Brianna drágám. Kérlek, gyere a Webster Hallhoz, szeretnék váltani veled pár szót. Szia!

Aztán leteszem és a többiekre nézek.

- Szóval akkor szedjük össze a mondandónkat. Jason, pontosan mit is láttál ott abban a sikátorban?

Ozzy szavaira Jason egyetértően bólint, majd belekezd a mondandójába:

- Tulajdonképpen Trixie hozta tető alá a dealt-t én csak a megrendelt cuccot szállítottam le. Persze minek tagadjam, jól kerestem vele, illetve kerestem volna vele, ha nem robbantják szét a seggem alól.

- Emlékszem Trixie kb. 1 hete szólt, hogy van egy kuncsaft, akinek kell egy csinos járgány minimum 300 detroiti lóerővel, amivel elegáns helyeken is meg lehet jelenni. Mivel a többit rám bízta és amúgy is volt egy majdnem kész Cuda projekt a háttérben így belementem.
Mikor azt is mondta, hogy a megrendelő vérszopó akkor csöppet felkaptam a fejem, de gondoltam megbízhatok Trix emberismeretében, ebben egyébként sosem csalódtam.
Persze lehettem volna óvatosabb, de amikor egy extra járgány építéséről van szó, akkor hajlamos vagyok felületessé válni az egyéb dolgokat illetően.

- A Thanatosban találkoztunk először, korábban sosem láttam ezt az arcot. Félénken hebegett valamit, hogy sürgős dolga van és csapjunk bele. Próbáltam oldani a feszültséget, hogy minden oké, de Berg csak sürgetett. Szóval az látszott a faszin, hogy kissé zavart és túlzottan óvatos, de gondoltam mindenkinek vannak privát ügyei, mi közöm mások nyomorához. Átadom a verdát, ő adja a pénzt és végeztünk.
A többit tudjátok, Berget az orrunk elől ragadta el valami csápos jelenség, amit szinte csak megkarcolni tudtam, pedig abba a döfésbe komolyan mondom a max. kakaót belenyomtam. Hát kb. ennyi a veretes sztori, ha még valami homályos számotokra, kérdezzetek...

- Ja és majd'elfelejtettem, Trixie lecsekkolta Berg auráját, zavarodottság és félelem jeleit látta, de más aggasztót nem.
This message was last edited by the GM at 22:17, Thu 21 Sept 2023.

Közben haladtok tovább a WH irányába. Az utcákon váltakozó csapatokban, bandákban összeverődve látjátok a nyáj egyedeit, szinte kicsattannak az élettől. A szívük, vérük okozta lüktetés káprázatos látvány a teliholdhoz közeli éjszakán.
Ezen a sarkon csacsogva kapkodják a csinos lábaikat a vonzó, dekoratív hölgyek, amott alkoholos üvegből vedelnek valami drága nedűt a fiatal srácok, megint máshol kőgazdag család tagjai szállnak ki egy limuzinból, hogy valami puccos helyen ünnepeljenek valami szívükhöz közeli alkalmat...

Csodálatos dolog élni. Csodálatos dolog volt élni. Hozzájuk tartozni, érezni az élet ezernyi illatát, megélni megannyi élményt a fény világában, mint egyszerű halandók.

Csodálatos dolog uralni az éjszakát. Hozzájuk tartozni, a ragadozók közé, akik élettel büntetnek és halállal jutalmaznak. Nektek már csak ez maradt, nincs visszaút, ebből kell (kellene) kihozni a legtöbbet...

A merengésből Jason szavára figyeltek fel, kezével előrefelé int.
- Itt vagyunk szerintem, ez már a keleti 11. utca és ha minden igaz ott van az Elízium...
This message was last edited by the GM at 22:14, Thu 21 Sept 2023.

Eleinte figyelmesen követem Jason beszámolóját, de kezd elkalandozni a figyelmem, ahogy egyre jobban belemélyed a hobbiját érintő részletekbe. Bla, bla, bla...
Engem is meglep, hogy az egész érdemi történet annyi, hogy a kuncsaftot "elnyeli" valami. Ezzel a sztorival ki leszünk röhögve. Jó esetben.
- Szóval valaki megtámadta az ügyfeled, a saját birtokodon. - foglalom össze. - Ezt nyilván jelentenünk kell, ahogy már megbeszéltük. Viszont segíthet ha a támadót a lehető legjobban le tudjuk írni.
- Említettél csápokat. Az árnyak elevenedtek meg? Láttad magát a fickót?
- Sikerült meg is sebesítened. Hol? Vérzett? Gyógyult?
- Amúgy, tudunk bármit erről a Berg nevű ürgéről?

Jason összehúzza a szemöldökét, majd láthatóan próbálja pontosan feleleveníteni az eseményeket:

"A következő amit látsz, hogy a megbíuó kétségbeesetten próbálja magát kiszabadítani a ráfeszülő biztonsági övböl. Élőhalott arcát vérvörös cseppek festik be.
Ahogy előrenézel egy sötét alakot látsz közeledni q kihalt New Yorki mellékutcán...

…és te a késedet előhúzva neki rontasz a lénynek. Ezzel együtt a sötétségből elővállik két csáp, az egyik a megbízód felé emelkedik, a második pedig feléd döf. Épp időben sikerül megkarcolni a bőrét, még mielőtt az elsuhanna a támadásod sugarából. Láttod még a vért kiserkenni a testéből.
A lény visszavonul, és eltűnik, a megbízódat elragadja egy csáp. Ott maradsz a sikátorban, a hátrafordult roncsá tört kocsiddal."

- Hát így történt - foglalja össze Jason. - Szóval bocs, hogy nem kértem névjegykártyát a faszitól, de azzal voltam elfoglalva, hogy kimentesem a fekete seggem a lángoló pokolból. Amikor olvadt műanyag csöpög az ember kabátjára, akkor fel tudnak gyorsulni az események. Bergről nincs több infóm, remélhetőlen Trix ezekben a percekben is gyűjti a nyomokat.
This message was last edited by the GM at 08:47, Fri 22 Sept 2023.

Webster Hall egy igen felkapott, főként fiatalabbak körében népszerű éjszakai klub. Bulik, zenei estek, modern művészeti kiállítások, színházi előadások jellemzik. Az épület homlokzata nem tűnik ki azonnal, nem egy agyondíszített, giccses valami, inkább egy elegáns, friss, kortárs klub hangulatát kelti. Beleolvad a szomszédos épületek sorába, viszont a főbejáratot azonnal észrevenni. Komoly program hirdetőtábla látható a bejárat felett, jelezve az aktuális előadás, produkció címét.
Most éppen egy „Halott lelkek, halott lelkek vándorolnak, vándorolnak” című színházi előadás van műsoron. A főbejárat előtt nagy a nyüzsgés, kisebb sor is toporog a mielőbbi bejutás reményében, pedig már éjfél is elmúlt. Fiatalok, hangoskodók, nevetgélnek, élvezik az éjszakát…

Jason a forgalom tempójához igazodva engedi tovább a gépet, nem áll meg a bejárat előtt, noha talán lenne hely parkolni. A következő sarkon viszont óvatosan jobbra fordul és a mellékutcában megáll egy csendes, sötétben lévő parkolóhelyen. Valamiféle megkülönböztetett parkoló lehet, csak pár kocsihely van. A tiétekén kívül egy szürke Camry áll a parkolóban.

A WH épület oldalán egy kisebb, egyszemélyes méretű bejárat is látható, olyan, mint egy kis barlangnyílás egy nagy hegy oldalában. Az épület melletti hangoskodókból ide is jutott pár, fiatalok egy csoportja lődörög a bejárat közelében és hadonászva, mutogatva magyaráznak egymásnak.
Jason rámutatva a bejáratra mondja:
- Szerintem nekünk inkább itt kéne bemenni, így elkerülhetjük a felesleges köröket.

- Rendben, viszont én egy kis türelmet kérek szépen még, nem szeretném már azelőtt elrontani az esélyeinket, mielőtt lenne lehetőségünk előadni a mondandónkat. Apropó, akkor mondod, Dawe, vagy mondjam én?

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 5):

Cseng a mobilod. A jól ismert hang, Brianna az:
- Itt vagyok már a környéken, hol talállak pontosan?

Amíg elérünk a privát parkolóhoz csendben, magamba fordulva ülök a kocsiban. Próbálom feldolgozni a Jason által mutatott képeket.

]
This message was last edited by the player at 20:08, Sat 23 Sept 2023.

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 11):

- Persze, várjuk meg a barátodat! -, minden támogatás jól jön ebben a helyzetben.

