Lassan kivonultok a Thanatos klub külön terméből, majd magából a klubból is. Trixie biztató bólintással köszön el tőletek - szemében a szokásos vidámságot némi aggodalom árnyalja - majd eltűnik a bejárathoz közeli egyik sarkon.
Éppen elmúlt éjfél, mikor a felhős égből csendes, gyenge eső kezd esni a koratavaszi brooklyni éjszakában. A klub környékén van némi jövés-menés, de különösebben senki nem foglalkozik veletek, mikor meglátjátok Jasont, amint egy ütött-kopott járgánnyal befordul a közeli keresztutcából. A vas egy masszív, átalakított Chevy terepjáró lehet a 80-as évekből. Jason kiszáll, majd int felétek, hogy itt az idő indulni. Ahogy mozog, a bőrkabátja alól egy ütő, vágó, vagy talán szúró szerszám markolata villan meg.

Beszálltok és az erőteljes motor duruzsolása nem hagy kétséget bennetek, hogy a látszat itt is csalt, a járgány csak első ránézésre tűnt ótvarnak. A kényelmes tempó közben lassan magatok mögött hagyjátok az ismerős utcákat, környéket, hogy a forgalmasabb, fényesebb, előkelőbb manhattani városrészbe érkezzetek. A vértestvérek körében nem titok, hogy a Kamarilla egyes helyi nagyjainak, a táplálkozási piramis csúcsán pöffeszkedő ragadozóknak fészke valahol errefelé található.
Mikor átértek a két kerületet összekötő hídon tűnik fel, hogy Jason rövid idő alatt az indokoltnál többször is a visszapillantó tükörbe néz...

Na, ezt is megtárgyaltuk! - jegyzem meg magamban. Majd a többiekkel együtt elhagyom a VIP szobát. Kifelé menet megköszönöm Lil-nek a vendéglátást.
Épp azon gondolkozom, hogy akkor most elmegyek a kocsimért amikor feltűnik Jason az ezer éves járgánnyal.
- Ezt meg honnan szerezted? - csúszik ki a számon a méltatlankodás kocsi láttán, csak hogy beszállva meglepődjek a kontraszton. Remélem nem sértődik meg alkalmi sofőrünk.

A motor kellemes zúgása és a kocsi finom rázkódása épp kezd elzsibbasztani ahogy beérünk a város fényesebbik felébe. Nyugalmamat Jason furcsa viselkedése zavarja meg, ahogy a csakhogynem kihalt utcán újra és újra hátra pillant.
Amikor összetalálkozik tekintetünk a visszapillantó tűkörben megkérdezem, - Valami baj van?

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 2):

- Látom van szemed a különlegességhez. - szeretettel simít végig a műszerfal tetején - Igen, mióta az eszemet tudom akartam egy megbízható verdát és ez többször húzott már ki olyan helyzetekből amikor senkinek nem volt kedve nevetni. Nem is értem, hogy azok az okos balfaszok minek erőltetik a német meg japán import szarokat, amikor mi csináljuk a legjobb vasakat. Amerika az amerikaiaké, jól mondom, nemigaz?

Amikor észreveszed a pillantását ennyit mond:
- Farkunk nőtt, fekete, Ford márkájú brooklyni farok. Ahogy átértünk a hídon már nem látom, talán csak a rossz beidegződés. Egyébként ebben a nyüzsgő, fénylő picsavárosban - mutat kezével a manhattani környékre - nem is tudnánk lehagyni, bármilyen jól húz is a verda. Tegyünk pár kanyart hátha látunk valamit, vagy döcögjünk tovább?

Jason még annyit hozzátesz:
- Egyébként jó lenne megdumálni, hogy a fejesekkel való egyeztetésen ki vigye a szót. Ne ott kezdjünk el majd amatőrködni. Gondolom sokat fog számítani a tökös fellépés. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ilyen helyzetekben nekem a legrövidebb a türelmem, ezért a főkolomposokkal való mézes-mázas csűrés-csavarást elsősorban rátok bízom...

