Élete legdicsőbb napjain már régen túllévő alak, ápolatlan haja és szakálla szinte teljesen ősz, vörhenyes nyaka megannyi év italozásról árulkodik, az arcán és testén található sebhelyek pedig arról, hogy nem éppen a legbékésebb úton járta végig hosszú életét. Vörös színű bársony ruhája hozzá hasonlóan szebb napokat is látott már, sok helyen zsákvászonnal van kijavítva, itt-ott pedig már olyan szinte kopott bele a mocsok és az alkohol, hogy örökké megmaradó elszíneződést okozott az anyagban. Gyakran véreres szemeit általában erősen összehúzza mert megromlott látását bántja a fény, beszélni pedig legtöbbször hangosan szokott, hogy ellensúlyozza elhasználódott hallását. Mozgása darabos, jobb lábát a legtöbbször húzza maga után, s sokszor dörzsöli teljesen elkopott térdét, a kezei pedig úgy remegnek ital nélkül mintha a leghidegebb télben fagyoskodna - háta is kicsit görnyedt már, de azért amikor már elég szesz van benne igyekszik büszke testtartást felvenni, hogy emlékeztesse magát régen milyen fontos és híres ember is volt; ezekről az időkről beszélni is szeret. Övén egy ütött kopott, szebb napokat is látott vívókard lóg, a másik oldalán hanyagul betűzve pedig egy hárítótőr látható az erszénye és a folyamatosan keze ügyébe kikötő flaskái mellett. Annak ellenére azonban, hogy mennyire szánalmas látványt is jelent az elöregedett katona, akinek mozdulataiban már alig van erő, valahogy mégis van valami fenyegető és veszélyes a mozgáskultúrájában, mintha megtanulta volna, hogy még öreg kora ellenére is miképp hasznosítsa azt a több évtized végigháborúzott idők alatt megszerzett harci tapasztalatot és rafináltságot.