Winters kimérten bólint Dawe szavaira.
- Azt hiszem értem. Tartok tőle, hogy bármennyire is szeretnék segíteni ebben, jelen helyzetben nem biztos, hogy tudok. Miss Duarte nincs itt jelenleg, és pontosan nem is tudom megmondani, hogy jelenleg hol kereshető. Feltételezem, hogy a mindennapi ügyeit intézi valahol a városunkban. Biztos tudják, illetve tapasztalják, hogy napjainkban a közösségünk komoly kihívásokkal néz szembe, mindennaposok a zavaró események, aggasztó hírek. Megértik ugye, de bizonyos protokoll szabályokat nekem is követnem kell.

Elgondolkodva néz maga elő pár pillanatra, majd hozzáteszi:
- De mivel gondolom, hogy nagy fontosságú ügyről van szó, ha megengednek pár percet, hogy 1-2 telefont intézzek, talán mégis tudok majd hasznos instrukcióval szolgálni. Hmmm…Esetleg tudják pontosítani, vagy némileg részletezni, hogy milyen fajsúlyú, milyen összetettségű ügyről van szó?

Megértően bólintok a finom elutatsítás hallatán. Ezt jól benéztük, pedig triviálisnak tűnt, hogy a sherif itt is megfordul majd az éjjel.

- Lekötelezne segítségével. Mint említettem az ügy igen kínos és ha a főszolgabíró is elérhető akkor nem zavarnám az üggyel a herceget. - Kissé fokozom a feszültséget. Charles érezheti, hogy nem vacakolni akarunk.
- Társamat és egy másik vértestvért megtámadta -, vágok a közepébe. - feltehetően, egy fajtánkbeli. - Részletekbe szándékosan nem bocsátkozom.
Két lélegzetvételnyi hatásszünetet tartok. Majd folytatom.
- Mivel az incidens társam vadászterületén történt, kezünkbe vesszük az ügyet. - Újabb rövid szünet. - A protokolt betartva, viszont jelezni szerettük volna az eseményt.

Figyelem a komornyik reakcióit. Halandó létére sokkal nehezebben leplezheti érzelmeit mint a mi fajtánk.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 24):

Figyelve a komornyik reakcióit, az ügy komolyságának kibontásakor az arcvonásain valóban észlelhető némi változás. (Dobjatok Észlelés + empátiát, célszám: 5)
- Akkor pár pillanatot kérek Uraim és rögvest visszatérek.

Winters lassan, kimért mozdulatok közepette feláll az asztaltól és a telefonját a zakója belső zsebéből elővéve távozik az egyik ajtón...

Amikor Dawe pár részletet felvillant az ügy komolyságáról, Winters arcán kis időre őszinte meglepődés látszik. Bár a korábbi kimért viselkedése nem változik, de a hallottak hatására láthatóan sokkal konstruktívabb, együttműködőbb lett.
A feszült, már-már kínos várakozás nem tart soká, nem több, mint 5-6 perc múlva újra nyílik az ajtó...

... és Winters visszatér a helységbe. Arcán mintha csöppnyi fontoskodó elégedettség látszódna.

- Jó híreim vannak Urak, úgy néz ki mégis van segítség, ráadásul azonnal két opciót is tudok ajánlani.
Miss Duartét nem tudtam ugyan elérni, de a mondhatni jobbkezét a Tiamat nevű úr elérhetőségét sikerült megszereznem. Ő minden bizonnyal össze tudja Önöket kötni a Sheriffel és onnantól Önöké a pálya. - mondja a komornyik, ezután letesz egy névjegy nagyságú papírt az asztalra és lassan átcsúsztatja hozzátok.