- Ha farkunk nőtt, tegyünk úgy, mint a gyík, és hagyjuk el valahol - vigyorodok el. - Valóban jó kis járgány, és nagyon tetszik benne az, hogy a szerény külső erős belsőt takar. Rendkívül hasznos kombináció. Ami a szószóló szerepét illeti, első körben Dawe-et javaslom, ő a származását és a városban elfoglalt helyzetét tekintve is alkalmasabb jelöltnek tűnik, mint én. Ha ő nem szeretné vállalni a szerepet, megteszem én, de mindenesetre jó lenne egyeztetni, hogy mit is mondunk el a Hercegnek. Nem lenne jó, ha azért haragítanánk magunkra, mert semmitmondónak tűnő információkkal traktáljuk, miközben itt fontosabb dolgok vannak folyamatban. Illetve engedelmetekkel telefonálok egyet az egyik emberemnek.

Azzal tárcsázok, és amikor létrejön a vonal, beleszólok:
- Jó estét, Brianna drágám. Kérlek, gyere a Webster Hallhoz, szeretnék váltani veled pár szót. Szia!

Aztán leteszem és a többiekre nézek.

- Szóval akkor szedjük össze a mondandónkat. Jason, pontosan mit is láttál ott abban a sikátorban?

Ozzy szavaira Jason egyetértően bólint, majd belekezd a mondandójába:

- Tulajdonképpen Trixie hozta tető alá a dealt-t én csak a megrendelt cuccot szállítottam le. Persze minek tagadjam, jól kerestem vele, illetve kerestem volna vele, ha nem robbantják szét a seggem alól.

- Emlékszem Trixie kb. 1 hete szólt, hogy van egy kuncsaft, akinek kell egy csinos járgány minimum 300 detroiti lóerővel, amivel elegáns helyeken is meg lehet jelenni. Mivel a többit rám bízta és amúgy is volt egy majdnem kész Cuda projekt a háttérben így belementem.
Mikor azt is mondta, hogy a megrendelő vérszopó akkor csöppet felkaptam a fejem, de gondoltam megbízhatok Trix emberismeretében, ebben egyébként sosem csalódtam.
Persze lehettem volna óvatosabb, de amikor egy extra járgány építéséről van szó, akkor hajlamos vagyok felületessé válni az egyéb dolgokat illetően.

- A Thanatosban találkoztunk először, korábban sosem láttam ezt az arcot. Félénken hebegett valamit, hogy sürgős dolga van és csapjunk bele. Próbáltam oldani a feszültséget, hogy minden oké, de Berg csak sürgetett. Szóval az látszott a faszin, hogy kissé zavart és túlzottan óvatos, de gondoltam mindenkinek vannak privát ügyei, mi közöm mások nyomorához. Átadom a verdát, ő adja a pénzt és végeztünk.
A többit tudjátok, Berget az orrunk elől ragadta el valami csápos jelenség, amit szinte csak megkarcolni tudtam, pedig abba a döfésbe komolyan mondom a max. kakaót belenyomtam. Hát kb. ennyi a veretes sztori, ha még valami homályos számotokra, kérdezzetek...

- Ja és majd'elfelejtettem, Trixie lecsekkolta Berg auráját, zavarodottság és félelem jeleit látta, de más aggasztót nem.
This message was last edited by the GM at 22:17, Thu 21 Sept 2023.

Közben haladtok tovább a WH irányába. Az utcákon váltakozó csapatokban, bandákban összeverődve látjátok a nyáj egyedeit, szinte kicsattannak az élettől. A szívük, vérük okozta lüktetés káprázatos látvány a teliholdhoz közeli éjszakán.
Ezen a sarkon csacsogva kapkodják a csinos lábaikat a vonzó, dekoratív hölgyek, amott alkoholos üvegből vedelnek valami drága nedűt a fiatal srácok, megint máshol kőgazdag család tagjai szállnak ki egy limuzinból, hogy valami puccos helyen ünnepeljenek valami szívükhöz közeli alkalmat...