Egy porcikám se kívánja ezt a kényes ügyet, de valljuk be valaki mégis csak belerángatott, szóval kénytelenek vagyunk végigjátszani a játékot, vagy lenyelni a békát. De ez utóbbit nem engedhetjük meg magunknak. A ragadozók világában semmi esetre sem...
- Beszélek én. Ha már az én ötletem volt ez az egész. - mosolyodom el.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 13):

Gondolkodsz, ízlelgeted az elmondottakat, próbálsz részleteket megérteni a Jason által elmondottakból.

Elmagyarázom a telefonban Briannának, hogy merre talál minket a bejárattól kiindulva, majd megvárom, míg ideér. Amikor megjelenik a sikátor bejáratánál a nagydarab (nálam majd másfél fejjel magasabb), szinte férfimódra kigyúrt, szoros vörös kontyba kötött hajú, fehér bőrű nő, kitárt karral elémegyek, átölelem és lehúzom kicsit a fejét annyira, hogy az arcára cuppanós puszit tudjak adni. Tudom, hogy utálja ezt a műsort, meg az ezen alapuló pletykákat is, de - már - elég illedelmes ahhoz, hogy szó nélkül elviselje. A többiekhez fordulok:

- Uraim, bemutatom Briannát, egy nagyon kedves üzlettársamat. Brianna, ő itt Gabrielle Davi, ő pedig Jason Knight, a jelenlegi helyzetben a legfontosabb és legmegbízhatóbb szövetségeseink.

Áaadom Briannának a fegyveremet a két tár tartalék lőszerrel együtt. Az igazolványaim, rendőrjelvényem és a készpénzem - nem szeretem a bankkártyákat és tranzakciókat, túlságosan könnyen visszakereshetőek - magamnál tartom.

- Vigyáznál ezekre, kérlek? Látogatást kell tennünk az új Hercegnél, és nem lenne szerencsés, ha ilyen holmi nyugalom megzavarása alkalmas eszköz miatt idő előtt megorrolna ránk. Enélkül is megvan rá az esély, de ezekkel jócskán romlana a kezdeti megítélésünk. Ja és bölcs dolognak tartanám, hogy itt, Jason úr nagyszerű járművénél várj meg minket. Rendkívül nagyszerű, egyedi példány, nagyon kellemetlen lenne, ha valaki piszkálni próbálná. Ha baj van, felhatalmazlak, hogy használd a fegyvert, és hívj, amint tudok válaszolok, de nem ígérem, hogy azonnal. De tényleg csak komoly baj esetén tégy ilyet, kérlek. Kívánj sok szerencsét, Szent Patrik áldása legyen rajtunk!

Majd visszafordulok a többiekhez:

- Részemről mehetünk, uraim.

Amikor Briannát meglátod, most is mint szinte mindig az első találkozásotok jut eszedbe. Ha halandó lennél némi melegséget éreznél a szíved körül, de így csak egy kedves mosolyra futja. Tudod, hogy sokan ácsingóztak már azért, hogy megszerezzék a csajt, hogy elragadják tőled, de ő a tiéd és ennek így is kell maradnia. Összetörne körülötted az a valami, ami ebből a világból még megmaradt számodra, ha elvennék tőled.
Köszöntöd, majd a bemutatkozás, instrukciók megadása után a kis csapat megindul a bejárat felé. Jason még annyi kitérőt tesz, hogy kezével megfogja a Camry motorháztetőjének tetejét. – Jó pár órája itt állhat már a gép.

Az épület oldalán található bejárathoz elegáns, gondozott burkolat vezet. Közeledtetekre a bulizó srácok odébb húzódnak, lassan elindulnak a sarok felé.
A bejárathoz értek. Az ajtó erős, masszív fóliázott üvegajtó, így nem látni át rajta. A bejárat felett egy elegáns burkolati megoldással kamera fedezhető fel, ami a járdát pásztázza. Az ajtó mellett csengő, melyet Jason nem haboz megnyomni. Pár másodperc szünet után egy férfihangot hallatok a csengő melletti mikrofonból:
- Jó estét, mit tehetek Önökért?

Ha a nő érkezésén nem is, de megjelenésén mindenképpen meglepődöm, ahogy Ozzy már már intimnek számító köszönésén is.


- Jó estét - viszonzom a köszöntést a mikrofonba. - Maria Duartéhez jöttünk.

Persze ha van esetleg valami titkos köszönés, vagy jelszó azt is előadom. De bízom benne, hogy mivel azért viszonylag sokat járok az elysiumba a kamera másik végén lévő személy már rég felismert és csak a kötelező köröket futjuk.

Pár pillanatnyi hatásszünet után ugyanazt a férfit halljátok a mikrofonban. Hangja mintha kissé meglepődött lenne:
- Őőő…Fáradjanak be uraim!
Rögtön ezután erőteljes kattanással enged a masszív biztonsági zár és az ajtó lassan feltárul. Sötét, kivilágítatlan folyosó torka tűnik fel, mintha tényleg egy vészjósló barlangba, vagy egy feltáratlan tárnába hatolnátok. Ez az érzés azonban nem tart sokáig, ugyanis amikor Jason magabiztos léptekkel megindul előre, azonnal fény gyúl a mennyezet irányából. A fény nem erős, semmiképpen sem bántó, inkább szolid, meghitt hangulatot áraszt, mintha a helyszín bizalommal fogadná az érkezőket.
A folyosó egy nagyobb fogadó, vagy talán várakozó helységbe torkoll, ahol körben székek, kényelmes ülő alkalmatosságok láthatók, jelezvén, hogy az érkező akár meg is pihenhet, ha úgy tartja kedve. A helységből több irányban is nyílik ajtó, sőt egy karzati lépcsővel az emeleti szint is megközelíthető.
Távolról tompán zene hangja hallatszik, valószínűleg a klub éjszakai programjának muzsikája szűrődik be halkan.
A várakozó helység közepén egy férfialak áll. Mikor beérkeztek a helységbe az illető lassan közelebb lép felétek, olyan 5 méterre közelít meg benneteket. Alacsony, kissé pocakos 50-es éveiben járó, kopaszodó, barátságos tekintetű, szemüveges férfi. Az öltözéke visszafogottan elegáns. Lassan biccent felétek, majd Dawe irányába fordítja a fejét és megszólal:

- Üdvözlöm Önt Mr. Davi és a barátait nemkülönben. Talán Ön is emlékszik rám, a nevem Charles Winters. A bejáratnál megemlítettek egy nevet, feltételezem az illető hollétével kapcsolatban érdeklődnek. Kérem fáradjanak utánam, hogy egy megfelelő helyen beszéljük meg, amit szükséges.

Ezután elindul a tőle jobbra (számotokra balra) lévő, vöröses árnyalatú ajtó felé. Az ajtó egy újabb folyosóra nyílik. Vezetőtök mozgása kimért, nélkülöz minden hirtelen mozdulatot. A környezet díszítése itt már láthatóan gazdagabb, a falakon képek, a padlón szőnyeg látható.
Végül egy tágas, magas belvilágú, nagy alapterületű helységbe juttok. Szemben kihívó, díszes kétszárnyú zárt ajtó látható. Nem voltatok itt még soha, de valószínűsíthetően ez az Elízium közvetlen előcsarnoka lehet, ahol az arra érdemes személyeket, meghívott vendégeket bejelentik a bent már egybegyűlt sokadalomnak.
A helység egyik félreeső részén egy ovális asztal látható, körötte hat székkel. Winters az asztal felé mutatva megjegyzi:
- Azt javaslom foglaljunk helyet és hallgatom Önöket…

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 18):

Felismeritek az asztal túloldalán helyet foglaló személyt. Winters egy halandó csatlós az Elízium egyik felügyelőjének embere. A fárasztó protokolláris ügyek úgymond talpraesett intézője. Tisztelettudó, türelmes figura, akinek mindenkihez van 1-1 kedves szava. Korábban láttátok párszor, Dawe már beszélt is vele.
This message was last edited by the GM at 21:13, Fri 29 Sept 2023.

Egyébként az előcsarnok dekorációja sokkal visszafogottabb, mint az MSG-ban volt, vagyis inkább modernebbnek, provokatívabbnak látszik.
Ami egyből megfogja a tekintetet az a falakon látható körbefutó harsány, színekben gazdag képsorozat. Első blikkre a katolikus templomokban látható esemény ábrázolásra hasonlít, ami Jézus utolsó napjainak történéseit eleveníti fel.
Nézni kell egy kicsit, hogy összeálljon a kép és a történet lényege. (Ha érdekli a karaktereket, dobjatok érzék + szereplést, célszám:6)

Végignézem a festményeket - igyekszem mindent megjegyezni, amerre csak járok -, de egyelőre nem mondanak nekem túl sokat.  Mindenesetre egyelőre hallgatok, inkább figyelek.