A második lehetőség, de mondjuk inkább ötletnek, véleményem szerint még komolyabb alternatíva, még merészebb vállalás.
Jól ismerem az elíziumi Udvarmester vezető intézőjét, akivel - ha én közvetítek - biztos tudnak szót váltani, és rajta keresztül talán lesz lehetőségük magával Sir Isaac Sinclair úrral is egyeztetni. Őt amúgy is úgy ismerik, mint a kényes ügyek szakértőjét, ráadásul mindig nagy pártfogója volt a talpraesett személyek előmenetelének. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy Sir Isaac úr időbeosztása rendkívül szoros, őt magát, hogy úgy mondjam bagatell ügy miatt keresni nagy dőreség lenne. – átadva a fontos, lényeges információkat Winters még hozzáteszi:

- Azt hiszem ennyit tudtam segíteni így nagy sietve. Kérem nézzék el, hogy ez esetben be kellett érniük szerény személyemmel, de a mai éjszakán ahogy látták, nem tartunk hivatalos eseményt.
Amennyiben még lenne kérdésük állok rendelkezésükre…

Csupa jó hír. Nem egy, de rögtön két lehetőség is az ölünkbe pottyant.
- Köszönjük a segítséget -, veszem el a felénk csúsztatott névjegykártyát. - Igazán nagylelkű a fölajánlása. Viszont kérem engedje meg, hogy megvitassuk a fejleményeket mielőtt választ adunk.
- A közösségi tér talán megfelelőbb erre. Nem akarjuk feltartani.

Az órámra nézek. A sherif értesítése még simán bele kell hogy férjen az éjszakába. Viszont kétlem, hogy elérnénk ma ezt a Sinclairt.

- Én örülök, hogy segíthetek, Mr. Davi. Mutatom az utat, hogy hol tudják megbeszélni a megbeszélnivalót.
Egy oldalajtón átmentek, majd jobbra fordulva egy ajtót mutat. Az ajtón belépve egy kényelmes kis szobába, afféle kisebb irodába juttok. Egy asztal uralja a teret, mely körül 4 szék van. Kényelmesen el lehet helyezkedni az asztal körül. Ízléses berendezések, de semmi flanc. Valószínűsíthetően privát megbeszélések színtere lehet a szoba.
- Legyenek nyugodtak az Urak, itt nem fogják Önöket zavarni. Az előcsarnokban leszek, ha szükségük lenne rám. - Winters becsukja az ajtót. Hárman maradtatok a szobában.

Ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó, egy szusszanással kiengedem a bent tartott levegőt - még jó, hogy már nincs rá szükségem, ennyi ideig szó szerint lélegzet-visszatartva figyelni és vágni a fapofát emberi szemmel végzetes vállalkozás lenne -, és hagyom, hogy arcomra kiüljön a megkönnyebbült vigyor. Aztán visszaveszem a komolyságomat és Dawe-hez fordulok.

- Engedelmeddel kifejteném a véleményemet a lehetőségeinkről. Úgy gondolom, hogy bár Sinclair úr segítsége hatékonyabb lenne, de mivel konkrét adatokkal, tényekkel, amikkel meg lehetne őt győzni, hogy segítsen, még meglehetősen szűkös repertoárunk van, ami kétlem, hogy elegendő lenne a jóindulata és támogatása elnyeréséhez. Így az esélyek Tiamat úr mellett szólnak. Szerintem elsőként őt keressük meg. Amennyiben eszkalálódik a helyzet vagy újabb információkat sikerül összegyűjteni, magát Sinclair urat is megkereshetjük, de érzésem szerint egyelőre többet ártanánk magunknak, mint használnánk, ha először őhozzá fordulnánk. Amennyire tudom, ő azoknak az ügyét szereti felkarolni, akik valamilyen szinten már bizonyították rátermettségüket. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján bár maga a támadás ténye lehet, hogy nem lenne számára bagatell ügy, de úgy gondolom, hogy amennyiben ránk áldoz valamennyit az idejéből, az esetben többet vár el tőlünk, mint hogy a "szoknyája mögé bújjúnk, hogy 'jaj, valami csúnya vámpír bántani akar minket'." Ennél több konkrétumra van szükségünk ahhoz, hogy meggyőzzük.