Csodálatos dolog élni. Csodálatos dolog volt élni. Hozzájuk tartozni, érezni az élet ezernyi illatát, megélni megannyi élményt a fény világában, mint egyszerű halandók.

Csodálatos dolog uralni az éjszakát. Hozzájuk tartozni, a ragadozók közé, akik élettel büntetnek és halállal jutalmaznak. Nektek már csak ez maradt, nincs visszaút, ebből kell (kellene) kihozni a legtöbbet...

A merengésből Jason szavára figyeltek fel, kezével előrefelé int.
- Itt vagyunk szerintem, ez már a keleti 11. utca és ha minden igaz ott van az Elízium...
This message was last edited by the GM at 22:14, Thu 21 Sept 2023.

Eleinte figyelmesen követem Jason beszámolóját, de kezd elkalandozni a figyelmem, ahogy egyre jobban belemélyed a hobbiját érintő részletekbe. Bla, bla, bla...
Engem is meglep, hogy az egész érdemi történet annyi, hogy a kuncsaftot "elnyeli" valami. Ezzel a sztorival ki leszünk röhögve. Jó esetben.
- Szóval valaki megtámadta az ügyfeled, a saját birtokodon. - foglalom össze. - Ezt nyilván jelentenünk kell, ahogy már megbeszéltük. Viszont segíthet ha a támadót a lehető legjobban le tudjuk írni.
- Említettél csápokat. Az árnyak elevenedtek meg? Láttad magát a fickót?
- Sikerült meg is sebesítened. Hol? Vérzett? Gyógyult?
- Amúgy, tudunk bármit erről a Berg nevű ürgéről?

Jason összehúzza a szemöldökét, majd láthatóan próbálja pontosan feleleveníteni az eseményeket:

"A következő amit látsz, hogy a megbíuó kétségbeesetten próbálja magát kiszabadítani a ráfeszülő biztonsági övböl. Élőhalott arcát vérvörös cseppek festik be.
Ahogy előrenézel egy sötét alakot látsz közeledni q kihalt New Yorki mellékutcán...

…és te a késedet előhúzva neki rontasz a lénynek. Ezzel együtt a sötétségből elővállik két csáp, az egyik a megbízód felé emelkedik, a második pedig feléd döf. Épp időben sikerül megkarcolni a bőrét, még mielőtt az elsuhanna a támadásod sugarából. Láttod még a vért kiserkenni a testéből.
A lény visszavonul, és eltűnik, a megbízódat elragadja egy csáp. Ott maradsz a sikátorban, a hátrafordult roncsá tört kocsiddal."

- Hát így történt - foglalja össze Jason. - Szóval bocs, hogy nem kértem névjegykártyát a faszitól, de azzal voltam elfoglalva, hogy kimentesem a fekete seggem a lángoló pokolból. Amikor olvadt műanyag csöpög az ember kabátjára, akkor fel tudnak gyorsulni az események. Bergről nincs több infóm, remélhetőlen Trix ezekben a percekben is gyűjti a nyomokat.
This message was last edited by the GM at 08:47, Fri 22 Sept 2023.

Webster Hall egy igen felkapott, főként fiatalabbak körében népszerű éjszakai klub. Bulik, zenei estek, modern művészeti kiállítások, színházi előadások jellemzik. Az épület homlokzata nem tűnik ki azonnal, nem egy agyondíszített, giccses valami, inkább egy elegáns, friss, kortárs klub hangulatát kelti. Beleolvad a szomszédos épületek sorába, viszont a főbejáratot azonnal észrevenni. Komoly program hirdetőtábla látható a bejárat felett, jelezve az aktuális előadás, produkció címét.
Most éppen egy „Halott lelkek, halott lelkek vándorolnak, vándorolnak” című színházi előadás van műsoron. A főbejárat előtt nagy a nyüzsgés, kisebb sor is toporog a mielőbbi bejutás reményében, pedig már éjfél is elmúlt. Fiatalok, hangoskodók, nevetgélnek, élvezik az éjszakát…

Jason a forgalom tempójához igazodva engedi tovább a gépet, nem áll meg a bejárat előtt, noha talán lenne hely parkolni. A következő sarkon viszont óvatosan jobbra fordul és a mellékutcában megáll egy csendes, sötétben lévő parkolóhelyen. Valamiféle megkülönböztetett parkoló lehet, csak pár kocsihely van. A tiétekén kívül egy szürke Camry áll a parkolóban.