Winters feltűnése az ajtó túloldalán kissé meglep. A régi beidegződések tehetik, hisz amióta az új herceg van uralmon az Elysium átköltözött a torreádor primogén birtokára.
Kedvelem a férfit kiegyensúlyozott és udvarias stílusa miatt, sokkal jobban mint gazdáját.

- Köszönjük Charles -, viszonzom köszöntését. Majd követem az épület mélyébe. Közben érdeklődve figyelem a számomra még ismeretlen helységeket és a benne lévő dekorációt.

Az asztalnál Wintersszel szemben ülök le. Megvárom míg a többiek is elhelyezkednek. Addig megfutom az illedelmességi köröket. - Köszönjük a szíves fogadtatást. Bárcsak kellemesebb ügy miatt találkozhatnánk. - Majd előadom jövetelünk célját.
- Az éjszaka folyamán egy igen nyugtalanító incidensnek voltunk tanúi, illetve áldozatai - gesztikuulálok társaságunk felé. - A város törvényei szerint ezt kötelesek vagyunk jelenteni a főszolgabírónak.
- Abban bíztunk, hogy itt megtaláljuk.

Winters kimérten bólint Dawe szavaira.
- Azt hiszem értem. Tartok tőle, hogy bármennyire is szeretnék segíteni ebben, jelen helyzetben nem biztos, hogy tudok. Miss Duarte nincs itt jelenleg, és pontosan nem is tudom megmondani, hogy jelenleg hol kereshető. Feltételezem, hogy a mindennapi ügyeit intézi valahol a városunkban. Biztos tudják, illetve tapasztalják, hogy napjainkban a közösségünk komoly kihívásokkal néz szembe, mindennaposok a zavaró események, aggasztó hírek. Megértik ugye, de bizonyos protokoll szabályokat nekem is követnem kell.

Elgondolkodva néz maga elő pár pillanatra, majd hozzáteszi:
- De mivel gondolom, hogy nagy fontosságú ügyről van szó, ha megengednek pár percet, hogy 1-2 telefont intézzek, talán mégis tudok majd hasznos instrukcióval szolgálni. Hmmm…Esetleg tudják pontosítani, vagy némileg részletezni, hogy milyen fajsúlyú, milyen összetettségű ügyről van szó?

Megértően bólintok a finom elutatsítás hallatán. Ezt jól benéztük, pedig triviálisnak tűnt, hogy a sherif itt is megfordul majd az éjjel.

- Lekötelezne segítségével. Mint említettem az ügy igen kínos és ha a főszolgabíró is elérhető akkor nem zavarnám az üggyel a herceget. - Kissé fokozom a feszültséget. Charles érezheti, hogy nem vacakolni akarunk.
- Társamat és egy másik vértestvért megtámadta -, vágok a közepébe. - feltehetően, egy fajtánkbeli. - Részletekbe szándékosan nem bocsátkozom.
Két lélegzetvételnyi hatásszünetet tartok. Majd folytatom.
- Mivel az incidens társam vadászterületén történt, kezünkbe vesszük az ügyet. - Újabb rövid szünet. - A protokolt betartva, viszont jelezni szerettük volna az eseményt.

Figyelem a komornyik reakcióit. Halandó létére sokkal nehezebben leplezheti érzelmeit mint a mi fajtánk.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 24):

Figyelve a komornyik reakcióit, az ügy komolyságának kibontásakor az arcvonásain valóban észlelhető némi változás. (Dobjatok Észlelés + empátiát, célszám: 5)
- Akkor pár pillanatot kérek Uraim és rögvest visszatérek.

Winters lassan, kimért mozdulatok közepette feláll az asztaltól és a telefonját a zakója belső zsebéből elővéve távozik az egyik ajtón...

Amikor Dawe pár részletet felvillant az ügy komolyságáról, Winters arcán kis időre őszinte meglepődés látszik. Bár a korábbi kimért viselkedése nem változik, de a hallottak hatására láthatóan sokkal konstruktívabb, együttműködőbb lett.
A feszült, már-már kínos várakozás nem tart soká, nem több, mint 5-6 perc múlva újra nyílik az ajtó...

... és Winters visszatér a helységbe. Arcán mintha csöppnyi fontoskodó elégedettség látszódna.

- Jó híreim vannak Urak, úgy néz ki mégis van segítség, ráadásul azonnal két opciót is tudok ajánlani.
Miss Duartét nem tudtam ugyan elérni, de a mondhatni jobbkezét a Tiamat nevű úr elérhetőségét sikerült megszereznem. Ő minden bizonnyal össze tudja Önöket kötni a Sheriffel és onnantól Önöké a pálya. - mondja a komornyik, ezután letesz egy névjegy nagyságú papírt az asztalra és lassan átcsúsztatja hozzátok.

A második lehetőség, de mondjuk inkább ötletnek, véleményem szerint még komolyabb alternatíva, még merészebb vállalás.
Jól ismerem az elíziumi Udvarmester vezető intézőjét, akivel - ha én közvetítek - biztos tudnak szót váltani, és rajta keresztül talán lesz lehetőségük magával Sir Isaac Sinclair úrral is egyeztetni. Őt amúgy is úgy ismerik, mint a kényes ügyek szakértőjét, ráadásul mindig nagy pártfogója volt a talpraesett személyek előmenetelének. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy Sir Isaac úr időbeosztása rendkívül szoros, őt magát, hogy úgy mondjam bagatell ügy miatt keresni nagy dőreség lenne. – átadva a fontos, lényeges információkat Winters még hozzáteszi:

- Azt hiszem ennyit tudtam segíteni így nagy sietve. Kérem nézzék el, hogy ez esetben be kellett érniük szerény személyemmel, de a mai éjszakán ahogy látták, nem tartunk hivatalos eseményt.
Amennyiben még lenne kérdésük állok rendelkezésükre…

Csupa jó hír. Nem egy, de rögtön két lehetőség is az ölünkbe pottyant.
- Köszönjük a segítséget -, veszem el a felénk csúsztatott névjegykártyát. - Igazán nagylelkű a fölajánlása. Viszont kérem engedje meg, hogy megvitassuk a fejleményeket mielőtt választ adunk.
- A közösségi tér talán megfelelőbb erre. Nem akarjuk feltartani.

Az órámra nézek. A sherif értesítése még simán bele kell hogy férjen az éjszakába. Viszont kétlem, hogy elérnénk ma ezt a Sinclairt.

- Én örülök, hogy segíthetek, Mr. Davi. Mutatom az utat, hogy hol tudják megbeszélni a megbeszélnivalót.
Egy oldalajtón átmentek, majd jobbra fordulva egy ajtót mutat. Az ajtón belépve egy kényelmes kis szobába, afféle kisebb irodába juttok. Egy asztal uralja a teret, mely körül 4 szék van. Kényelmesen el lehet helyezkedni az asztal körül. Ízléses berendezések, de semmi flanc. Valószínűsíthetően privát megbeszélések színtere lehet a szoba.
- Legyenek nyugodtak az Urak, itt nem fogják Önöket zavarni. Az előcsarnokban leszek, ha szükségük lenne rám. - Winters becsukja az ajtót. Hárman maradtatok a szobában.

Ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó, egy szusszanással kiengedem a bent tartott levegőt - még jó, hogy már nincs rá szükségem, ennyi ideig szó szerint lélegzet-visszatartva figyelni és vágni a fapofát emberi szemmel végzetes vállalkozás lenne -, és hagyom, hogy arcomra kiüljön a megkönnyebbült vigyor. Aztán visszaveszem a komolyságomat és Dawe-hez fordulok.

- Engedelmeddel kifejteném a véleményemet a lehetőségeinkről. Úgy gondolom, hogy bár Sinclair úr segítsége hatékonyabb lenne, de mivel konkrét adatokkal, tényekkel, amikkel meg lehetne őt győzni, hogy segítsen, még meglehetősen szűkös repertoárunk van, ami kétlem, hogy elegendő lenne a jóindulata és támogatása elnyeréséhez. Így az esélyek Tiamat úr mellett szólnak. Szerintem elsőként őt keressük meg. Amennyiben eszkalálódik a helyzet vagy újabb információkat sikerül összegyűjteni, magát Sinclair urat is megkereshetjük, de érzésem szerint egyelőre többet ártanánk magunknak, mint használnánk, ha először őhozzá fordulnánk. Amennyire tudom, ő azoknak az ügyét szereti felkarolni, akik valamilyen szinten már bizonyították rátermettségüket. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján bár maga a támadás ténye lehet, hogy nem lenne számára bagatell ügy, de úgy gondolom, hogy amennyiben ránk áldoz valamennyit az idejéből, az esetben többet vár el tőlünk, mint hogy a "szoknyája mögé bújjúnk, hogy 'jaj, valami csúnya vámpír bántani akar minket'." Ennél több konkrétumra van szükségünk ahhoz, hogy meggyőzzük.