Jason két kezét a tarkóján tartva hátra dőlve egyensúlyoz a székén, majd mikor Ozzy befejezi a mondandóját előrebillenti székét és Ozzy-t utánozva Dawe felé fordul, majd megköszörüli a torkát:
- Engedelmeddel kifejteném a véleményemet a lehetőségeinkről. Egyetértek Ozzyval hogy Sinclair segítsége hasznos lehet, de azzal nem értek egyet, hogy a gatyánkba fossunk egy áporodott szagú vén faszi hírétől. Milyen egyéb bizonyíték kell még, hogy higgyen nekünk? Lekarózva vigyenek hozzá, hogy lássa komoly az ügy? Nem akarok okoskodni, csak azt akarom mondani ne lökjük el azonnal a segítséget nyújtó kezet.
De való igaz, ha már ide eljöttünk, vigyük végig a protokoll által megszabott utat és keressük meg először a Sheriffet.

Egy biccentéssel köszönöm meg Whinters segítségét mielőtt kilép az ajtón.

Ösztönösen előveszem a kubai szivart a mellényzsebemből és járkálás közben azzal matatok. Miközben két társam előadja gondolatait gondolataim ide oda cikáznak hasonlóan hozzám. Mire Jason is befejezi sikerül lenyugodnom. A szivarral még mindig a kezemben leülök velük szemben. - Bocsátsatok meg az iméntiért.

- Egyetértek veletek -, kezdem. - Jelentenünk kell a sherifnek. És biztos vagyok benne, hogy Sinclair is tud majd nekünk segíteni. Viszont a függetlenségünket nem áldoznám fel már most.
Végre elrakom a banánlevélbe csomagolt dohányt.
- Mit gondoltok?

Mindkét kezemet védekezően felemelem, úgy válaszolok.

- Egy szóval nem mondtam, hogy félnünk kéne Sinclair úrtól vagy hogy ne használjuk ki a segítségét. Sőt egyelőre úgy fest, hogy a tudása és kapcsolata miatt az egyik legerősebb ütőkártyánk lehet a városért folyó játszmában. Éppen ezért azt javaslom, hogy még ne játsszuk ki. Egyelőre tényleg tartsuk be a hivatali sorrendet, illetve próbáljunk a saját erőforrásainkból eredményeket elérni. Például azzal, hogy amíg kapcsolatba lépünk - a névjegykártya alapján gondolom telefonon keresztül - Tiamat úrral, addig elindulhatunk a vakondemberekhez is, és tőlük is begyűjthetünk némi információt.

Jason elmosolyodik, megvillantva hófehér fogait.
- Egyetértek, örülök, hogy egy irányba gondolkodunk. Szerintem is a mai éjjel még sanszos megtenni a hivatalos bejelentést. A többit meg majd megbeszéljük holnap. Hívd légyszi a csávót Dawe, aztán menjünk. Go on!
This message was last edited by the GM at 19:10, Wed 11 Oct 2023.

- Renden - bólintok, majd a zakóm másik oldali zsebéből előszedem a telefonom és tárcsázom a papírra írt számot.

Amennyiben a túloldaln felveszi valaki, terveim szerint bemutatkozom és Charles Wintersre hivatkozva Maria Duarte után érdeklődöm. A telefont persze kihangosítom, hogy a többiek is hallhassák miről van szó.

A telefon kicseng, majd egy erőteljes, meglehetősen nyers férfihang válaszol a vonal túlsó végéről. Az erős háttérzajból kivehető, hogy az illető felettébb zajos helyen tartózkodik. Hangosabban kell beszélned. Amikor elmondod neki ki vagy és ki adta a tippet a híváshoz, egyértelműen barátságosabbá válik a hangja és valószínűleg jobban is figyel rád, mivel kis idő elteltével a háttérzaj megszűnik, így minden sokkal érthetőbb a telefonban. Közli, hogy hívásoddal célba értél, ő Tiamat a Sheriff egyik segítője.
A rövid kötelező körök megfutása után embered – aki hallhatóan nem a hosszas beszéd, a semmirevaló szócséplés híve – felszólít, hogy mondd el tulajdonképpen miért is keresed, miről van szó…

Amikor kapcsol a vonal, kissé el kell emelnem a telefont a fülemtől a hirtlen zaj miatt. De aztán egész jól alakul a beszélgetés.