A WH épület oldalán egy kisebb, egyszemélyes méretű bejárat is látható, olyan, mint egy kis barlangnyílás egy nagy hegy oldalában. Az épület melletti hangoskodókból ide is jutott pár, fiatalok egy csoportja lődörög a bejárat közelében és hadonászva, mutogatva magyaráznak egymásnak.
Jason rámutatva a bejáratra mondja:
- Szerintem nekünk inkább itt kéne bemenni, így elkerülhetjük a felesleges köröket.

- Rendben, viszont én egy kis türelmet kérek szépen még, nem szeretném már azelőtt elrontani az esélyeinket, mielőtt lenne lehetőségünk előadni a mondandónkat. Apropó, akkor mondod, Dawe, vagy mondjam én?

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 5):

Cseng a mobilod. A jól ismert hang, Brianna az:
- Itt vagyok már a környéken, hol talállak pontosan?

Amíg elérünk a privát parkolóhoz csendben, magamba fordulva ülök a kocsiban. Próbálom feldolgozni a Jason által mutatott képeket.

]
This message was last edited by the player at 20:08, Sat 23 Sept 2023.

In reply to Oswald Blake (Ozzy (msg # 11):

- Persze, várjuk meg a barátodat! -, minden támogatás jól jön ebben a helyzetben.

Egy porcikám se kívánja ezt a kényes ügyet, de valljuk be valaki mégis csak belerángatott, szóval kénytelenek vagyunk végigjátszani a játékot, vagy lenyelni a békát. De ez utóbbit nem engedhetjük meg magunknak. A ragadozók világában semmi esetre sem...
- Beszélek én. Ha már az én ötletem volt ez az egész. - mosolyodom el.

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 13):

Gondolkodsz, ízlelgeted az elmondottakat, próbálsz részleteket megérteni a Jason által elmondottakból.

Elmagyarázom a telefonban Briannának, hogy merre talál minket a bejárattól kiindulva, majd megvárom, míg ideér. Amikor megjelenik a sikátor bejáratánál a nagydarab (nálam majd másfél fejjel magasabb), szinte férfimódra kigyúrt, szoros vörös kontyba kötött hajú, fehér bőrű nő, kitárt karral elémegyek, átölelem és lehúzom kicsit a fejét annyira, hogy az arcára cuppanós puszit tudjak adni. Tudom, hogy utálja ezt a műsort, meg az ezen alapuló pletykákat is, de - már - elég illedelmes ahhoz, hogy szó nélkül elviselje. A többiekhez fordulok:

- Uraim, bemutatom Briannát, egy nagyon kedves üzlettársamat. Brianna, ő itt Gabrielle Davi, ő pedig Jason Knight, a jelenlegi helyzetben a legfontosabb és legmegbízhatóbb szövetségeseink.

Áaadom Briannának a fegyveremet a két tár tartalék lőszerrel együtt. Az igazolványaim, rendőrjelvényem és a készpénzem - nem szeretem a bankkártyákat és tranzakciókat, túlságosan könnyen visszakereshetőek - magamnál tartom.