Jason két kezét a tarkóján tartva hátra dőlve egyensúlyoz a székén, majd mikor Ozzy befejezi a mondandóját előrebillenti székét és Ozzy-t utánozva Dawe felé fordul, majd megköszörüli a torkát:
- Engedelmeddel kifejteném a véleményemet a lehetőségeinkről. Egyetértek Ozzyval hogy Sinclair segítsége hasznos lehet, de azzal nem értek egyet, hogy a gatyánkba fossunk egy áporodott szagú vén faszi hírétől. Milyen egyéb bizonyíték kell még, hogy higgyen nekünk? Lekarózva vigyenek hozzá, hogy lássa komoly az ügy? Nem akarok okoskodni, csak azt akarom mondani ne lökjük el azonnal a segítséget nyújtó kezet.
De való igaz, ha már ide eljöttünk, vigyük végig a protokoll által megszabott utat és keressük meg először a Sheriffet.

Egy biccentéssel köszönöm meg Whinters segítségét mielőtt kilép az ajtón.

Ösztönösen előveszem a kubai szivart a mellényzsebemből és járkálás közben azzal matatok. Miközben két társam előadja gondolatait gondolataim ide oda cikáznak hasonlóan hozzám. Mire Jason is befejezi sikerül lenyugodnom. A szivarral még mindig a kezemben leülök velük szemben. - Bocsátsatok meg az iméntiért.

- Egyetértek veletek -, kezdem. - Jelentenünk kell a sherifnek. És biztos vagyok benne, hogy Sinclair is tud majd nekünk segíteni. Viszont a függetlenségünket nem áldoznám fel már most.
Végre elrakom a banánlevélbe csomagolt dohányt.
- Mit gondoltok?

Mindkét kezemet védekezően felemelem, úgy válaszolok.

- Egy szóval nem mondtam, hogy félnünk kéne Sinclair úrtól vagy hogy ne használjuk ki a segítségét. Sőt egyelőre úgy fest, hogy a tudása és kapcsolata miatt az egyik legerősebb ütőkártyánk lehet a városért folyó játszmában. Éppen ezért azt javaslom, hogy még ne játsszuk ki. Egyelőre tényleg tartsuk be a hivatali sorrendet, illetve próbáljunk a saját erőforrásainkból eredményeket elérni. Például azzal, hogy amíg kapcsolatba lépünk - a névjegykártya alapján gondolom telefonon keresztül - Tiamat úrral, addig elindulhatunk a vakondemberekhez is, és tőlük is begyűjthetünk némi információt.

Jason elmosolyodik, megvillantva hófehér fogait.
- Egyetértek, örülök, hogy egy irányba gondolkodunk. Szerintem is a mai éjjel még sanszos megtenni a hivatalos bejelentést. A többit meg majd megbeszéljük holnap. Hívd légyszi a csávót Dawe, aztán menjünk. Go on!
This message was last edited by the GM at 19:10, Wed 11 Oct 2023.

- Renden - bólintok, majd a zakóm másik oldali zsebéből előszedem a telefonom és tárcsázom a papírra írt számot.

Amennyiben a túloldaln felveszi valaki, terveim szerint bemutatkozom és Charles Wintersre hivatkozva Maria Duarte után érdeklődöm. A telefont persze kihangosítom, hogy a többiek is hallhassák miről van szó.

A telefon kicseng, majd egy erőteljes, meglehetősen nyers férfihang válaszol a vonal túlsó végéről. Az erős háttérzajból kivehető, hogy az illető felettébb zajos helyen tartózkodik. Hangosabban kell beszélned. Amikor elmondod neki ki vagy és ki adta a tippet a híváshoz, egyértelműen barátságosabbá válik a hangja és valószínűleg jobban is figyel rád, mivel kis idő elteltével a háttérzaj megszűnik, így minden sokkal érthetőbb a telefonban. Közli, hogy hívásoddal célba értél, ő Tiamat a Sheriff egyik segítője.
A rövid kötelező körök megfutása után embered – aki hallhatóan nem a hosszas beszéd, a semmirevaló szócséplés híve – felszólít, hogy mondd el tulajdonképpen miért is keresed, miről van szó…

Amikor kapcsol a vonal, kissé el kell emelnem a telefont a fülemtől a hirtlen zaj miatt. De aztán egész jól alakul a beszélgetés.

- Arról van szó - térek a tárgyra -, hogy az éjjel a társaim szeme láttára raboltak el egy vértestvért. Véleményük szerint egy másik káinita lehetett az elkövető.
Hagyok pár ásodpercnyi szünetet, hogy ülepedjen az információ.
- A törvények alapján kötelesek vagyunk ezt jelenteni a sherifnek. - biggyesztem még oda a nyilvánvalót, majd várom a választ. Hátradőlök székemben és kérdőn a többiekre nézek.
This message was last edited by the player at 21:37, Sun 15 Oct 2023.

Mikor Dawe befejezi a mondatát, onnantól egy pár másodpercnyi hatásszünet következik, majd a vonal túlsó végéről az illető csak annyit mond:
- Rendben. Várlak a társaiddal együtt még a mai éjjel. Helyszín a Kramer motel, Brooklyn.
Miután a beszélgetés befejeződött, Jason feláll a székből és kinyújtóztatva a tagjait csak annyit mond:
- Szerintem induljunk, ne várjuk meg a hajnalt…

- Köszönöm, ott leszünk. - válaszolom, majd Tiamat bontja a vonalat.


- Támogatom az ötletet - de még mielőtt felállnék, Ozzy-ra nézek. Hátha neki még eszébe jutott valami amit itt kéne megbeszélnünk, illetve elintéznünk.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 42):

Ülő helyzetemből felállok és színpadiasan leporolgatom magamat.

- Úgy fest, a vakondemberekkel való találkozás várhat. Első a protokoll - teszem hozzá félmosollyal, ami hagy némi gyanút arra, hogy az utolsó mondatban lehet egy - nem is olyan - kevés irónia. - Részemről mehetünk. Ha kérhetem, Briannát is vigyük magunkkal a találkozó helyszínéig, a saját kocsiján követ bennünket. Nem tartozik a fajtánkhoz, de megbízható, jó képességű társ tud lenni, és ha esetleg valami oknál fogva szét kell válnunk, jól jöhet plusz egy jármű és sofőr.

- Inkább ez, minthogy aztán ránk húzzák a vizes lepedőt... - jegyzem meg, majd csatlakozom Ozzy-hoz. - És nincs kifogásom a ... társad ellen sem.

Jason is feltápászkodik az asztaltól, megfeszíti tagjait, mintha elgémberedtek volna a rövidke ücsörgés alatt. Vastag izomkötegek feszülnek és mozognak a sötétbarna bőre alatt, élsportolók esetében látni ilyen jellegű fizikai testfelépítést. Felnyalábolja a gondosan lerakott kabátját a szomszédos székről, majd felétek fordul:
- Azt hiszem tudom merre van az említett motel, ha jól kilépünk ott vagyunk egy félóra alatt.

A szobát elhagyva visszatértek az előcsarnokba. Winters az asztalnál ül, udvariasan rátok várva. Érdeklődve, és kissé meglepett arccal figyeli a falon függő festménysorozat 3. darabját. Ám amikor megjelentek, azonnal feláll és jó házigazda módjára kérdően néz Dawe-re.
-Mr Davi? Uraim?

- Köszönjük a segítségét Charles, ma Tiamat úrral találkozunk - avatom be a komornyikor a tervbe -, de ha lesz már valami kéézelfogható nyomunk elképzelhető, hogy újabb segítséget kérnénk öntől, hogy Sir Isaac Sinclair elé járulhassunk.

Miután elbúcsúzunk alkalmi házigazdánktól, Ozzy járgányával, kiegészülve Briannával a brooklyni Kramer motel felé vesszük az irányt.

Winters egyetértően bólint, majd kiismerhetetlen arccal hozzáteszi:
- Természetesen állok rendelkezésre Uraim a jövőben is. Ha a szükség úgy hozza, kérem keressen bátran Mr. Davi, ahogy említettem korábban, van kapcsolatunk Sir Isaac kíséretéhez. Esetében a protokolláris szabályok tiszteletben tartása kiemelten fontos, környezetéhez előzetes egyeztetés, bejelentkezés nélkül szinte lehetetlen közel kerülni. Kérem ezt ne feledjék!

Egyenes háttal, tiszteletteljes tartásban állva lassan kinyújtja bal kezét a kijárat felé, majd megjegyzi:
- Uraim, sok sikert kívánok a vállalkozásukhoz!