- Arról van szó - térek a tárgyra -, hogy az éjjel a társaim szeme láttára raboltak el egy vértestvért. Véleményük szerint egy másik káinita lehetett az elkövető.
Hagyok pár ásodpercnyi szünetet, hogy ülepedjen az információ.
- A törvények alapján kötelesek vagyunk ezt jelenteni a sherifnek. - biggyesztem még oda a nyilvánvalót, majd várom a választ. Hátradőlök székemben és kérdőn a többiekre nézek.
This message was last edited by the player at 21:37, Sun 15 Oct 2023.

Mikor Dawe befejezi a mondatát, onnantól egy pár másodpercnyi hatásszünet következik, majd a vonal túlsó végéről az illető csak annyit mond:
- Rendben. Várlak a társaiddal együtt még a mai éjjel. Helyszín a Kramer motel, Brooklyn.
Miután a beszélgetés befejeződött, Jason feláll a székből és kinyújtóztatva a tagjait csak annyit mond:
- Szerintem induljunk, ne várjuk meg a hajnalt…

- Köszönöm, ott leszünk. - válaszolom, majd Tiamat bontja a vonalat.


- Támogatom az ötletet - de még mielőtt felállnék, Ozzy-ra nézek. Hátha neki még eszébe jutott valami amit itt kéne megbeszélnünk, illetve elintéznünk.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 42):

Ülő helyzetemből felállok és színpadiasan leporolgatom magamat.

- Úgy fest, a vakondemberekkel való találkozás várhat. Első a protokoll - teszem hozzá félmosollyal, ami hagy némi gyanút arra, hogy az utolsó mondatban lehet egy - nem is olyan - kevés irónia. - Részemről mehetünk. Ha kérhetem, Briannát is vigyük magunkkal a találkozó helyszínéig, a saját kocsiján követ bennünket. Nem tartozik a fajtánkhoz, de megbízható, jó képességű társ tud lenni, és ha esetleg valami oknál fogva szét kell válnunk, jól jöhet plusz egy jármű és sofőr.

- Inkább ez, minthogy aztán ránk húzzák a vizes lepedőt... - jegyzem meg, majd csatlakozom Ozzy-hoz. - És nincs kifogásom a ... társad ellen sem.

Jason is feltápászkodik az asztaltól, megfeszíti tagjait, mintha elgémberedtek volna a rövidke ücsörgés alatt. Vastag izomkötegek feszülnek és mozognak a sötétbarna bőre alatt, élsportolók esetében látni ilyen jellegű fizikai testfelépítést. Felnyalábolja a gondosan lerakott kabátját a szomszédos székről, majd felétek fordul:
- Azt hiszem tudom merre van az említett motel, ha jól kilépünk ott vagyunk egy félóra alatt.

A szobát elhagyva visszatértek az előcsarnokba. Winters az asztalnál ül, udvariasan rátok várva. Érdeklődve, és kissé meglepett arccal figyeli a falon függő festménysorozat 3. darabját. Ám amikor megjelentek, azonnal feláll és jó házigazda módjára kérdően néz Dawe-re.
-Mr Davi? Uraim?

- Köszönjük a segítségét Charles, ma Tiamat úrral találkozunk - avatom be a komornyikor a tervbe -, de ha lesz már valami kéézelfogható nyomunk elképzelhető, hogy újabb segítséget kérnénk öntől, hogy Sir Isaac Sinclair elé járulhassunk.

Miután elbúcsúzunk alkalmi házigazdánktól, Ozzy járgányával, kiegészülve Briannával a brooklyni Kramer motel felé vesszük az irányt.