- Vigyáznál ezekre, kérlek? Látogatást kell tennünk az új Hercegnél, és nem lenne szerencsés, ha ilyen holmi nyugalom megzavarása alkalmas eszköz miatt idő előtt megorrolna ránk. Enélkül is megvan rá az esély, de ezekkel jócskán romlana a kezdeti megítélésünk. Ja és bölcs dolognak tartanám, hogy itt, Jason úr nagyszerű járművénél várj meg minket. Rendkívül nagyszerű, egyedi példány, nagyon kellemetlen lenne, ha valaki piszkálni próbálná. Ha baj van, felhatalmazlak, hogy használd a fegyvert, és hívj, amint tudok válaszolok, de nem ígérem, hogy azonnal. De tényleg csak komoly baj esetén tégy ilyet, kérlek. Kívánj sok szerencsét, Szent Patrik áldása legyen rajtunk!

Majd visszafordulok a többiekhez:

- Részemről mehetünk, uraim.

Amikor Briannát meglátod, most is mint szinte mindig az első találkozásotok jut eszedbe. Ha halandó lennél némi melegséget éreznél a szíved körül, de így csak egy kedves mosolyra futja. Tudod, hogy sokan ácsingóztak már azért, hogy megszerezzék a csajt, hogy elragadják tőled, de ő a tiéd és ennek így is kell maradnia. Összetörne körülötted az a valami, ami ebből a világból még megmaradt számodra, ha elvennék tőled.
Köszöntöd, majd a bemutatkozás, instrukciók megadása után a kis csapat megindul a bejárat felé. Jason még annyi kitérőt tesz, hogy kezével megfogja a Camry motorháztetőjének tetejét. – Jó pár órája itt állhat már a gép.

Az épület oldalán található bejárathoz elegáns, gondozott burkolat vezet. Közeledtetekre a bulizó srácok odébb húzódnak, lassan elindulnak a sarok felé.
A bejárathoz értek. Az ajtó erős, masszív fóliázott üvegajtó, így nem látni át rajta. A bejárat felett egy elegáns burkolati megoldással kamera fedezhető fel, ami a járdát pásztázza. Az ajtó mellett csengő, melyet Jason nem haboz megnyomni. Pár másodperc szünet után egy férfihangot hallatok a csengő melletti mikrofonból:
- Jó estét, mit tehetek Önökért?

Ha a nő érkezésén nem is, de megjelenésén mindenképpen meglepődöm, ahogy Ozzy már már intimnek számító köszönésén is.


- Jó estét - viszonzom a köszöntést a mikrofonba. - Maria Duartéhez jöttünk.

Persze ha van esetleg valami titkos köszönés, vagy jelszó azt is előadom. De bízom benne, hogy mivel azért viszonylag sokat járok az elysiumba a kamera másik végén lévő személy már rég felismert és csak a kötelező köröket futjuk.

Pár pillanatnyi hatásszünet után ugyanazt a férfit halljátok a mikrofonban. Hangja mintha kissé meglepődött lenne:
- Őőő…Fáradjanak be uraim!
Rögtön ezután erőteljes kattanással enged a masszív biztonsági zár és az ajtó lassan feltárul. Sötét, kivilágítatlan folyosó torka tűnik fel, mintha tényleg egy vészjósló barlangba, vagy egy feltáratlan tárnába hatolnátok. Ez az érzés azonban nem tart sokáig, ugyanis amikor Jason magabiztos léptekkel megindul előre, azonnal fény gyúl a mennyezet irányából. A fény nem erős, semmiképpen sem bántó, inkább szolid, meghitt hangulatot áraszt, mintha a helyszín bizalommal fogadná az érkezőket.
A folyosó egy nagyobb fogadó, vagy talán várakozó helységbe torkoll, ahol körben székek, kényelmes ülő alkalmatosságok láthatók, jelezvén, hogy az érkező akár meg is pihenhet, ha úgy tartja kedve. A helységből több irányban is nyílik ajtó, sőt egy karzati lépcsővel az emeleti szint is megközelíthető.
Távolról tompán zene hangja hallatszik, valószínűleg a klub éjszakai programjának muzsikája szűrődik be halkan.
A várakozó helység közepén egy férfialak áll. Mikor beérkeztek a helységbe az illető lassan közelebb lép felétek, olyan 5 méterre közelít meg benneteket. Alacsony, kissé pocakos 50-es éveiben járó, kopaszodó, barátságos tekintetű, szemüveges férfi. Az öltözéke visszafogottan elegáns. Lassan biccent felétek, majd Dawe irányába fordítja a fejét és megszólal:

- Üdvözlöm Önt Mr. Davi és a barátait nemkülönben. Talán Ön is emlékszik rám, a nevem Charles Winters. A bejáratnál megemlítettek egy nevet, feltételezem az illető hollétével kapcsolatban érdeklődnek. Kérem fáradjanak utánam, hogy egy megfelelő helyen beszéljük meg, amit szükséges.