A kijárat irányába tartotok, mikor a komornyik irányából halk, udvarias köhintést hallotok. Odafordulva, látjátok, hogy Winters ugyanabban a pozícióban áll, mindössze a fejét hajtja kissé oldalra, majd udvarias mosoly kíséretében az alábbit mondja, a korábbiaknál talán kicsit halkabban, mégis jól érthetően:
- Mr. Davi, mentoromat voltam bátor értesíteni a ma esti látogatásukról, megérti ugye, de bizonyos szabályokat nekem is követnem kell. Gondolom ez nincs ellenükre.

Az épületet azon az oldalsó ajtón hagyjátok el, ahol betértetek pár fertályórával korábban.
Az éjszaka olyan nyugodt, mint amikor az Elíziumhoz érkeztetek, mindössze a kocsik irányából hallotok hangokat, kedélyes beszélgetést.
Srácok egy csoportja tartja szóval Briannát, aki a bordó színű Camaro-jának támaszkodva hallgatja a szövegelést. Négyen vannak a fiatalok és mind megannyi kanos kandúr úgy lebzselnek a nő körül. Egyikük éppen vidám csattanóval, teátrális mozdulatokkal kísérve befejez egy sztorit, mely eléri a kívánt hatást, Brianna hosszan, hangosan felnevet...

Brianna amint meglát benneteket közeledni azonnal komolyra veszi a figurát és szól a srácoknak, hogy lépjenek le. Valamennyien megteszik ezt, kivéve egy szőke, fényesre zselézett hajú csávót, aki láthatóan nem akar távozni. Próbál keménynek mutatkozni, de a kis csapat közeledésekor a bátorsága láthatóan elolvad, majd kényszeredett vigyorgás közepette végül szótlanul eloldalog.
Autóba szálltok – hárman Jason kocsijába, ahogy korábban, Brianna a sajátjába - és indultok az éjszaka utolsó tervezett helyszínére. Jason láthatólag ismeri az utat, mert felesleges kitérők nélkül vezeti a járgányt a motel felé. Magatok mögött hagyjátok a fénylő Manhattan felkapott részeit, hogy újra Brooklyn, illetve annak peremrészét képező motel, szállók, kaszinók kerülete felé induljatok.

A forgalom szinte nulla, semmi szokatlant nem láttok, Jason ugyan belepillant párszor a visszapillantóba, de nem látszik rajta, hogy észrevett volna valamit. Egy cirka 20 perces utazás után végül bekanyarodtok a Kramer motel parkolójába.
Az épület egy földszint plusz emelet jellegű sorházra hajaz, lehet vagy 7-8 lakás, vagy szoba is az emeleti részen. A földszinten a recepciós rész helységeiben világosságot láttok, a bejárat felett neonfénnyel vibrál a Kramer motel felirat. A parkolóban 8-10 kocsi látható, az emeleti szobákban jellemzően sötét van. Ahogy körülnéztek, lélek egy szál sem, zajt is csak a néha-néha elsuhanó autók, kamionok hangja adja.
Jason a bejáratra mutat, majd megjegyzi:
- Itt vagyunk…

Rezgőre állítom a mobilomat - a beszélgetésbe belecsörögni vele lehet, hogy udvariatlan dolog lenne, de azért érzékeljem, ha keresnek -, majd az ingzsebembe csúsztatom. Egy kósza ötlettől vezérelve egy diktafon alkalmazást is elindítok rajta, sosem lehet tudni alapon. Legfeljebb ha túlságosan paranoidnak bizonyulok - már ha van ilyen a Sötétség Világában -, maximum nem mentem el a felvételt.
A nőhöz fordulok és a szokásos udvarias stílusban szólítom meg:
- Brianna drága, ha kérhetem, maradj itt a járműveknél. A legjobb lenne, ha itt az autóban várnál meg minket, arra az esetre, ha esetleg bármi miatt sietősen kéne távoznunk. A pisztolyt továbbra is itt hagyom neked, a feljogosítással együtt, nehogy véletlenül protokollproblémákat okozzon.
Aztán a többiek felé fordulok:
- Részemről indulhatunk.

Kiszálltok a leállított autóból, majd pár pillanat múlva a Camaro is leparkol mellétek. Ozzy átadja az instrukciókat a sportkocsiból kiszálló nőnek, aki egyetértően bólint.

A motel bejárata nincs messze tőletek és ahogy alaposabban körbenéztek, egy illetőt láttok csupán a bejárat környékén. Éppen a vibráló neonfelirat alatt a falnak támaszkodva gyújt rá egy cigire. Jason nem habozik, kicsit megigazítja a kabátját, majd elszánt léptekkel megindul a bejárat felé.
Ahogy közeledtek, a lakások, szobák irányából már hallhatók szórványos zajok, itt egy hangos TV műsor, amott egy bezárt kutya reménytelen vonyítása. A fenti, emeleti részen csak egy szobában láttok világosságot.

Mikor már csak pár méterre vagytok a bejárattól, a falnál álldogáló fickó felétek fordul és úgy helyezkedik el, hogy testével elzárja a bejáratot. Az illető az átlagnál némileg magasabb, vékony testalkatú, szíjas izomzatú borostás, sötét hajú férfi. Kopott, mocskos farmert, szakadt katonai bakancsot és bőr mellényt visel. Jobb karján tetoválás kúszik felfelé a kézfejétől egészen a nyakáig. Valamiféle kígyó, vagy tán sárkány lehet? Ki tudja...Bal kezéből cigaretta lóg, melynek füstjét felétek fújja. Tetovált jobb keze a nadrágjának hátsó zsebe felé mozdul.

Némileg kihívó, már-már fölényes mosollyal az arcán fogad benneteket:
- Mit akartok itt faszikáim? Zárva vagyunk...

- Természetesen nincs? - nyugtázóm a komornyik bejelentését, majd ahogy kiértünk az épületből beszállok Jason kocsijába.
Ahogy elhagyjuk a belváros csillogó bűvkörét feltárul az Alma valódi jellege, rothadt... - De ezt egy járkáló hulla nem róhatja fel senkinek, nem? - A megadott hely messzebb van mint gondoltam. Minden esetre úgy tűnik sofőrünk ismeri a járást.

Végre megérkezünk. Nem erre számítottam, de megtenszi.
Kiszállok az autóból. Megigazítom a zakóm. Megvárom míg Ozzy elrendezi a "kis" kegyencét, majd a többiekkel az épület bejárata felé veszem az irányt.


- Nem szobát szeretnénk - szólok nyugodt hangon a suttzóhoz -, meghívásra érkeztünk.
Reakciójából ki fog derülni hányadán is állunk a fickóval. Minden esetre nem ilyen testőrséget várnék az anarch betörés "hőse" mellett.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 52):
This message was last edited by the GM at 15:49, Tue 19 Dec 2023.

Fickó Dawe-re néz, szája széles mosolyra húzódik, majd megszólal:
- Nem emlékszem, hogy meghívtam volna bárkit is ide. Ahogy mondtam zárva vagyunk. Remélem ismered ezt a szót.
Miközben a fentieket mondja jobb kezével egy fényes fémdarabnak látszó vékonyabb tárgyat kotort elő a farzsebéből...

Veszem a bátorságot és előlépek, és bár udvarias hangnemben válaszolok, de igyekszem válaszomba ugyanannyi iróniát sűríteni, mint amennyi tahóságot az övéből érzékelek.

- Nos, amennyiben ön nem Tiamat úr, annyiban alighanem jól emlékszik. Ő viszont igenis ide invitált minket. És mint ahogy társam említette, nem szobát bérelni jöttünk, csupán egy találkozót lebonyolítani. Remélem, ez nem okoz gondot önnek. Amennyiben igen, kérem, hogy erről Tiamat urat is legyen szíves értesíteni, mivel felettébb udvariatlan dolog úgy lefújni egy találkozót, hogy nem tájékoztatja erről az összes érdekelt felet.

Aztán magamban óvatosan felkészülök a védekezésre, mivel gyanítom, hogy ha nem Tiamatnak falaz óvatosságból, és ért egy kicsit is virágnyelven, akkor kihúzom ezzel a szöveggel a gyufát nála.

- Lehet, hogy itt van az említett úr, lehet, hogy nem. Faszt érdekli...
Majd mikor Ozzy előlép a fickó Dawe-ről lassan Ozzy felé fordul, ugyanakkor az idegesítő mosoly változatlanul ott figyel a szája sarkában.
- Aztán te ki a fene vagy pajtás, mer' ha jól látom max. egy kis suttyó lehetsz. És azokban a körökben ahol én mozgok a kis suttyóknak dugó van. Szóval hátraarc és húzzál haza...
A mondandóját kísérve jobb karját lassan, óvatosan az oldala mellé húzza, így már láthatóvá válik a markában szorongatott pillangókés ezüstös villanása. A karját egyelőre az oldala mellett tartja, a kés pengéje csukva van...

