RolePlay onLine RPoL Logo

Welcome to PyarrON-PyarrOFF

07:30, 29th March 2024 (GMT+0)

Venoritum

Dr. Venoritum korántsem annyira orvos, mint amennyire neve sugallja, még ha az utóbbi időben többet is foglalkozik gyógyítás tudományával.

A becenevét sokkal inkább az utóbbi időben jól bevált álcastratégiának köszönheti, amivel meglepően sikeresen épült be nem egy, olykor a pyarronitól sokban eltérő közegbe a Szentszék titkos szolgálatában. Hiszen az orvost, a gyógyítót, az életek megmentőjét sok helyen megbecsülik, vagy épp tovább engedik sürgős, életek fennmaradását segítő útján, főleg ha egy rakás fertőző beteggel a kocsijában kér szabad utat, számítva rá, hogy kevésbé tartóztatják.

Jelenleg a Pyarroni államvezetés nemes és hasznos megbízásait szolgálja képességei szerint, de nem mindig élt ő ilyen makulátlan életet.

Az elf apja már messze járt, mikor megszületett a kis félelf, egy cselédlány méhéből, ami vajmi kevés háttér volt így egy boldog gyerekkorhoz, pláne, hogy mire neki a gyerekkora ért véget, szegény anyukának már az emberi élete. Neki nem sikerült éltében megtalálni apját, ezért anyja halálos ágyán azt mondta a kis félelfnek:

-  Élj méltóbb életet, fiam! Keresd meg atyádat, ő egy hosszú éltű udvari dalnok! Lendon de Citerell! Talán így szebb élet várhat rád!

Erre még sajnos várni kellett, ám a sors azért adott nem egy rendkívüli tehetséget, amivel addig is túlélhette az utca, és az alvilág kusza világát.

Az utcán egyesek a testi erejükkel éltek túl, és észrevétlenséggel, ő mondjuk úgy "a vonzás törvényét" használta, avagy hihetetlen pszionikus erejét!

Pl. hogy leakassza az erszényt a nemesúr övéről, és minél kevesebb feltűnéssel magához irányítsa egy rejtett zugból megbújva. Mindezt úgy, hogy az erszényt galambnak álcázta.

Ekkor még nem annyira sejtette, hogy honnan ered az illúzió ezen képessége, de hasznára vált.

A városőrség egy-egy tagja persze néha észrevette a kis tolvajt, sőt üldözőbe is  vette, azaz csak vette volna, ha nem arra eszmél, hogy  a lába nem érinti a földet, és pár arasz magasan a levegőben kalimpál, miközben Venoritum ravasz mosollyal kereket old.

Verekedésekre is általában ritkán került sor egy-két határozott pszi-lökés megtette a magáét.


Így tengette életét, míg egy napon mit ad az élet, pont az apja lovagolt át a városon, elkísérve a szomszéd város elöljáróját az útján. Ezúttal egy macskaként ugrott le az erszény az elöljáró övéről, de az öreg bárd kiszúrta a turpisságot, és nyakon csípte a fiút.


Majdhogynem a kezétől fosztották volna meg a tolvajt, mikor is feltűnt az elöljárónak a hasonlóság:
-  Várj csak Lendon! Nohát...ez a gyermek, hogy hasonlít rád!

Miután a gyermek az atyja nevét is pontosan ejtette, volt nagy meglepetés...
Hosszas elbeszélgetést, és magyarázkodást követően az apa úgy döntött elviszi magával, és kitanítja a kis de Citerellt...

Eddig is sejthető volt a zenei érzéke, de ezt az öreg bárd egyből felfedezte a fiúban, és segített neki elkészíteni az első mágikus hangszerét egy xylophont, hogy megtanulja a hangsort, és be is avatta a dalmágia és az illúziómágia mélyebb rejtelmeibe.

A számvetés, és az írástudás mellett megismertette a növényekkel, és azok hasznával, illetve különféle mérgek és gyógyító keverékekkel.

Jó kapcsolatai révén egy idő után úgy döntött, hogy megkéri a pyarroni rendházat, hogy vegye fel soraiba a fiút, a képességeivel többre hivatott.


Így lett hát idővel, jó pár sikeres küldetés után az ifjú félelf a Pyarroni államszervezet fifikás, hatékony ügynöke.

A zene és az illúzió hatalmával nem egyszer tréfálta meg az ellenséges erőket, és segítette társai bejutását a sokszor erősen őrzött épületekbe.

Továbbra is előnyben részesítette távolról segíteni a küldetéseket.

Nem egyszer csempészett rigónak álcázott kábító mérget őrök poharába.

Néhol parittyával terített szét légmérget az ellenséges erők feje fölött, kismadárnak álcázott tasakból, hol tűvetőjével tette ártalmatlanná a küldetés erejéig a célszemélyeket, valamikor csak számszeríjával lőtte ki a feleslegeses túlerőt, hogy ne okozzanak több gondot.

Mivel gyakran találkozott kráni, gorviki, és dzsad erőkkel a küldetések során, jobbnak látta megtanulni a nyelvüket, ami által békeidőben hozzásegítette egy-két plusz egzotikum beszerzéséhez is.

Eképpen segíti a mai napig  Dr. Venoritumnak becézett Vändel de Citerell Pyarront, és mindenkori csapatát.