Ezután elindul a tőle jobbra (számotokra balra) lévő, vöröses árnyalatú ajtó felé. Az ajtó egy újabb folyosóra nyílik. Vezetőtök mozgása kimért, nélkülöz minden hirtelen mozdulatot. A környezet díszítése itt már láthatóan gazdagabb, a falakon képek, a padlón szőnyeg látható.
Végül egy tágas, magas belvilágú, nagy alapterületű helységbe juttok. Szemben kihívó, díszes kétszárnyú zárt ajtó látható. Nem voltatok itt még soha, de valószínűsíthetően ez az Elízium közvetlen előcsarnoka lehet, ahol az arra érdemes személyeket, meghívott vendégeket bejelentik a bent már egybegyűlt sokadalomnak.
A helység egyik félreeső részén egy ovális asztal látható, körötte hat székkel. Winters az asztal felé mutatva megjegyzi:
- Azt javaslom foglaljunk helyet és hallgatom Önöket…

In reply to Gabrielle Davi (Dawe) (msg # 18):

Felismeritek az asztal túloldalán helyet foglaló személyt. Winters egy halandó csatlós az Elízium egyik felügyelőjének embere. A fárasztó protokolláris ügyek úgymond talpraesett intézője. Tisztelettudó, türelmes figura, akinek mindenkihez van 1-1 kedves szava. Korábban láttátok párszor, Dawe már beszélt is vele.
This message was last edited by the GM at 21:13, Fri 29 Sept 2023.

Egyébként az előcsarnok dekorációja sokkal visszafogottabb, mint az MSG-ban volt, vagyis inkább modernebbnek, provokatívabbnak látszik.
Ami egyből megfogja a tekintetet az a falakon látható körbefutó harsány, színekben gazdag képsorozat. Első blikkre a katolikus templomokban látható esemény ábrázolásra hasonlít, ami Jézus utolsó napjainak történéseit eleveníti fel.
Nézni kell egy kicsit, hogy összeálljon a kép és a történet lényege. (Ha érdekli a karaktereket, dobjatok érzék + szereplést, célszám:6)

Végignézem a festményeket - igyekszem mindent megjegyezni, amerre csak járok -, de egyelőre nem mondanak nekem túl sokat.  Mindenesetre egyelőre hallgatok, inkább figyelek.

Winters feltűnése az ajtó túloldalán kissé meglep. A régi beidegződések tehetik, hisz amióta az új herceg van uralmon az Elysium átköltözött a torreádor primogén birtokára.
Kedvelem a férfit kiegyensúlyozott és udvarias stílusa miatt, sokkal jobban mint gazdáját.

- Köszönjük Charles -, viszonzom köszöntését. Majd követem az épület mélyébe. Közben érdeklődve figyelem a számomra még ismeretlen helységeket és a benne lévő dekorációt.

Az asztalnál Wintersszel szemben ülök le. Megvárom míg a többiek is elhelyezkednek. Addig megfutom az illedelmességi köröket. - Köszönjük a szíves fogadtatást. Bárcsak kellemesebb ügy miatt találkozhatnánk. - Majd előadom jövetelünk célját.
- Az éjszaka folyamán egy igen nyugtalanító incidensnek voltunk tanúi, illetve áldozatai - gesztikuulálok társaságunk felé. - A város törvényei szerint ezt kötelesek vagyunk jelenteni a főszolgabírónak.
- Abban bíztunk, hogy itt megtaláljuk.