Előrelépek, kezemet nyújtva, magam mellett kissé eltartva tartom (cowboy mindjárt-előrántom-a-stukkeremet póz), ujjaimat kissé begörbítem, majd halkan, de tisztán érthetően, fagyos hangon megszólalok, közben igyekszem minél fenyegetőbbnek látszani.

- Meglehetősen botor dolog első pillantásra megítélni valakinek a rangját vagy hatalmát. Úgy gondolom, hogy arra a játékszerre nem lesz szükség. Ha mégis, akkor a dolgok könnyedén kétesélyessé válhatnak. Mit gondol, hármónk ellen mennyi esélye lenne egyedül? Vagy netán az épületben bújkáló társaiban bízik? Higgye el, mindenkinek egyszerűbb és fájdalommentesebb lesz, ha csak simán szól Tiamat úrnak, hogy megérkeztek a látogatói.

A lépcsőn álló személy Ozzy szemébe néz és a fagyos hang hallatára a korábbi idegesítő mosoly lassan lehervad az arcáról. A kezében tartott pengét megfontolt, nyugodt mozdulattal visszateszi a farzsebébe.
Majd a bejárati ajtót kinyitja és lassú mozdulattal félrehúzódik az útból. Ozzyra nézve röviden megjegyzi:
- Nem gond haver, mehetsz. Akit keresel, bent találod.
Amint a fickó félrehúzódik és szabaddá válik az út Jason széles vigyor kíséretében barátilag megpaskolja Ozzy hátát, majd megindul előre a motelba. Az épületbe belépve egy kisebb előtérbe, afféle fogadótérbe juttok. Egy idős személy áll a jobbra lévő recepciós pult mögött. Arcán azok vonásait látjátok, akik tipikusan nem akarnak beleszólni semmibe, és még véletlenül sem akarnak semmi ostobaságot csinálni. Kezével lassan a folyosón túli, további rész felé mutat, de nem mond semmit.
Jason határozottan átlép a következő ajtón és nyomul tovább az épület belsejébe. A következő helység egy lényegesen nagyobb, barátságosan berendezett társalgó. Körasztalok és hozzá passzoló karfás székek láthatók gondos elrendezésben. Szolid fény töri meg a helység sötét atmoszféráját, ami láttatni engedi a testek körvonalait, de az arcok részleteit már nem annyira.
A helységben egyetlen személy körvonalai láthatók. A helység túlfelén, a bejárattal szembeni asztalnál ücsörög kényelmes, kissé hanyag tartásban, pont úgy hogy szemmel tarthassa a belépőket.
A jól megtermett férfialak előtti asztalon egy félig elszívott szivar és egy kalap látható.
Mikor mindhárman beléptek, mély, erős orgánumú hangon megszólal:
- Fáradjatok beljebb urak, már vártam rátok!

Befelé menet még rávillantok egy barátságos, minimális gúnyt tartalmazó mosolyt a késes fickóra:
- Köszönöm, uram. Látja, ugye hogy így, kulturáltan lerendezve a nézeteltérést sokkal egyszerűbb mindenkinek!
Bent előreengedem Jasont és Dawe-t. Tiamattal ők beszélték meg a találkozót, így hagyom őket beszélni. Ha hozzászólni valóm lesz, azt a végére tartogatom, kivéve ha konkrétan kikérik a véleményemet valamiről.

Értem én, hogy Tiamat az utca mocskát próbálja feltakarítani, de az emberei lehetnének egy fokkal kevésbé tahók, gondolom, miközben Ozzy előtt belépek az épületbe.

Maga a hely első ránézésre pont olyan mint a környék. De nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni, de a társalgó hangulata már sokkal jobban illik egy serifhez.  Minden esetre a kalap és a szivar csak erősíti ezt az érzésemet.
-  Köszönjük hogy fogad - Lépek közelebb a magányos alakhoz a félhomályben.

- Szabad? - kérdezem a székekre mutatva mikor odaérünk az asztalához.

Mikor beértek a társalgóba és közelebb léptek, az asztalnál ülő alak lassan felemeli a fejét és arcát Dawe felé fordítja. A helységben uralkodó sötétséggel ádáz küzdelmet folytató tompa fény most kissé megvilágítja a férfi arcát. Markáns, erőteljes, kissé durva vonású arcot láttok, melynek egyik felét egy kimondottan rút, cakkos heg keresztez függőleges irányban. Arcát borosta és dús pofaszakáll borítja, ami így összességében minden csak nem egy megnyerő ábrázat.
Öltözéke alapján – ami egy sötét western csizmából, egy kopott farmerból, egy itt-ott szakadt kockás ingből és egy ovális fémcsatos övből áll – egy texasi rodeós cowboynak tűnik a fickó, amit csak erősít az asztalra rakott kopottas kalap. Fegyvert, bárminemű hasonszőrű eszközt, felszerelést nem láttok a közelében. Az asztalon még egy szivar félig elszívott teste látható egy ócska üveg hamutartóban.

- Nézzétek el nekem Steve okoskodását a bejáratnál; fiatal még és kissé ügybuzgó, az élet majd bölcsességre tanítja. Ha megéri persze…
Elmosolyodik kissé, majd széles kézmozdulattal a másik három szék felé int.
- Foglaljatok helyet és mondjátok, miben segíthetek. A sheriff hivatalt képviselem, szóval ha idevágó ügyben jöttetek, ne tartsátok magatokban.

Akár azt is mondhatnám, soha nem tévedtem ekkorát. De ez nem lenne igaz. Így hogy jobban feltárul elénk Tiamat valódi (???) arca, csak a korábbi érzés keserű utóize marad a kalap és a szivar láttán. Csalódottságomat egy enyhe mosollyal leplezem.

A Steve-re vonatkozó remények hallatán csak széttárom a kezem. Ha van egy kis szerencséje még akár meg is érheti, hogy bölcsebb lesz.

- Köszönjük! - foglalom el az egyik széket.
- Ha nem bánja, rögtön a tárgyra térnék - tartok egy kisebb szünetet. Ha tárgyilagosságom láthatóan nem tetszik neki, akkor futok még néhány kört. Egyébként nagy vonalakban fölvázolom neki jövetelünk okát.

- Arról van szó, hogy az éjjel a társaim szeme láttára raboltak el egy vértestvért- ismétlem el azt amit a telefonban mondtam neki. - Véleményük szerint egy másik káinita lehetett az elkövető.
- Mivel az eset egyikünk területének közvetlen közelében történt szeretnénk végérejárni az ügynek. Viszont nem akarunk az udvar és a serif háta mügött cselekedni.

Úgy vélem bevezetőnek ennyi megteszi. Kissé lazítok az eddig merev tartásomon, majd hozzáteszem - Természetesen tudunk részletekkel szolgálni, amennyiben érdekelnek.

Nem tűnik úgy, hogy a szemben helyet foglaló férfit túlzottam megrázta volna a hír, melyet közöltél vele. Mindössze a szemét húzza kissé össze és a fejét dönti oldalra, majd megszólal:
- Valóban felettébb okos gondolat figyelembe venni az írott és íratlan szabályokat, inkább, mint ostoba módon kapkodni és hülyeségeket csinálni. Namármost úgy látom, hogy komoly emberekkel van dolgom, akik komoly ügyben érkeztek. A nevem John T., de vannak, akik Mr. T néven ismernek, bár ez igazából tökmindegy. A lényeg, hogy értékeljük a bizalmat és a lojalitást ami ide vezette magukat, szóval hogyne érdekelnének a részletek, máskülönben bajosan tudnánk egymáson segíteni.
Kis zörgés, vagy valami ilyesféle zaj hallatszik a bejárat irányából, amire a férfi szeme arrafelé villan, majd pár pillanat múlva újra rátok tekint.
- Szóval van még egy kevéske időnk a takarodóig, azt javaslom rágjuk át a részleteket, mi is történt valójában az Önök háza táján…

Annyira belelkesedtem hogy végre letudhatjuk az ügy ezen részét, és csak most kapok észbe, hogy be se mutatkoztunk. Kissé zavartan pótlom ezt a hiányosságot.
- Elnézést, el is feledkeztem bemutatni a társaimat. Jason Knight, Oswald Blake - mutatok körbe - és Gabrielle Davi.

- Jövetelünk tárgyára térve... ezen az éjszakán a Brooklyne-i Thanatos Klub környékén voltunk épp mindannyian, amikor Mr Knight-ra és ügyfelére támadt egy számunkra ismeretlen alak az utcán. Mi több, nem valami közönséges rajtaütés történt, Mr Berg-et elragadta az a valami…
- A körülmények nem halandóra utalnak, de pontosabb részletekkel Mr Knight tud szolgálni.