Winters egyetértően bólint, majd kiismerhetetlen arccal hozzáteszi:
- Természetesen állok rendelkezésre Uraim a jövőben is. Ha a szükség úgy hozza, kérem keressen bátran Mr. Davi, ahogy említettem korábban, van kapcsolatunk Sir Isaac kíséretéhez. Esetében a protokolláris szabályok tiszteletben tartása kiemelten fontos, környezetéhez előzetes egyeztetés, bejelentkezés nélkül szinte lehetetlen közel kerülni. Kérem ezt ne feledjék!

Egyenes háttal, tiszteletteljes tartásban állva lassan kinyújtja bal kezét a kijárat felé, majd megjegyzi:
- Uraim, sok sikert kívánok a vállalkozásukhoz!

A kijárat irányába tartotok, mikor a komornyik irányából halk, udvarias köhintést hallotok. Odafordulva, látjátok, hogy Winters ugyanabban a pozícióban áll, mindössze a fejét hajtja kissé oldalra, majd udvarias mosoly kíséretében az alábbit mondja, a korábbiaknál talán kicsit halkabban, mégis jól érthetően:
- Mr. Davi, mentoromat voltam bátor értesíteni a ma esti látogatásukról, megérti ugye, de bizonyos szabályokat nekem is követnem kell. Gondolom ez nincs ellenükre.

Az épületet azon az oldalsó ajtón hagyjátok el, ahol betértetek pár fertályórával korábban.
Az éjszaka olyan nyugodt, mint amikor az Elíziumhoz érkeztetek, mindössze a kocsik irányából hallotok hangokat, kedélyes beszélgetést.
Srácok egy csoportja tartja szóval Briannát, aki a bordó színű Camaro-jának támaszkodva hallgatja a szövegelést. Négyen vannak a fiatalok és mind megannyi kanos kandúr úgy lebzselnek a nő körül. Egyikük éppen vidám csattanóval, teátrális mozdulatokkal kísérve befejez egy sztorit, mely eléri a kívánt hatást, Brianna hosszan, hangosan felnevet...

Brianna amint meglát benneteket közeledni azonnal komolyra veszi a figurát és szól a srácoknak, hogy lépjenek le. Valamennyien megteszik ezt, kivéve egy szőke, fényesre zselézett hajú csávót, aki láthatóan nem akar távozni. Próbál keménynek mutatkozni, de a kis csapat közeledésekor a bátorsága láthatóan elolvad, majd kényszeredett vigyorgás közepette végül szótlanul eloldalog.
Autóba szálltok – hárman Jason kocsijába, ahogy korábban, Brianna a sajátjába - és indultok az éjszaka utolsó tervezett helyszínére. Jason láthatólag ismeri az utat, mert felesleges kitérők nélkül vezeti a járgányt a motel felé. Magatok mögött hagyjátok a fénylő Manhattan felkapott részeit, hogy újra Brooklyn, illetve annak peremrészét képező motel, szállók, kaszinók kerülete felé induljatok.

A forgalom szinte nulla, semmi szokatlant nem láttok, Jason ugyan belepillant párszor a visszapillantóba, de nem látszik rajta, hogy észrevett volna valamit. Egy cirka 20 perces utazás után végül bekanyarodtok a Kramer motel parkolójába.
Az épület egy földszint plusz emelet jellegű sorházra hajaz, lehet vagy 7-8 lakás, vagy szoba is az emeleti részen. A földszinten a recepciós rész helységeiben világosságot láttok, a bejárat felett neonfénnyel vibrál a Kramer motel felirat. A parkolóban 8-10 kocsi látható, az emeleti szobákban jellemzően sötét van. Ahogy körülnéztek, lélek egy szál sem, zajt is csak a néha-néha elsuhanó autók, kamionok hangja adja.
Jason a bejáratra mutat, majd megjegyzi:
- Itt vagyunk…