Három nap telt el azóta, hogy elhagytátok Elidirt, és beszálltatok Bort Bargith egyik vagonjának hátuljába mely a távoli andorai főváros, Almas felé tart.

A mosolygós karavánmester csak egy maroknyi rézre csökkentette az utazásotok költségét,
mindaddig, amíg megígértétek, hogy megvéditek a kocsikat bármilyen probléma adódik.
Szerencsére az utazás a Isger határvidékén csendes volt, még akkor is, ha maga az út
messze nem volt kényelmes.

Amikor ma reggel tábort bontotok, Bort bejelentette hogy estig meg kell érkeznetek Etran's Folly városába, itt kényelmes ágyat ígért éjszakára, a jutalom egy hosszú napi utazásért.
A karaván kocsisai maguk közt kuncogtak, egyetértő pillantásokat váltottak és finoman bólogatnak, de hamarosan úton vagytok ismét.
A kocsi pattogva és nyikorogva döcög végig az egyenetlen úton.

Mindhárman az utolsó kocsiban utaztok és néhány napja, indulásotok kezdetén találkoztatok elsőként.

Mivel alapvetően furcsa nekem, hogy ekkora társaság vesz körül, és csak a nagyon alap társasági szabályokról van némi homályos fogalmam, mindenkihez vigyorogva odamegyek mindenkihez kortól, nemtől és rangtól függetlenül és kezet nyújtok neki.
- Üdvözöllek! Trent vagyok, felcser. És törpe.
Az utolsó mondatnál a mosolyon látszik, hogy nem őszinte. Nekem is furcsa, hogy nem az vagyok, akinek évtizedeken keresztül hittem magam, és nem azok a családom, akik felneveltek. Kissé elveszettnek érzem magam, és ezt az érzést igyekszem kíváncsiságba fojtani, azaz mindent megtudni a világról, amit csak lehet. Éppen ezért a bemutatkozást mindig a következő kérdésekkel zárom:
- És te ki vagy, mihez értesz? Honnan jössz és miket láttál eddig?
Természetesen a karaván szállítmánya és célja is érdekel, ezért erről a karavánmestert faggatom hasonlóan közvetlen, faragatlan, de kedves és barátságos módon.

Egyik útitársad egy kb 3 láb magas, sárga bőrű, nagyfülű goblin. Egyszerű, szedett-vedett és kopottas ruhákat visel, melyeket helyenként égésnyomok díszítenek. Leginkább óriáspatkánya társaságában figyeli a karaván többi tagját...a bizalmatlanságuk feléje úgy látszik kölcsönös.
Kissé meglepetten fogadja közeledésed
- Szia! Frank vagyok, ő pedig Sebastian - mutat a patkányra, aki barátságosan cincog. - hát innen elég messziről jöttem...érteni a gyógynövényekhez értek kicsit, meg varázsolgatni tudok. ÉS honnan jöttél?

- Ó! Neked is van barátod! - kiáltok fel gyermeki örömmel. - Nekem is. Most pihen, ő éjszaka vadászik. - Bizalmasan közel hajolok Frank füléhez és pajkosan odasúgom neki: - Ő egy bagoly. Egyébként a Verdurai Erdőből jövök. Ott éltem a roko... barátaimmal. Az igazi családom állítólag az Öt Király Hegyénél lakik valahol, de őket nem ismerem. Jó lenne tudni, kik ők, de ha látnám őket, úgysem ismerném meg őket, meg szerintem ők sem engem. Amikor utoljára láttuk egymást, ekkora voltam - mutatok egy kb. fél méteres magasságot a kezemmel. - Elmentem játszani, aztán ott is maradtam. Sokáig. - Ismét odahajolok a goblinhoz és megint súgom neki: - Még mindig tart a játék. Csak most mást játszom. Most egyedül játszom, felfedezőset. Szeretnél velem játszani? A varázsolgatás meg jó móka, én is szeretem. Ezt figyeld!
Azzal elkezdek mormolni, a kezemmel köröket írok le, majd úgy teszek, mintha Frank füle mögül húznám elő, a tenyeremen egy ujjnyi hosszú, fából durván kifaragott patkányt mutatok Franknek, majd összecsapom a tenyeremet, mire a kis szobor eltűnik.