- Jason, megtennéd, hogy elmondod amit nekünk is? Nem szeretnék semmi lényegeset kihagyni.

A megszólított Jason arcán széles mosoly jelenik meg, majd lassan bólint és belekezd a mondandójába:
- Igen, persze, mondom a lényeget. A dolog úgy kezdődött, hogy nyélbe akartunk ütni egy kedvezőnek tűnő üzletet a társammal. Tudni kell, hogy egy carshop-ot működtetek Brooklyn-ban, pár utcányira az említett clubtól. Kocsikat újítunk fel, alakítunk át, nem egy bonyolult sztori. A megrendelői kör elég széles, ha valakinek van ötlete és pénze, akkor minden megoldható. A társam, Trixie hozta képbe a megrendelőt, akivel a Thanatosban kellett találkoznom a folyamat végén, megdumálni a részletet, az átadás körülményeit, ilyesmi. Ő volt Berg, a megbízó, egy általunk ismeretlen vértestvér. Korábban én nem találkoztam vele, nem igényelte ezt, én meg nem erőltettem, hiszen az elképzelést, a megrendelést megkaptam, az előleg átjött, ezután a többi ment a maga útján.
Az egyértelmű volt, hogy a fazonnal sürgős a dolog, de ez nem jelentett problémát, hiszen volt egy félbemaradt projektünk korábbról, amit így fel tudtunk használni.
Dolgoztunk, mint az állatok, de a kocsi elkészült időre. Ekkor szerveztük meg a találkozót a Thanatosba, hogy átadjuk a verdát.
Az illetőn rögtön látszott, hogy valami nem oké vele. Zavart volt és eléggé ideges is, folyamatosan siettetett minket. Nem firtattam a dolgot, mivel tudtam, hogy a cucc oké, engem nem zavart, legalább előbb túlleszünk a dolgon.
Szóval hárman indultunk a műhely irányába, ami gyalog alig több, mint 10 perc, ha jól kilépünk. Odaértünk, kiálltam a Barracudával, már csak a próbakör volt hátra, amihez mindig ragaszkodom, elvégre élesben is el kell magyarázni ezt-azt. Berg beült a kormány mögé indított és akkor végre engedett a karótnyelt stílusa, szerintem kezdte élvezni az éjszakát.
Indultunk, gázt adott, majd következő pillanatban a kocsi a magasba emelkedett és átfordulva az aszfaltba csapódott. Alig tudtam kimászni a roncsból és épp időben rángattam ki a faszit is, aki teljesen ki volt ütve. Odébb húztam a tagot, majd szembenéztem a támadóval.
Nem emlékszem pontosan minden részletre – próbáltam nem engedni a tombolásnak – de szerintem egy sötét alakot, vagy árnyat láttam, aki csápokat eregetett magából és Berg felé közeledett. Akcióba lendültem és átszúrtam az egyik csápot, komoly, jól betámasztott szúrás volt. A másik csáp felnyalábolta a tehetetlen fazont, majd az egész jelenés visszavonult.
Minden gyorsan történt, jól megszervezett rajtaütés volt, az kurvaisten.
Ezután Trixie tanácsára Ozzyhoz fordultunk, aki, mint a közösség tájékozott tagja talán tud javasolni valami megfontolt lépést, hogy hogyan tovább.
Jason ekkor Ozzy felé fordítja a fejét és bólint a folytatásért…

Biccentek és Tiamat felé fordulva hivatalos, de tisztelettudó hangon, mintha csak a felettesemnek tennék jelentést, beszélni kezdek.

- Ami engem illet, én történetesen a Thanatos Klubban tartózkodtam, Mr. Davival volt egy magánjellegű üzleti megbeszélésem. Szemtanúja voltam Mr. Knight és Ms. Trixi, valamint a megbízójuk, Mr. Berg Roseboom távozásának. Zárójelben jegyzem meg, hogy ő a volt Herceg egyik érdekeltségét, egy biztonyágtechnikai céget vezetett, de nem tartozott Mr. West udvartartásához. Mr. Knight volt olyan kedves és figyelmeztetett is, hogy egy homályos alak, aki valószínűleg nem csak a fényviszonyoknak köszönhetően volt nehezen kivehető, figyelt minket, de aztán szem elől veszítette az illetőt. Mr. Davi és én kibéreltük a Thanatos Klub külön szobáját a beszélgetésünkhöz, amelyet le is bonyolítottunk odabent. Amikor kijöttünk akkor érkezett vissza Mr. Knight, akivel kiegészülve ismét bevonultunk a különszobába. Ott Mr. Knight ismertette velünk a történteket, illetve felvázoltuk a lehetséges lépéseinket. Ez alapján indultunk el abba az irányba, hogy elmentünk a Webster Hallba azzal a tervvel, hogy jelentjük az esetet Ms. Duartének. Ott azonban csak Mr. Winters-t találtuk, aki viszont önhöz irányított minket és megadta az ön elérhetőségét. Ezután Mr. Davi telefonált önnek, a többit pedig innentől ön is ismeri. Röviden ennyiben tudom összefoglalni az éjszaka eddigi eseményeit azok alapján az információk alapján, amiről tudomásom van.

Amint Ozzy elhallgat, Jason szinte azonnal folytatja a beszámolót:
- Ahogy mondtam én nem ismertem ezt a Roseboom-ot, sosem láttam korábban, semmilyen kapcsolatom nem volt vele. Most visszagondolva elég furcsa, hogy egy ilyen konzervatív fazon egy erősen tuningolt verdát rendel. Persze láttunk már ilyet, de akkor is furcsa. Nem illik hozzá. Egy biztos, a faszit zavarta valami, lehet, hogy követték, vagy megfigyelték?
Viszont az is felmerült bennem, hogy a kocsi csak álca volt és velem akart kapcsolatba lépni, de akkor minek ez a körülményes mese az autóval, és miért pont én, amikor mostanság nemigen voltam aktív az éjszakai társadalomban? Miért nem fordult a hivatalos emberekhez, akik tudtak volna segíteni neki? Vagy annyira nem bízott senkiben, hogy olyan valakit keresett, aki nem tartozik senkihez?

- Ja és a másik dolog, azt a területet, ahol történt a cirkusz az öreg herceg nekem adta. Kibaszottul idegesítő érzés, hogy van egy zsebkendőnyi területed és ott is inzultálnak. Egy okos ember nekem azt mondta régen, hogy az az ügy van elvégezve, aminek magad jársz utána. Namármost ha ehhez az kell, hogy reaktiváljam magam, megteszem, de szerencsére, ez a két úr segített, hogy gondoljuk át a lépéseket…

Jason arcvonásain már nyoma sincs a korábbi kedélyességnek, vagy a rá jellemző megnyerő mosolynak. Ozzy és Dawe felé pillant:
- Sorry urak, hogy belerángattalak benneteket ebbe a cifra sztoriba...

Mintha most jutna eszébe, Jason újra megszólal:
- Ja és ne feledjük, hogy Trixie azért nincs itt, mert megkértem, hogy elevenítse fel és nézzen utána a Berggel kapcsolatos infóinak. Remélhetőleg talál majd valamit, ami használható lesz.

Azután aggodalmas arccal félrenéz pár pillanat erejéig:
- Nagyon remélem, hogy nem került nagyobb zűrzavarba és nem a sötét barátunk csápjai közé löktem ezzel.

Mikor mindenki elhallgat Tiamat lassan maga elé emeli mindkét kezét, összevonja a szemöldökét és egy kis torokköszörülés után, karcos, mély hangon megszólal:
- Jól tették, hogy ide jöttek és beszámoltak a történtekről. Egyértelműen az a véleményem, hogy jól intézték az ügyet. Könnyű ilyen helyzetben kapkodni és meggondolatlanul cselekedni. Abból csak a baj és a zűrzavar van.
Hmm…Kényes ügy, és ami első nekifutásra igencsak zavaró az a támadó személye. Az akció leírás alapján itt egy felettébb tapasztalt „rendbontóval” van dolgunk, aki igen tudatosan intézte azt amiért érkezett, nem bonyolódott felesleges küzdelembe, csak azt csinálta, amit eltervezett. Minden bizonnyal Mr. Roseboom-ért jött, elragadta és már távozott is. Ez fegyelmezett, nagyon tudatos gondolkodásra, cselekvésre vall. Nem zökkentette ki a nyugalmából az, hogy sebet ejtettek rajta, akkor is csak azt tette, amiért érkezett. Az pozitív, hogy nem ön volt a célpont Mr. Knight, tehát emiatt nem kellene aggódnia, viszont ön és társa szemtanúk egy kényes ügyben, tehát emiatt viszont óvatosnak kell lenniük.
Alaposan figyeljük az utcák rendjét, de ilyen jelenségre hosszú évek óta nem volt példa, nem emlékszem ilyen eseményre.
Én azt gondolom – de persze ez csak első benyomás – Mr. Roseboom személye lehet a kulcs ebben a történetben. Úgy rémlik én találkoztam vele valamikor régebben, pár éve talán, úgy emlékszem egyszer beszéltem is vele, de az ismeretség nagyon felületes és szinte alig emlékszem a részletekre. De természetesen utánanézünk az említett úr személyének.
Dawe és Ozzy felé fordulva kérdezi:
- Önök esetleg ismerték Mr. Berg Roseboom-ot korábbról, vagy van/volt valamiféle kapcsolatuk vele, akár üzleti, akár privát?