A "bagoly"-ra kicsit meglepődöm...
- Remélem nem próbálja majd megenni Sebastiant... - mondom, majd a mutatványt nézem. - ez jó!
Körbenézek
- A "Felfedezős" jól hangzik. Tele a világ érdekes dolgokkal...meg bizalmatlan emberekkel, akik még a tábortüzet se engedik hogy meggyújtsam. Inkább hosszasan ügyetlenkednek vele...bezzeg ha beleejtenek valamit akkor én vegyem ki. Remélem nem mindenhol ilyenek...

In reply to Strentrad Alviskbarn (msg # 2):

Isger ezen része kevéssé lakott, főleg kisebb vidéki farmok és elszigetelt apró közösségek találhatóak erre. Egy mérsékelt övi vidéken utaztok ahol gyakoriak a kisebb esőzések, és a gazdag nyirkos föld illata melyet a lágy szél fúj felétek.
Az ösvény amin haladtok alföldön vezet át, pici patakok és kisebb erdők között keringve. A korábbi háborúk miatt el bujdosott vadállatok lassan elkezdtek visszatérni a környékre így friss ételre sosem volt gondotok.

A karavánotok hat kocsiból áll, melyekből négy ellátmánnyal, áruval, és csecsebecsékkel van megpakolva. Bort otthonául szolgál a vezető vagon míg az utolsó az utasoké és a szakácsé.

Így hát a szekéren az élelemmel és Cooky-val a szakáccsal osztoztatok. A karaván utasai, rajtatok kívül vegyes figurák és maga a karaván személyzete is érdekes bagázs ezt meg kell hagyni.

Bort reggeli bejelentése után van még kb egy fél órátok míg a szekerek útra készek nem lesznek.

Yegor álmosan körüléz, figyeli az eseményeket, igyekszik mindent megfigyelni, szemmel tartani, "smalltalk" minél több információ annál jobb.
Ha van aki partner ebben, ahhoz igyekszik csapódni, de közben figyelni a környéket, nem felejti el,hogy munka van, dolgozik.

Trent nagyon kapható a small talkra. Rengeteget beszél, bár meglehetősen összefüggéstelenül, amolyan szabad asszociáció plusz ami éppen felkeltette a figyelmét jelleggel. A már említett bemutatkozáson kívül nem igazán lehet róla megtudni bármit, ha kérdezik, inkább a pillanatnyi kedvéről, érzéseiről beszél. Nem könnyű vele kommunikálni, mert bár nagyon ostobának nem tűnik, de felületesnek annál inkább. Az erdőről, állatokról, növényekről kimondottan sokat tud, ezt nem is titkolja, sőt hangsúlyozza, hogy melyikkel hogyan szeret játszani. Teljesen úgy beszél, mint egy nagyra nőtt, felnőtt műveltséggel bíró hatéves gyerek.

Franket lenyűgözi, hogy tud valaki annyit és úgy beszélni, mint Trent. De inkább figyel, szemlélődik, próbálja megérteni a környezetét. Esténként hajlamos a tábortüzet kissé megbabonázva bámulni, ha teheti ő gyújtja meg a tábortüzet. Néha még a tüzbe eső kajákat (ha eléggé a szélére esik) gyorsan kikapja.
Időnként az óriáspatkányát sétáltatja vagy eteti. Persze Sebastian hiába nem csinál problémákat, de így sem valami népszerű...

Yegor figyeli, emlékszik közbe kérdez. Miért ezeket szereted? Miért váltja ki ezt az érzést? Mi ilyeszt meg? Mi ad bátorságot?
Menő sz óriás patkány, szelíd?

Trevort kezdi kicsit összezavarni a sok kérdés.
- Igazából mindent szeretek, ami nem akar bántani. Szeretek mindenkinek a barátja lenni. Barátkozni jó. Szerintem gyűjtöm a barátokat. Ti lesztek a barátaim? Hogy mi ijeszt meg? Ami bántani akar. De azoktól megvédem magamat meg a barátaimat. Vannak dolgok, amikben ügyes vagyok, azok segítenek, meg ott van a barátom, Ugla, a bagoly. Ha megvédem magam, akkor nem félek. Ha félnék, el kéne futnom, de akkor nem tudnám megvédeni sem magamat, sem a barátaimat. És te amúgy ki vagy, mivel foglalkozol?