Sajnálkozón széttárom a kezemet.

- Sajnálom, de nem. Tudtam a létezéséről, az Elíziumban olykor összefutottunk, de az illendőség udvarias semmiségein kívül nem igazán beszéltünk egymással. Ami a támadást, illetve emberrablást (pontosabban Vértestvérrablást) illeti, nem tartom száz százalékban biztosnak, hogy Mr. Roseboom megszerzése volt a cél. Egy volt Herceg volt alárendeltjének nyílt, tanúk előtti, vámpírképességekkel való elrablásának lehetett akár erődemonstráció, akár figyelmeztetés, de akár szándékos maszkabáltörés is, hogy megossza rendet és a halandók előtti (ujjakkal mutatott macskaköröm) "láthatatlanságunkat" fenntartók figyelmét és erőforrásait. Valószínűnek tartom, hogy a "Ki?" és a "Miért?" kérdések szorosan összefüggenek egymással, ha az egyik kérdésre megtaláljuk a választ, akkor a másikra sem lesz messze. A krédés már csak az, hogy merre induljunk a megfelelő válaszok után.

Az asztal túlfelén ülő férfi elgondolkodva félrebillenti a fejét, majd kissé hitetlenkedő arccal összehúzza a szemét.
- Érdekes okfejtés, de elfelejt pár dolgot:
Az imént azt mondta, hogy csak felületesen ismerte Mr. Berget, alig beszélt vele pár szót, de azt viszont készpénznek veszi, hogy a herceg alárendeltje volt. Van erre bizonyíték jelen pillanatban? Nem hiszem...
Ez a személy lehetett bárki. Erről az illetőről az eddig elmondottak alapján tipikusan a radar alatt tevékenykedő személy képe rajzolódik ki. Jelen van, de alig látható, körünkben van, de alig érzékelhető. Senkinek nem akad meg rajta a szeme, mindenki figyelmét elkerüli. És szerintem pont ezért figyelemreméltó személyiség. Pont ezért kellene róla minél többet megtudnunk. Persze lehet, hogy ezzel már kissé elkéstünk, és az is lehet, hogy kissé túlkombinálom, de hátha találunk valamit róla, ami segít kideríteni a részleteket és ezzel utalok az utolsó mondatára is, nevezetesen, hogy véleményem szerint több szálon, vonalon kellene indítani a nyomozást, kutakodást.

- A másik dolog, a szándékos maszkabáltörés, ahogy Ön mondja. Gondolja, hogy egy potens, kétségkívül jelentős hatalommal rendelkező káinita úgy "töri" a maszkabál intézményét, hogy egy eldugott sikátorban csupán két vértestvér előtt végrehajt egy pár pillanatig tartó rajtaütést? Halandók világából ki láthatta ezt? Van bizonyíték, felvétel, tanú, hogy történt bármi is? Egy elszenesedett kocsi roncsán kívül semmi. Ha a csápos rendbontó helyébe képzeli magát maga így leplezné le a világunkat?

- Nem hiszek az erődemonstráció elméletben sem. Az igaz, hogy az elmondottak alapján a csápos barátunknak megvan a tudása, hogy fitogtassa az erejét, de ha valóban ezt akarta volna tenni, akkor szerintem Ms. Trixie vagy Mr. Knight már nem lenne a körünkben.

Eközben a férfi maga elé emeli mindkét kezét.
- Ne értse félre, nem akarom kioktatni és nem akarom bizonygatni a fene nagy tudásomat sem, mindössze az elmondottakat végiggondolva, illetve a tapasztalataimat beleszőve nekem nemigazán áll össze a dolog...

- Viszont a Ki? és a Miért? kérdések összefüggésével egyetértek. Ezekre kell választ találnunk...

Végre kezd összeállni a kép most, hogy részleteiben is meg ismerhettem Jason történetét. Mondjuk lehet szerencsésebb lett volna ha korábban kiderül az elrabolt ügyfél teljes neve...
Mi a fenét keresett it a vén kurafi?

- Én ismertem némileg Mr Rosebloom-ot - csatlakozok a beszélgetéshez. - Üzleti kapcsolatban álltunk.


- Azt furcsálom, hogy ha tisztában volt a rá leselkedő veszélyre akkor miért ment el személyesen átvenni a járgányt. - Enyhén elmosolyodom. - De ezek szerint igazán jól hírneve lehet Mr Knight munkáinak.

- Véleményem szerint maga az emberrablás teljesen bele is illhet Berg hátterébe...
- Az előzo herceg embere volt, így akár nem kevés érzékeny információ lehetett a birtokában.
- Ezen túl pedig egy biztonságtechnikai céget vezetett - végighordozom tekintetem a többieken -, talán nem kell kifejtenem, hogy ez milyen tudással járhat együtt.

- De vajon kinek állna érdekében megszerezni egy ilyen információforrást? És ki lehetett az elkövető?
Az első kérdés esetében hajlamos vagyok azt gondolni, hogy egy helyi erő állhat a háttérben. Ez az egész nem vall a Sabbatra, ők sokkal véresebbek. Viszont az konkrét elkövetőt illetően az árnyékok mesterei, a Lassombrák, igen is előhelyen szerepelnek a listámon.
Mindes esetre ezeket a gondolataimat még nem osztom meg a jelenlévőkkel, mert nem szeretném ha a sherif tmasza mondjuk magára venné a célzást. Főleg ha benne van a dologban...

- Megannyi kérdés, sok ismeretlen részlet, aminek utána kell járni- összegzi Tiamat az elmondottakat.
- Ez azt jelenti, hogy Ön - néz Dave-re - ismeri a célszemélyt, tehát talán van egy újabb szál, amin végigjárva megkaphatják a válaszaikat.
Hátra dőlve a széken, kitárva két kezét megropogtatja vén csontjait, majd kedélyes arccal végignéz a kis csapaton.
- Tehát én az alábbiakat javaslom: a hivatalos csatornákon én érdeklődöm a célszemély után, csak van valaki a befolyásosabb körökben, aki ismeri őt, netán a közvetlen ismerőse. Megpróbálom nagyon diszkréten intézni ezt, őszintén szólva már van is ötletem, hogy kihez forduljak.
Ami Önöket illeti javaslom próbálják feleleveníteni a régi dolgokat, hogyan, milyen ügyben találkoztak az illetővel, minden részlet számít. És ne feledjük hátha Miss Trixie is talált használható információkat. De mindenekelőtt legyenek óvatosak, nem szabad lebecsülni a támadót. A magam részéről jelentkezni fogok, amint van olyan hírem, ami előremozdíthatja a nyomozást. Ha segítségre, netán tanácsra van szükségük, ne habozzanak, keressenek! Ismerik az elérhetőségemet, szóval hajrá!
Ezután egyértelműen az látszik rajta, mint aki úgy gondolja, hogy mindent megbeszélt és további szócséplésnek nincs nagy értelme.

Miközben emberetek a mondandója végére ér a recepciónál látott vékony, alacsony kopasz férfi lassan, megfontoltan odamegy a szemben ülő férfihez és valamit a fülébe súg. A kis emberke viselkedésén a korábban látott alázat és a nem kevés félelem jelei láthatók. Emberetek bólint egyet az üzenet nyugtázásaként, majd a fejével int a recepciósnak, hogy húzzon el.
- Nos, uraim nekem sajna mennem kell, de javaslom tartsuk magunkat az imént megbeszéltekhez. Az én elérhetőségemet ismerik, ugyanakkor én tudom Mr. Knight számát. Szóval bármi új infó van, keressük egymást. És mégegyszer, legyenek óvatosak!
Ezután távozik a helységből, majd titeket sem marasztalnak tovább, amúgyis közeledik az éjszaka vége, itt az idő a jólmegérdemelt pihenésre. Meg a történtek átgondolására.
Jason kifelé menet közli, hogy neki nem gond, elvisz titeket a Thanatoshoz, vagy máshová, rajtatok múlik.